Calvin Synod Herald, 2016 (117. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7-8. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD ÚJKENYÉR Lekció: Zsolt. 104 Textus: 1. Mózes 3,14-19 Nem igazán értjük ebben az országban, főleg nem ebben a nagyvárosban mit is jelent az aratás, - az évi gabona begyűjtése, - a biztosított mennyiségű búza, amely egy ország megélhetését jövő évig garantálja. Északamerika, - úgy az Egyesült Államok, mint Kanada, több éve a farmereknek külön fizet azért, hogy a túltermelt gabonának azért maradjon valami értéke, legyen értelme még termelni. Ugyanakkor testvéreim, akik a híreket figyelitek, értesülhettetek arról, hogy egy generáció, 1992 óta az idén van a legnagyobb éhínség ismét, mely sújtja és éhhalállal veszélyezteti Kelet-Afrika több országának lakosságát. Nem igazán értjük ebben az országban az éhezést. - mi többnyire abba zavarodunk bele, hogy mit is válasszunk a bőség zavarában, - kenyérből is, - hosszút vagy kereket, szeletelted vagy egészben, - a tiszta fehér szivacsot, vagy a magvas barnábbat, mert azt mondják az az egészségesebb! Nincs hely már a hűtőszekrényeinkben meg a fagyasztóinkban, - mit jelent az éhínség??! Mi hálaadásra gyűltünk össze ezen a vasárnapon; megterítettük az Úrasztalát ismét ünnepelve a sákramentum kenyerét, melyet minden alkalommal új kenyérnek tekinthetünk, hiszen mindig egy új lehetőséget, egy megújulást jelent, amikor bűneinktől megválva állhatunk a kegyelem asztala előtt, elfogadva annak jótéteményeit, - Jézus váltsághalálát és az azáltal nyújtott lehetőséget. De felvetődik a kérdés, hogy vannak-e közöttünk, vannak-e körülöttünk olyan embertársaink, akik ismét, vagy talán még mindig éhínségben, - LELKI éhínségben szenvednek, - és ha igen, akkor mi a mi felelősségünk, hogy táplálékhoz juttassuk őket? A bűneset után Isten átkot mond, kemény szavakat. Már a bűneset előtt a vétkezőnek örök halált ígér, de mégis szerető jóságát mutatta és mutatja meg az övéinek. A bűnért elvethetett volna. A világot fenntartó és gondviselő munkáját beszüntethette volna. Ehelyett mégis örök szeretettel gondoskodik rólunk. Adta és adja áldását, a munka gyümölcsét. Lehet, hogy még vannak közöttünk mások is, akik emlékeznek a mindenkori gabonatermesztéssel járó munkára. Fáradságos munka volt a vetés, de fülembe cseng a szántóvető ember fohásza. Eszünkbe jut ilyenkor az a többször elmondott kép, - amikor a búzát elvető ember a hosszú nap végén, naplementekor megáll a bevetett földtábla szélén, kalapját leveszi és imádkozik, - és az imában azt mondja: “a többi a te dolgod, rád bízom Istenem!” Aztán az esőért elmondott imák a tavaszi szárazságok idején. De eljött az aratás ideje, amikor ismét kemény munkával, izzadsággal, de már az évi munka eredményét tisztán megtapasztalva gyűjtötte be az arató a hullámzó gabonatáblán dolgozva az életet jelentő búzát, - és ismét volt kenyér az asztalon. Az ezzel járó fáradság, izzadság, a végtagok, az izmok fájdalma mind elmúlnak, mert meglett a munka eredménye, - olyan ez, mint mikor a vajúdó anya iszonyú fájdalma elmúlik egyszerre, mikor a megszületett, először felsíró újszülött gyermekét karjába veheti. De a búzát meg kellett őrölni, - és vannak még vidékek a világon, ahol kézi mozsárban az asszonyok végzik ezt,- az egy napi kenyérre, lepényre valót, - és egy kis olajjal összekeverik, és megsütik, - és nincs erre alternatíva. - ha nem sikerül jól, ha benn ég - akkor nincs Waldbaums, nincs ShopRight, nincs Food Emporium az utcában, hogy-“ugorj le fiam egy kis kenyérért”! Az ittlévő kenyérben azonban, amelyet nemsokára magunkhoz veszünk, nemcsak külsőleg látszik meg Isten mennyei jósága. ígéret van benne: “valamennyiszer eszitek e kenyeret az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” Emlékezünk testvéreim, mikor Izráel népe a pusztában zúgolódik Isten ellen, hogy éheznek, és Isten megadja nekik a mindennapit, - a mannát, - és csak annyit, amennyire pontosan egy napra szükségük volt. Mi is a mindennapi kenyérért fohászkodunk, úgy tanított Jézus, - és Ő sokkal többről gondoskodik. Nemcsak a mindennapi testi táplálékunkról, hanem lelkűnkről, bűneink bocsánatáról is. Adjunk hálát neki ezért a gondoskodó jóságért, szeretetért. De nemcsak az Ő jósága, hanem az Ő hűsége is nyilvánvalóvá válik. Hűséges volt Isten az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt a népünket, családjainkat, bennünket megpróbáló viharok idején. Azért, mert az "orcánk verítéke árán" megszerzett mindennapi táplálék mellett erőt, bizodalmát, kitartást, hitet adott a megpróbáltatásokban. Hiszen volt részünk megpróbáltatásokban is. Özvegyen, árván, betegen, kitaszítottam magányosan, vagy koporsó mellett, mindig ott volt az Ő segítő keze, biztató szava: nem hagy bennünket fölötte kísérteni, mint ahogy azt elszenvedhetnénk. Hűségét bizonyította meg akkor, amikor Krisztus halála és feltámadása által új szövetséget kötött az Ő népével azért, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet! Az egykori átok, ma parancs és figyelmeztetés. Mert voltak és lesznek évek, melyekben kevesebb lesz a termés - ebben az országban, gazdasági hanyatlás érezhető mindenhol,- lefordíthatjuk szimbolikusan úgy, hogy aszály van?! Gyülekezetünk mindig képes volt arra rászoruló embertársainkat megsegíteni, óceánon innen és túl. De mi van akkor, ha olyan éhezőket látunk magunk körül, akik lelki táplálékban látnak hiányt? Isten diktátuma, hogy Orcád verítékével egyed a te kenyeredet! - meggyőződésem, hogy erre is szól. El kell vezetnünk ezeket az embereket Istenhez, hívogatnunk kell testvéreim másokat is templomba, mert a lelki alultápláltság veszélyesebb a fizikainál. Ha nem élünk azzal a kenyérrel, melyet Jézus Krisztus kínál számunkra a lelki halál fog bekövetkezni. - A test feltámadásáról gondoskodott Isten,- a lelkünk életben maradására is tudjuk, mit kell cselekednünk, - de azt mi kell megtegyük. És felelősek vagyunk embertársainkkal szemben. Mert amíg valaki a fizikai munkát abbahagyhatja és nyugdíjba mehet, de Isten jósága és hűsége azt mutatja, hogy az övéire soha sem jöhet a lelki szunnyadás vagy a karba tett
