Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-09-01 / 9-10. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Cserkész évzáró Berlinben Dr. Konthur Zoltán és Szántó-Konthur Krisztina 1996 őszén érkeztek Berlinbe, ahol azonnal feltűnt nekik, hogy bár rengeteg magyar család és gyermek él a városban, nincsenek számukra foglalkozások és közösségi tevékenységek magyar nyelven. A cserkész felelősségtudattól vezérelve, 1997-ben úgy döntöttek, elindítják az első magyar cserkészcsapatot a német fővárosban. Még ez év februátjában, az akkori Magyar Házban (a későbbi Collegium Hungaricumban) kezdték el a gyerekek toborzását egy nyílt nap keretében, amit minden lehetséges platformon (a „Berlini Híradó” hasábjain, a Magyar Házban, a katolikus és protestáns egyházközösségekben) meghirdettek. A toborzó foglalkozásokon népes számmal vettek részt a családok, ahol Dél-Németországból érkezett lelkes cserkész segítők tájékoztatták a szülőket, amíg a Konthur házaspár foglalkozásokat tartott a gyerekeknek. A szervezők minden hat éven felüli jelentkezőt szívesen vártak, és a nagy érdeklődésnek köszönhetően már a legelső cserkésztalálkozón 20 fő vett részt, akik közül a legtöbben hosszú távra maradtak a csapatban. Két héten belül elindultak a rendszeres foglalkozások, így megalakult a 86. sz. Apáczai Csere János serkészcsapat Berlinben. A közös programok során nem csupán gyermekbarátságok köttettek, de a cserkészet emellett már a kezdetektől összefogta a szülői közösséget is. Mi sem bizonyítja jobban, hogy sosem késő felvenni a cserkészegyenruhát, mint az, hogy az idők során számos szülőt is felavattak. A cserkészcsapat 17 éves fennállása óta rengeteg emlékezetes tábort tudhat maga mögött: mozgó- és kenutábort, biciklitúrát, illetve parkrendezést a kastli Hárshegy nevű magyar cserkészparkban, akár önállóan vagy más németországi és magyarországi csapatokkal közösen, Berlinben, vidéken és külföldön is. Ám a berlini csapat évről-évre legjobban várt rendezvénye mégis az egyhetes kerületi regöstábor, amelynek megrendezésére minden évben a nagyhét keretében kerül sor a türingiai Lützensömmemben, Krisztina és Zoli szervezésében. A táborba minden alkalommal Magyarországról hívnak szakértőket, akik kézműves vagy zenei foglalkozásokat és előadásokat tartanak a gyerekeknek. A tábor ideje alatt a vallás is fontos szerepet kap, a csoport hagyományos feltámadási körmenetet is tart, amikor viseletbe öltözve, lobogókkal vonulnak fel és indulnak együtt a kis lützensömmemi kápolnába. A cél az, hogy a gyerekeknek nem teremben ülve, kötött előadásokkal adják át atudást, hanem játékosan, az őrsi foglalkozások keretein belül. 2014 első félévében a magyar feltalálók voltak soron, a fiatalok megismerkedhettek többek között Jedlik Ányos, Szentgyörgyi Albert, Bíró László és Irinyi János munkásságával. Az idei első félév utolsó cserkésztalálkozóján sem volt ez másképp, amelyet június 28-án, a festői környezetben lévő Petzsee mellett tartottak. Az évzárón összegyűlt családok minden tagja megtalálta a neki tetsző elfoglaltságot. Az este tábortűzzel ért véget, közös énekléssel és játékokkal, igazi összekovácsoló élményt nyújtva minden korosztálynak. Szirmai Barbara, Körösi Csorna Sándor gyakornok, Berlin, Németország Sipos Domokos VAJÚDÓ IDŐK KÜSZÖBÉN Folytatás múlt számunkból - Befejezés Negyednap hozták hírül a vajdának, hogy budai Nagy Antal hadnagyot Bábolnán úgy fogadták a zendülők, mint egy királyt. - Karóba akarta húzatni a hírhozót. Vele ne járasson bolondot senki. A bábolnai sáncok között lehetett úgy harmincezer zendülő. Ki s be nyüzsögtek folyvást, mint a darazsak. Ennyi temérdek embernek étel kellett, ital kellett, a vidék már ki volt pusztítva, nagy csapatok indultak hát harácsolni erre is, arra is. Amit előkerítettek, felették tüstént, a holnapra senki sem gondolt. Majd lesz a városokban. Mert a zendülők most már készülődtek, hogy kezükbe kerítik a várakat is, s aztán az egész országot. Pálfia Márton, a türei pór, már osztogatta ennek is, annak is a jószágokat. Nagy Antal legelőször is azt látta meg, hogy a táborban sok ugyan az ember, de kevés a katona. A pórok idáig csak raboltak, égettek, tobzódtak, mi lesz, ha egyszer katonasággal kell szembenézniük?! Akármilyen tengeráradat is ennyi ember, a bandériumokra bottal mégsem lehet menni. Parancsot adott, hogy hozzák a táborba a cigányokat. Néhány nap múlva be is állítottak a füstös népek, rendetlen szekereikkel temérdek gyermekükkel, rossz gebe lovaikkal, sok sovány kutyával. Sátrakat vertek, kemencéket állítottak, s csattogni kezdtek a kalapácsok. László, a vajdájuk, úgy járt-kelt a táborban, mint egy fejedelem. Mikor Nagy Antal elé leszámolta az első halom dárdahegyet és alabárdot, büszkén terítette ki a Zsigmond királytól kapott levelet:- Ide nézz, vezér! A cigány nemzet privilégiumot kapott - így mondta latinul: privilégiumot hogy senki az ő dolgaiba belé ne szólhasson az országban. Azért hát, ha te fejedelem leszel, erősítsd meg te is ezt a privilégiumot! Nagy Antal komolyan nézte a vajdát. Ez is vajda! Csáki László is vajda! Zsigmond király levele - és a Nagy Antal fejedelem levele! Hümgetett és bólogatott. A románok erősen méltatlankodtak. A söpredék cigányok kiváltságlevelet kaptak a királytól, jönnek-mennek az országban, ahová akarnak, s ők, akik százszor annyian vannak, j ármos barmai legyenek az uraknak, a szászoknak! Antal vezér csitította őket:- Másképp lesz ezután! Ne bomoljatok! Hát ki bánja a cigányok kiváltságlevelét! Akár császárnak hívhatja magát a vajdájuk! Ki törődik azzal?! Csáki László már közeledett a bandériumokkal s az urak csapataival. Egy reggel a sáncon túl feltűnt a sereg. A zendülők nyomban rájuk akartak rontani, úgy megbíztak már magukban. Csak egy futamodás, s leaprítják az urakat az utolsó emberig! Antal vezér tartóztatta őket. Minek a harc? Hátha engednek az urak! Követeket kell küldeni hozzájuk! Menten ki is választott négy embert. Két pórt és két nemest. Az egyik nemes, Boga Ferenc Küküllő megyéből, jószájú, jófejű ember, ő legyen a szószóló. A követek átmentek a vajda táborába, s ott a vajda sátora elé
