Calvin Synod Herald, 2016 (117. évfolyam, 1-12. szám)
2016-03-01 / 3-4. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD majd az igaz emberek: 'Uram, mikor volt az, amikor éhesnek láttunk téged és megetettünk téged? Mikor volt az, hogy szomjasnak láttunk téged, és inni adtunk neked? Mikor láttunk téged idegennek, és adtunk neked szállást? Mikor láttunk téged ruha nélkül, és adtunk neked ruhát? Mikor láttunk betegnek vagy börtönben, hogy elmehettünk volna hozzád?' Akkor a király így válaszol majd erre: 'Igazán mondom nektek: amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg.'” Jézus végső parancsa magába foglalja mindazt mit 0 tanított. E szerint kell viszonyulnunk mindenkihez életünk során. Igen, Jézus ajándékát, az örök életet “hit, és csakis hit által” nyerjük el, de Isten iránti szeretetünket és hitünket cselekedeteinkkel mutatjuk ki. Az apostolok cselekedeteiben 9:36-37a, 39b találjuk a következő szövegrészt: „ Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány (akinek a neve görögül Dorkász, vagyis zerge). Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adott pénzt a szegényeknek. Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. ”.... „A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amiket még Tábita készített, amíg velük volt. ” Manapság ritkán találkozunk ilyen személyiséggel embertársaink között. Nemrég az orgonistámat, Ágoston Margitot, hazahívta az Úr. O azok közé tartozott, kik komolyan vették Jézus parancsát. Közel nyolcvan éves volt és soha sem házasodott. De a környezetében mindenkihez úgy viszonyult mintha “családtagja” lenne, ahogy azt Jézus is parancsolta, Máté 25-ben. Ápolta édesanyját és gondját viselte hosszú betegsége során, saját egészségét másodtérbe helyezve. 55 évet volt munkaviszonyban, teljes munkaidővel, 40 évig volt templomi orgonista, 40 éven keresztül önkénteskedett minden héten a kórházban, árvaházi tanácstag volt 35 évig. A felsoroltak mellett azt is fontosnak tartotta, hogy a térségünkből börtönbe kerülteknek is jusson törődéséből és szeretetéből, amíg azok távol vannak otthonuktól. Nem egyszer még a bezárásuk előtt felkereste az elítélteket, hogy megerősítse a kapcsolatukat, mert a bűnözőkről gyakran a családtagok is lemondtak. Ez Krisztus „ amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg” üzenetének példamutató betartása. Nem volt gyermeke, mégis száznál több ember rótta le tiszteletét előtte, és azon szeretet előtt, amit ajándékozott nekik, pontosan ahogy azt a Tábita előtt tisztelegő nők tették Joppéban. Igen, Krisztussal megvalósított kapcsolatunk Krisztus szeretetének és az Őbenne tanúsított hitünk ötvözete. De Ő arra szólított fel minket, hogy szeretetét osszuk meg másokkal, ezzel is megbecsülve az Ő áldozatát. Az örök élet Krisztus e parancsának teljesítésével valósul meg. Dicsőítsük az új életet melyet Krisztus adott nékünk úsvétkor, életünket az Ő példaadásaira alapozva alakítsuk át. Ludwig Kálmán Károly, püspök in memóriám Elhunyt Tőkés István református lelkész Életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében pénteken elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese - tájékoztatta az MTI-t a család. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból. Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973- ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952- ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974- től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983- as kényszemyugdíj ázásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól. A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született. 2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta. Tőkés István temetési istentiszteletét 2016. január 21- én, csütörtökön 13 órakor (közép-európai 12 óra) tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban, földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
