Nagy József: A Közúti Gépellátó Vállalat története (Budapest, 1976)
Közúti Hídfenntartási Vállalat
14.kép Erzsébet-hid ronesemelés Amikor a vállalat jó hírnevet szerzett, roncsemelői a munkát megkapták, javában dúlt a vita, de akkor még nem volt döntés. Az illetékesek olyan feladatot adtak, hogy a folyótól úgy kell kiemelni a részben égnek meredő, részben iszapba fúródó,elgörbült, megcsavarodott lánclapokat, hogy azokból minél több felhasználható legyen az uj hid szerkezetéhez /l4.kép/. A lánclapokat összetartó csapok a robbanás és zuhanás hatására annyira deformálódtak, hogy azok megmentésére nem sok remény látszott. Néhány szakember is úgy nyilatkozott, hogy nagy művésznek kell lenni ahhoz, hogy ezek az óriás láncszemek a csapról levehetők legyenek. Pedig akadt egy "művész", egy gépésztechnikus személyében, aki a feladatot az általa tervezett "esztergaberendezéssel" sikerrel megoldotta. Ez a hordozható kis gépecske /megérdemli a becézést/ nemcsak a viz fölött vagy a parton, a 40 méteres hidtorony tetején is kitünően működött. Amint látható, ötletért a kitünően összekovácsolódott kollektívának nem kellett a szomszédba mennie. Az építésvezetőség néhány hónap után büszkén jelenthette: az Erzsébet hid újjáépítése megkezdődhet. A vizi ut szabad! A hajóroncsemelő építésvezetőség dolgozói sem tétlenkedtek. Sorozatosan emelték felszínre az elsüllyesztett hajóroncsokat. Ezzel a háború okozta profillal olyan hirnévre tettek szert, mely az ország határain túl is figyelmet keltett. Ilyen természetű munkákra Ausztriában és Csehszlovákiában is sor került. A munkát becsülettel elvégezték. A hullámsirból kiemelt roncsok uj életet kezdtek. A hídroncsok kiemelésével nem ért véget a munka, a hidakat helyre is kellett állitani. Történetünkkel kanyarodjunk viszsza a Közraktár utcai telepre. A vasban szegény ország kezdetben a kiemelt hid - roncsokból, később már uj anyagokból megkezdte a közúti hidak gyártását és szerelését. 19
