Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek
127 Koncertet ike 11 HANGSZERKEL A KÖZÖNSÉG ELŐTT Kedvet csinálnak a muzsikához (1986. III. 4.) A hangversenyek tükrében vizsgáljuk Béres Károllyal, a zeneiskola igazgatójával, az első félév munkáját.- Miért jók ezek a hangversenyek? Pódiumon a diák- Több szempontból is fontosak. A pedagógusoknak átfogó képet nyújtanak, mi az, amit csiszolni kell. Felülvizsgálhatják, hogy egy-egy növendékükről alkotott véleményük, értékítéletük mennyire megalapozott. A diákok pódiumon lehetnek, átélhetik a siker élményét, izgalmát. Megtanulják, miként kell kulturáltan, fegyelmezetten viselkedni a koncerten. Emlékszem, évekkel ezelőtt előfordult az, ha valaki tudta, hogy tizenharmadikként következik, szinte kiszámolta, mikorra érkezzen meg. Vagy esetleg miután végzett, kiment a teremből. Ma már ez megmosolyogtató, de akkor... S végül e produkciók alkalmával a szülő is láthatja, hallhatja, mit tud a gyermeke. A kartársak igyekszenek minden alkalommal uj repertoárt összeállítani - zeneszerzőkhöz, jeles évfordulókhoz kötődve -, hogy a program mindig színes legyen.- Egyes vélemények szerint hosszúak és fárasztóak ezek az estek.- Ebben kétségtelen van némi igazság. Magam sem vagyok híve a terjengős műsornak, mert nemcsak unalmassá válhat, de a publikum türelmét is próbára teszi. Az ok egyszerű, van nevelőnk, akinek 30-35 tanítványát kell bemutatnia. Ha 3 percet kap mindenki, máris másfél óra. Van, aki konferálja a fellépőket, az sem ritka, hogy valaki a darabról vagy épp
