Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
Jelentős része iskolánknak a dolgozók gimnáziuma, amely a felszabadulás utáni első esztendőktől napjainkig megszakítás nélkül folyamamatosan végzi munkáját. Szocialista közoktatásügyünknek nagyon jelentős vívmánya a dolgozók iskolája. A felszabadulás óta eltelt 3 évtized alatt szerepe, funkciója változáson ment át. Az első évtizedben azok folytattak itt tanulmányokat, akik szociális körülményeik miatt a múlt rendszerben erre nem kaptak lehetőséget. A hallgatók valóban felnőtt dolgozók voltak. Az elmúlt évtizedekben helyüket fiatal dolgozók vették át, többnyire szakmunkástanulók, akik szakmai tanulmányaikkal párhuzamosan gimnáziumi tanulmányokat is folytatnak. Közgazdasági szakközépiskolai tagozatunkhoz négy és fél évi működése alatt dolgozók közgazdasági technikuma is tartozott évfolyamonként 2 levelező osztállyal. A korábbi években sokan jártak át Kecskemétre, Szolnokra, sőt Budapestre tanulmányaik folytatása céljából. E tagozat megnyitása nagy segítséget jelentett ipari és mezőgazdasági üzemeink szakember-utánpótlása biztosításához, és a dolgozókat is megkímélte az utazás fáradságától. Mind a nappali tagozat, mind pedig a dolgozók gimnáziuma tanulóinak létszámalakulását és az érettségizettek számát külön táblázat tartalmazza. Az 1972/73. tanévtől kezdve iskolánk munkarendje ismét megváltozott. Nevelőtestületünk mindenkor érdeklődést tanúsított a haladó, a korszerűbb új iránt. Közösségi magatartását a „nil humani et nil növi a nobis alienum putamus” szemlélet jellemezte. Ezért vállalkozott a Művelődésügyi Minisztérium megtisztelő megbízása alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának megvalósítását szolgálva az ország 6 gimnáziumának egyikeként a fakultatív tantárgycsoportos kísérleti oktatás bevezetésére. Az újnak nem a mindenáron való keresése vezetett bennünket, hanem az a nagyon is megfontolt belátás, hogy tanulóink képességeinek kibontakoztatásához, megalapozottabb pályaválasztásához, a jövő élethivatásukra való felkészítéshez minél több és hatékonyabb segítséget adjunk, s ugyanakkor eredményesen szolgáljuk közoktatásunk ügyét mint annak munkásai. Korai volna még a kísérlet eredményeiről szólni, hiszen csak a második eszepdőnél tartunk. A jövő gyakorlata fogja az értékítéletet kimondani. Mi hiszünk eredményeiben. A felsorolt tények azt igazolják, hogy az alapítók egykori lelkes kezdeményezéséből született intézmény betöltötte hivatását, nagymértékben hozzájárult városunk és környéke művelődési igényeinek szolgálatához. Működését a kapitalizmus korában kezdte, és négy évtized erre a korra esik, ma a szocialista társadalomban folytatja. Nyilvánvaló, hogy a két különböző kor és annak társadalmi viszonyai rányomják bélyegüket e két különböző korszakban végzett munkásságára és annak eredményeire. Egykor a polgárság igényeit szolgáló iskola a felszabadulás után találta meg igazi hivatását, szélesre nyitotta kapuit a dolgozó szülők gyerekeinek tömege előtt, olyannyira szélesre — és ezt mindannyian tudatosan és örömmel tettük, — hogy többen léptek be kapuján, mint amenvnyien egyszerre tantermeiben elfértek. A régi szelektáló és a kiváltságos osztályok gyerekeinek iskolájából a felszabadulás után a dolgozó szülők gyerekei tömegeinek iskolájává vált. Bár a tehetséggondozásban nevelőtestületünk tagjai kiemelkedő eredményeket értek el, hiszen legkiválóbb tanulóink másfél évtized óta megszakítás nélkül ott vannak az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny helyezettjei között vagy ösztöndíjasként a külföldi egyetemeken, és a tehétséggondozást iskolánk hagyományai között ápoljuk, napi munkánk részének tartjuk, mégis fő feladatnak a nagy tömegek gyermekei művelődésének sok kitartást, türelmet és igazi pedagógushivatást igénylő szolgálatát tekintjük. A felszabadulás után megvalósult hatalmas társadalmi átalakulás részeként kibontakozó kulturális forradalomnak városunk és járásunk területén fontos bázisa volt a Kossuth Gimnázium. Tanulóink létszáma évről évre növekedett. A fejlődés arányait mutatja, hogy a felszabadulás utáni három évtizednek volt olyan esztendeje, amikor egyetlen évben többen fejezték be tanulmányaikat, mint az első két évtizedben együttvéve. Az első 20 év alatt összesen 177-en szereztek érettségi bizonyítványt, ugyanakkor 1967-ben 1.1 osztály érettségizik, 275 fővel. A tehetséggondozás terén elért sikereknél is nagyobb öröm nevelőtestületünk számára, amikor városunk üzemeiben és különböző munkahelyein százával találkozunk középiskolai végzettségű szakmunkás egykori tanítványainkkal. Ök is hűségesen szolgálják és becsülettel megvalósítják szocialista társadalmunknak, iskolánk névadójának, Kossuth Lajosnak az egykori és ma is igaz megállapítását, hogy „ipar nélkül félkarú óriás a nemzet”. Az erkölcsi, világnézeti alapokat, az indítást, a középiskolai szintű műveltséget és a tudás alapjait, a további önképzés 8
