Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)
A Vigadó “vendégei” voltunk Tanúja voltam a Várkonyi István Általános Iskola születésének 1962- ben, amikor felépült, és megkezdődött itt a tanítás. Tíz évig ez volt a munkahelyem. Sok emlék fűz engem ehhez az iskolához, szívem mélyén őrzöm őket. Ezek közül legemlékezetesebb az az egy tanév, amit tanteremhiány miatt az azóta sajnos lebontott Vigadó szép épületében napközis nevelőként eltöltöttem kis csapatommal együtt. A Vigadó épületébe a bejáratunk az akkori Lenin park felől volt. Tartózkodási helyiségünknek a megboldogult tánctermet, a későbbi mozitermet nevezték ki, amely természetesen hatalmas méretekkel rendelkezett. Az egyik fele mindenféle bútorok raktára volt, a másik felében mi “terjedtünk” el. Úgy éreztük magunkat itt, mint az az óvodás, akire ráadják az apukája nagykabátját, és lötyög rajta. Egyik délelőtt segélykérő sikításra rohantam (tanulási időben) apark felé nyíló ajtón át a lépcsőfeljárat mellett lévő WC felé. Egy részeg férfi akarta elkapni az onnan kijövő kis tanítványomat. Én ordítva hívtam ki a teremből a többi gyermeket, és nagy csatakiáltással elzavartuk a “rossz bácsit”. Hősök lettünk, mert a közelben nem volt segítség. E naptól kezdve gondosan kulcsra zárt ajtó mellett tanultunk, szórakoztunk a Vigadóban. Ócsai Jánosné nyugdíjas tanítónő
