Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
NÉHÁNY SZÓ AZ IRODALMI SZÍNPADRÓL Hogy is kezdődött? A hatvanas évek elején, amikor két műszakban „üzemelt” az iskola, „melegpadváltással” dolgoztunk, szóval a hőskorban volt egyszer egy nagyon lelkes közgazdasági osztályunk.. Ennek az osztálynak Soós Ilona volt az osztálytitkára, érdemes megjegyeznünk a nevét. Hetedmagával alapszervi gyűlésre készültek. A kezükbe került egy kész műsorfüzet. Hosszú-hosszú antifasiszta összeállítás. Meghúzták, kiosztották a szerepeket. A pódiumra állítához pedig segítséget kértek az osztály kezdő magyartanárnőjétől. (Ez voltam én.) Sokat próbáltunk, nagyon tetszett, amit csináltunk. A bemutatóra felöltöztek talpig feketébe, ez volt akkor az országos divat. Kitűztek egy sajátkezűleg készített fekete-fehér op-art jelvénykét. Ez is divat volt. A meghívottaknak is nagyon tetszett a műsor. Vérszemet kaptunk, bemutattuk az egész iskola előtt, majd a siker után — szem nem maradt szárazon —, mert kaptunk egy nevezési lapot, elmentünk a megyei elődöntőre. Aranyéremmel továbbjutottunk az Egri Diáknapokra. A közönség közbetapsolt, a zsűri pedig lepontozott és agyonkritizált bennünket. Csak a jelvénykénk tetszett, „paroli- asszociációt” ébresztett. Mi nem is gondoltunk erre, de mélyen hallgattunk. Amiről azt hittük, hogy „ilyen még nem volt”, az országosan már kezdett is kimenni a divatból. Be kellett érnünk egy bronzéremmel. De hát minden kezdet nehéz. Ebből a lelkes kis gárdából nőtt ki az iskolai irodalmi színpad, amely már több osztályból verbuválódott. Mire megszületett, feladatok is bőven adódtak. Jött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Tanácsköztársaság, a felszabadulás évfordulója. Helytörténeti adatok, dokumentumok felhasználásával szerkesztettük műsorainkat, iskolai, városi, megyei rendezvényeken, versenyeken szerepeltünk. A fekete szoknya sötétkékre változott, a fekete pulóvert fehér blúzzal cseréltük fel. Ezek az összeállítások már kevésbé „morbid” jellegűek voltak, a 45 perc 30-ra „rövidült”. Vers és prózanyagukat a Velkey Imre tanár úr által írt színvonalas összekötő szöveg tartotta össze. Bár ezek a műsorok sikert és nem egyszer pénzjutalmat is eredményeztek, mi magunk is kissé statikusnak találtuk őket. Űj utak keresésével próbálkoztunk. A munka ekkor egy ideig a Kossuth Művelődési Központ keretei között folyt. Ez az együttműködés azonban néhány év múlva megszűnt. Az útkeresés első állomása a József Attila évfordulóra készített emlékműsor volt. Ez már sokkal dinamikusabb, dialektikusabb volt, de kicsit még mindig hosszúra sikerült. Ennek az időszaknak legtehetségesebb előadói az egyéni versenyeken is igen jól szereplő Bíró Marietta, Varga Erzsébet és a fiatalon tragikusan elhunyt, nagyon tehetséges Kaczúr Katalin voltak. A harmadik „korszak” a „Csak tiszta forrásból” c. összeállítással kezdődött. Fehér szoknyában, pasztellszínű, színes pulóverekben mutattuk be gyermekjátékokból, népdalokból és az ezek ihletéséből született műköltői alkotásokból szerkesztett műsort, amely már csak 12—13 perces volt. Megmozgattuk a színpadképet, énekeltünk, játszottunk, táncoltunk is, ha kellett. Nagyon sok segítséget kaptunk a Zeneiskola igazgatójától és tanáraitól, amelyért nagyon hálásak voltunk és maradunk is. Gruiz Anikó, Pintér Judit, Király Erika és a többiek is bizonyára szívesen emlékeznek a sok dicséretre, amit kaptunk, és az egri aranyéremre. Megtaláltuk azt a formát, amellyel leginkább ki tudtuk fejezni önmagunkat. Most azután egy darabig ebből éltünk. Igényes irodalmi anyag, fiatalos kedv és derű jellemezte a produkciókat. A Szóljatok, szép szavakon elért megyei második, majd a Petőfi-műsorral a nagykőrösi Arany János Gimnáziummal megosztott első hely is ezt bizonyítja. A következő Egri Diáknapokról azonban hiányoztunk. De a beatzenéi keretbe helyezett két székely mesefeldolgozás •— amit nagyon szerettünk — ismét sikert hozott, a megyei bemutatón pénzjutalomban és dicséretben részesültünk. Tetszettek a tarka blúzok, színes nadrágok, a fiatalos báj, üdeség. De a zsűri észrevett valamit, amit titokban mi is éreztünk, hogy a műsor kicsit „lötyög”, a színpadi idő hosszabbnak tűnik a valóságos 9—10 percnél. A jövőre tehát szilárdítani kell a próbák fegyelmét, feszesebbé kell tennünk az előadásokat — vontuk le a tanulságot. Ebből a rövid visszapillantásból is kiderül, hogy az irodalmi színpad átmeneti forma a szakkör és a hobbykör között. Közvetve irodalmi is17 smi?
