Nagy József: A Közúti Gépellátó Vállalat története (Budapest, 1976)

Közúti Hídfenntartási Vállalat

33.kép 6 t olajtüzelésű maszkirátor

Menetközben kellett a gyermekbetegségeket korrigálni, javítgatni. Ez nem használt séma gyártónak, de az üzemeltető tervteljesitését is korlátozta. Azért később - úgy ahogy - ezek a gépek is "berázódtak" és az asz-. íalt programban - ha nem is az elvárt mennyiséggel -, sok feladatot teljesítettek. /32/a /

A történelmi hűség kedvéért idekívánkozik az is, hogy ezen gépeknek nagy része ma is szolgálja a tanácsi utépitő, illetve fenntartó ágazatot.

A vállalat nagysikerű gyártmányai közé kell sorolni a reiserek gyártását. Az 196l-62-ben készített szén- és fatüzelésü masztikátorok felett eljárt az idő. 1968-ban ezeket olajtüzelésre korszerűsítették. A 6 tonnás masztikátorok már csak olajtüzeléssel készültek.

Az azóta eltelt években a A,5 tonnás masztikátorból megközelítőleg 500 db, mig a 6 tonnásokból csaknem 60 db került a belföldi és külföldi piacon értékesítésre. /33. kép/

A masztikátor tulajdonképpen egy aszfaltkeverőgép. Az öntöttaszfalt burkolat alkalmazása /az aszfaltutépités technológiájának egyik változata/ elsősorban a városokban terjedt el. Amig az aszfaltbeton esetében a keverőtelepen gyártott aszfaltanyagot közönséges tehergépkocsikon vagy dömpereken szállítják ki a beépités helyére, addig az öntöttaszfaltot nemcsak keverik, hanem olajtüzelésű fütött keverőtérben hosszabb ideig főzik, emellett a helyszínre ugyancsak állandó fűtést és általában keverést is biztositó masztikátorban, azaz tüzkocsiban szállilják. A legnehezebb és legnagyobb forgalmi igényekre minden esetben az öntöttaszfalt bizonyult a leggazdaságosabbnak a fekete burkolatok közül. A jól bevált burkolatfajta alkalmazása jelentősen fokozódik. A gyártmánynak jövője biztosított.

De térjünk vissza 1968 év elejére. Az uj gazdaságirányítás kezdete. A Közlekedéspitési Tröszt irányítása alatt működő hat nagyvállalat önálló életet kezd. Ezek között van a Közúti Gépellátó és a Közlekedéspitési Gépjavító Vállalat is.

Az önállóságot uj névvel kezdték.

UTÉPITŐGÉP JAVÍTÓ ÉS GYÁRTÓ VÁLLALAT.

Az uj névvel búcsút vett a jól bevált, nagy szériákban előállított és javított gyártmányaitól is. Az összes lánctalpas vontató és kotrógép javítást "leadta", helyébe a korszerűbb,zömében gumikerekes gépek foglalták el az üzemek csarnokait.

Az újabb gépek uj javitási technológiája sem okozott gondot az összeszokott szerelőgárdának.

Az átállás, ha nem is ment olyan simán, a végső eredményt nem befolyásolta.

Ebben az időszakban került sor a gépkönyvelés, a gépi adatfeldolgozás bevezetésére, mellyel egészségesebb arányokat alakíthattak ki az adminisztratív állományúak és a munkások között.

14,3 %-ról 8,8 %-ra csökkent az adminisztratív dolgozók létszámaránya, 8 %-ról 6,3 %^ra. sikerült visszaszorítani az "egyéb" kategóriába sorolt alkalmazott réteget is.

Örvendetes az iparitanulók létszámának növekedése is. Az 1951- ben felvett A tanulóval szemben 1968-ban már 39 ipari tanulója volt a vállalatnak.

A megjavított gépek- mint egy díszszemle résztvevői - úgy sorakoztak a gyár udvarán.

Az alkatrészgyártás a csúcspontján áll. Az alkatrész felújító üzem /mert ilyen is volt/ dolgozóinak kezei alól születnek újjá - fémszórással, műanyag ráhordással - a kikopott, tönkrement alkatrészek. Jobb, mint az eredeti, mondogatták a ceglédiek. Némi kis túlzással, de igazuk volt. A felújított alkatrészek állták a próbát. Az alkatrészgyártás gazdaságosnak bizonyult. Értéke a termeléshez viszonyítva csaknem 15 százalékos.

A ceglédiek /mi és az iparban mások is csak igy emlegetjük

34