Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek
122 Irigylésre méltó, tízezres kottatáruk van, 1962 óta minden zenei könyvet megvesznek. A ceglédiek valóban kiérdemelték a nagyobb társadalmi, anyagi elismerést. Szerencsés döntés- Hogyan változtak a város zenepedagógusainak élet- és munkakörülményei, mit jelent számukra az 1984. szeptemberi fizetésemelés? - Erről kérdeztem ottjártamkor vendéglátóimat, Banai Istvánná szakszervezeti bizalmit és Béres Károly igazgatót.- A béremelés előtt átlagosan 4.9oo,- forintot kerestünk. A mostani tíz százalékos béremelés - ami egyébként nem mindenki számára volt ennyi - nem sok. A meggazdagodáshoz valóban kevés. De a mi háztartásunkban például már jól észrevehető ez a summa - válaszol Banai Istvánná, aki egy esztendeje tölti be a bizalmi funkciót.- Sikerült-e igazságosan, a közösség egyetértésével osztozkodni? - faggatom tovább a fiatalasszonyt.- Szerencsés volt az a döntés, hogy bérkeretet, úgynevezett fejkvótákat állapítottak meg az egyes munkakörökre, s így inkább csökkent mint nőtt a bérfeszültség. Örvendetes az is, hogy a középnemzedék jövedelmét tekintve fölzárkózhatott az idősebb generáció tagjaihoz.- Milyen gondok várnak orvoslásra azután, hogy a fizetések javultak?- Kinőttük az iskolát, ráadásul éppen most tetőz a demográfiai hullám is. Egyszóval kevés a tanterem. A többség így este nyolcig tanít és meglehetősen sokat túlórázik.- És a kisgyermekes anyák?- Ők természetesen csak hatig oktatnak, nekik más a beosztásuk - mondja Banai Istvánná, s még hozzáteszi, főnökével többszöri változtatás után együttesen és egyetértve dolgozták ki az új besorolási rendet. A ceglédi bizalminak már csak azért sem lehetett túl nehéz dolga, mert 13 óv óta dolgozik a város zeneiskolájában, s alaposan ismeri a munkatársa:
