Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek
94 A lengyel Moniuszko (és természetesen a Párizsba szakadt Chopin), az orosz Glinka és az Ötök ugyanúgy merítkeztek meg nemzeti múltjuk forrásában, mint Erkel. A kor, melyben hivatva volt nagy formákat építeni a verbunkos és a népszerű hazai dalirodalom, kisebb formavilágé, s jórészt a muzsikus cigányság által művelt anyagból, belső igényével kedvezett, külső határozmányaival viszont gátat emelt azonban már egészen fiatalon mélyet szippantott Erdély levegőjéből. S egy szabadabb és magyarabb légkört talált nagyváradi diákéveiben, majd Pozsonyban, s utóbb Kolozsvárott, ahol zongorista és zenetanító minőségben alkalma volt megismerni az Erdélyi Nemzeti Játékszín, meg a Magyar Játszótársaság munkáját és művészeit. Itt hallhatta az első igazán sikeres magyar operát, Ruzitska József "Bé],a futása" című alkotását. S itt kötött életre szóló barátságot a polihisztor Brassai Sámuellel, aki a magyar zenekritika hivatott művelőjeként egyúttal Erkel Ferenc felfedezőjévé vált. "Beethoven cisz-moll szonátáját és Mozart d-moll zongoraversenyét senki úgy nem játsza, mint Erkel" - jegyzi fel az atyai barát az ifjú zongoraművészről. Kolozsvárot't még nem komponált Erkel, de Csáth Géza kinyomozta, hogy "itt tanulta meg praktikusan a hangszerelés titkait". S mikor 1835-ben Pesten megkezdi karmesteri működését, már a zeneszerzői pálya vonzásától sem tud megszabadulni. Hiszen a Kolozsvárott maga elé tűzött célt Brassai is lelkére kötötte: felkarolni a nemzeti zene elhanyagolt ügyét, magába szívni a táj és nép szebbnél szebb dalait. Ezektől aztán - írja öregkorában - "nem is tudtam többé szabadulni, s nem nyugodtam meg addig, míg csak ki nem öntöttem lelkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell." Nagyvárad, Pozsony, Kolozsvár, Pest-Buda volt első évtizedeinek egy-egy mérföldköve. S különösen a lassanként fővárossá fejlődő Pest vált fontossá Erkel életében: nevezetes
