Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)
lettem a gazdája. Iskolavezetésünk lelkes híve volt az újításoknak. Bevezettük mi is a szaktantermi oktatást. Kabinetünk ugyan nem volt az eszközök részére, de ezt pótolták a szekrények, polcok, meg a leleményesség. A faliképeken kívül kéregpapírból hangjegyvonalas táblát kapott minden tánuló. A hangjegyeket számolókorongokból rakták ki. Minden pádon volt még két csomag ritmuskártya, a 333 gyakorlat-, és az Ötfokú füzet 1-1 példánya. Hanglemeztárunk, a kottatár, és szakkönyvtárunk évről-évre gazdagodott. Ez tette lehetővé, hogy délután, hetenként egyszer “Zenélő órák” elnevezéssel foglalkozásokat rendezzünk. Vendégeket is hívtunk, nyílt órát is tartottunk szülők és tanárok részvételével. Önként jelentkező hatodikos tanulók furulyazenekart alakítottak. Szép teljesítményükért két év múlva a városi kulturális szemlén arany oklevelet kaptak. 1980-ban a Bartók-évforduló ünnepségét már a Rákóczi úti új iskola aulájában tartottuk. A dalcsokrokat népi tánccal tettül színesebbé, mozgalmasabbá. A kislányok népi hímzéses ruhában szerepeltek. A széksorok megteltek lelkes közönséggel. Nagy siker volt! Régi iskolánk 1982-ben ünnepelte 20. évfordulóját. Ez az év Kodálycentenárium is volt. Rajkórusok és az énekkar heteken át készült a “Seregszemlére”. Vetélkedőt is szerveztünk: “Ki tud többet a magyar népdalról?” címmel. Színvonalas versengés volt. Mindenki nyert, aki ott volt. Az ünnepség végén egy szívvel zengtük Kodály BÉKEDALÁT. A leírt sorok nyomán kedves emlékek ébrednek bennem. Számomra mindegyikük fontos, felejtheteüen élmény! 1982-es tanévben nyugdíjba mentem. Hivatásomat betöltöttem. Nem volt hiábavaló az életem. Sztanyik Jánosné nyugdíjas tanár
