Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek
128 a hangszerről mond pár szót. Ám ez sem fölösleges.- Mit jelent, hogy évente két alkalommal 5-6 percet közönség előtt játszhatnak a gyerekek?- A szereplés határozottabbá formálja őket. Kiállást, tartást ad nekik. A produkció előtt természetes a drukk, a belső feszültség, amit le kell küzdeni. Ezért azok, akik zenei pályára készülnek, egy-egy ilyen est során többször közönség elé lépnek, hogy szokják a légkört. De a többiek számára legalább ennyire fontos, hiszen előbb vagy utóbb mindenki vizsgázik valahol.- Mennyi foglalkozási idő jut egy tanulóra?- Félévenként 17 alkalommal 2x30 perc.- Tehát körülbelül 17 óra. Ennyi idő alatt, ha a diák még nem is készül, nem sok mindent tud elsajátítani.- Egyet azért nem szabad elfelejteni, hogy egyéni foglalkozásokat tartunk. Bár valóban problémát jelent az, hogy szép számmal akadnak olyanok, akik felkészületlenül jönnek az iskolába. így a rájuk szánt idő többnyire korrepetálással telik el.- A tapasztalatok szerint a növendékek hány százaléka gyakorol?- Ilyen felmérést ugyan nem végeztünk, de 25-30 százaléka a gyerekeknek rendszeresen napi 1 órát gyakorol, a többi heti 2 órát alkalomszerűen, tán épp akkor, amikor hangszeres órára jön. Ok ha minden nap 20 percet szánnának a hangszerükre, hatásosabb lenne.- Biztosra veszem, hogy a gyerekek egy része szülői kényszerből jár ide.- Van, aki régi álmát szeretné-megvalósítani a fia, lánya által. Más viszont azért, mert egykor neki nem volt erre lehetősége. Itt adódik elő az a furcsa eset, hogy a jelentkezőnek nincs adottsága. Mégis nemhogy a szülő, de a a gyermeket sem tudjuk lebeszélni. lehet, hogy azért van ez, mert mi nem veszekszünk vele, nem bántjuk, nem cikizzük.
