Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)

A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek

129

Igaz, nem kap sikerélményt, ám elkedvetlenítő kudarcok sem érik.

Partnerek

A harmadik típus az, aki igényli a zene tanulását, muzikális, és kvalitásai jók. Nem a szülői elhatározás a probléma - örvendetes, hogy komoly hangszerek vásárlására áldoznak, amit évekkel ezelőtt alig mertünk remélni -, hanem az, hogy nem figyelnek eléggé a gyermek munkájára. Nem szigorú számonkérésre gondolok, csupán az érdeklődésre, hogy felkészült-e.- Itt ha megbukik valaki, akkor sincs különösebb baj? TEL vei lehet inspirálni őket?- Nálunk tényleg nincs osztályismétlés. Nem kell mindent elölről kezdeni. Akinek egy bizonyos szinten nem megy, az majd ott folytatja, ahol megállt. Esetleg 6 év helyett csak 4 év anyagát sajátítja el. Magnóval, lemezjátszóval igyekszünk kedvet csinálni a muzsikához. Sőt már videóval is büsz kérkedhetünk, az egyik hangversenyt rögzítettük. Meghatározó élmény, hogy amikor az órán a tanár és tanítványa együtt ját szik, partnerei egymásnak. Nem beszélve a pedagógusok koncertjeiről, ahol mindig rengeteg diák jön össze. A kollégák nagyon izgulnak, hisz a név kötelez. Végül is példaképek, s egy példakép nem okozhat csalódást.

Nyolcszáz növendék- Hányán tanulnak az iskola falai között? Mennyien készülnek zenei pályára?- Közel nyolcszázan járnak hozzánk, 97 százalékuk A-s, normál tagozatos. A C-sek, a felnőttek, sajnos egyre kevesebben vannak. A S-sek azok, akik a zenét akarják hivatásul választani, évente 8-15 növendék. Ez igen magas szám. U- gyanis mi kiegészítő szerepet töltünk be az általános és középiskolák munkájában. S az a fontos feladatunk, hogy