Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)

A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek

93

Aki felkarolta a nemzeti zene ügyét (1985. november)

Erkel Ferenc születésének 175, évfordulóján (1985. november 7.)

A múlt század első évtizedeiben újjászületés viharos változásai hullámoztak át a közép- és keleteurópai tájakon.

A népi-nemzeti érzés erősödése együtt járt a függetlenség és a társadalmi haladás kikövetelésével, s a történelmi szélviharra a magyar jakobinusok óta oly érzékenyen reagáló irodalom után hallátta szavát a zene és a képzőművészet is. A reformkori országgyűlések 1825-től kezdve Széchenyi István buzdítására és példájára a nemzeti művelődés s a magyar nyelv ügyét szorgalmazták. S miközben az írók - elsőként Kölcsey, Kisfaludy és Vörösmarty - a múlt példáink felmutatásával serkentették a nemzeti öntudatot, a magyar történelmi festészet első jelentős tablói idézték fel a magyar századok sok keservét és örök időkre szóló emlékezetét. Nem véletlen hát, hogy a nekibuzdulás ugyanezen évtizedeiben megszületett nemzeti zenénk kezdeményező nagy korszaka. S Liszt Ferenc csodagyerekként éppen akkor aratta első sikereit a magyar mágnások körében, amikor a pozsonyi Diétán immár megkezdődött a magvetés munkája.

Egyfelől tehát: a bécsi kongresszus és Metternich autokrata, reakciós, népelnyomó, magyarellenes politikája. Másfelől: az ébredés, az öntudatosodás, a nemzet csinosodására törekvés - Pelsőbüki Nagy Pál, Széchenyi, majd Kossuth népét riasztó harsonájának szava. Közeleg a Népek Tavasza, s ebben a tavaszváró korban lát napvilágot a magyar nemzeti zene teremtő két géniusza. 1810. november 7-én Erkel Ferenc, 1811. szeptember 22-én Liszt Ferenc.

Az említett közép- és keleteurópai térségben szinte ugyanakkor kezdődött a pezsdülés és forrongás, mint a hazai tájakon.