Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 Az igaz élet Karácsonyi egyházi beszéd Tit. 2. r. 11-14 11. „Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek." 12. „Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mérsékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon." 13. ,, Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését." 14. „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt." A felolvasott szent leckét megelőző bibliai versekben Pál apostol Titusnak, az ő ifjú munkatársának igen megszívlelésre méltó utasításokat ad arra nézve, hogy minő magaviseletre intse gyülekezetének különböző korú és rendű tagjait, a véneket és ifjakat, a gazdákat és szolgákat. Ügyeljen jól arra, hogy ő maga mindenekben példát adjon, mert csak úgy lesz foganatja az ő tanításának, ezt pedig azért kell tennie, mert Isten üdvözítő kegyelmének megjelenése arra kötelez minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen és szentül éljünk a jelenvaló világban. Csak így várhatjuk boldog reménységgel a nagy Istennek és megtartó Krisztus urunknak dicsősége megjelenését, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való néppé. - Az apostolnak meghagyását szem előtt tartva, - ez ünnepi alkalommal, mikor Isten üdvözítő kegyelmének a Jézus Krisztusban való megjelenése emlékünnepére seregiünk össze, - lássuk, hogy miként tehetünk eleget a felhívásnak, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világban s aztán, hogy ilyen élet mellett is minő jelentése van reánk nézve a Krisztus váltságának? ajándék kibontására is sor került. A gyermek örömén szivünk is felmelegedett és gyermekek lettünk újra. Ma, nincs diszitett karácsonyfa aranyozott dióval, minden ág végén gyertya, és ezüstös angyalhaj körös-körül a fán, ami alatt sejtelmesen várakoztak kis és nagy dobozokban az ajándékok. Ma, a keskeny asztalon egy darab száraz kenyér mellett kis fenyőág szomorkodik. A félig égett gyertya lángja árnyékot vet a két öreg ráncos arcára, Napa szó nélkül megigazítja a kopott takarót Namami vállán. Kezük imára kulcsolódik. Nagymami szeméből kicsordul a könny, A kályhában még egy utolsót lobban a láng, A parázs lassan hamvadni kezd. A sötét csendesen átöleli a két elárvult öreget. A szél is hallgat, az ajtó mégis halkan kitárul. Csillagfény ragyogása tölti be a kis szobát. Mintha angyalok éneke csendült volna az éjszakában. A fény egyre nő és ragyogó palásttal takaija be a két békésen alvó öreget. A völgyből idő viselte templom harangja kondul. Hangja messze száll, aztán halkulni kezd, s lassan elhal a csendes éjben. Karácsony este volt... Dr. Király Zoltán Míg ezeket fejtegetem, kérem szíves figyelmeteket. A jelenvaló világ mindenkire nézve az az életidő, mely az ő számára e földön engedélyeztetett. Az itt való élés milyensége attól függ, hogy minő felfogásunk van az életről. Ez a felfogás pedig a szerint alakul ki, hogy milyen a mi gondolkodásmódunk,- hívők vagyunk-e vagy hitetlenek? A hitetlen ember előtt nincs semmi más csak önmaga és a körülte való látható, érzékelhető világra irányul, azokhoz tapad, abban keresi boldogságát, üdvét. Ám, az érzékelhető világ a folytonos változások szakadatlan összetétele s még a leghatalmasabbnak sem áll módjában, hogy annak menetét a saját kívánsága szerint alakítsa. A világ halad a maga rendelt útján anélkül, hogy törődnék az emberek dolgaival s akár akarja az ember, akár nem: az érzékelhető világgal szemben kényszerűség alatt áll. A földi létben az elmúlás útján halad mindenki és senki sem kerülheti el, hogy ez utazás alatt része ne legyen a természet készítette örömökben és fájdalmakban. A kérdés csak az, hogy minek nézzük ez örömöket és fájdalmakat? - A vakeset szüleményeinek vagy pedig egy öntudatos akarat indításának, - más szóval hívők vagyunk-e vagy hitetlenek? A hívő ember mindent Istennek tulajdonít, - tőle jön, egy magasabb cél, az ő országa megvalósítása érdekében, az áldás és csapás egyaránt s ezért a hívő ember, alázatos szívvel, megnyugvással fogadja egyiket, mint másikat. O nem öncélú, csak magát néző, hanem egész valójával beléolvad az isteni akarat szolgálatába s hiszi, hogy ez által előmozdítja Isten dicsőségét. Felülemelkedik a csak ideigóráig tartó dolgokon s bár nem áll módjában kivonni magát az érzékelhető világ örömet vagy fájdalmat okozó hatásai alól, mégis úgy érzi, hogy azoknak ő nem rabja, hanem azokat is Istentől számlázottaknak vévén, velük együtt Isten akaratának végrehajtója. így ez a világ az ő életére nézve csak annyiban jelentős, hogy ebben az Isten országa valósításáért küzd s minden igyekezete az, hogy Isten akarata érvényesüljön mindenekben. S mert Isten a maga akaratát tökéletesen kijelentette az ő szent fiában az Úr Jézus Krisztusban, ez pedig nem más, mint a személyválogatás nélküli szeretet, - nyilvánvaló, hogy a hívő keresztyén ember, e világban való vándorlása alatt, nem ismer magára nézve mást, mint a Krisztus követését, s ami azzal egyet jelent a szeretet parancsának hű és odaadó teljesítését. Az elmondottak, úgy vélem jelzik, hogy a nagy apostol mért mondja, hogy Isten idvezítő kegyelmének megjelenése arra tanít, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat. A hitetlenség és világi kívánságok a mindent csak magának akaró önzés, - a hit pedig a mindent szívesen áldozó szeretet. Az egyik az állandó vissza vonásnak, s ennek következményeként az állandó békétlenségeknek a forrása, a másik a folytonos kiegyenlítésnek, gyógyítgatásoknak, a jó cselekedetekre való igyekvéseknek ösztönzője s ezzel a békének és egyetértésnek valósítója. Hogy melyik nagyobb érték az általános jó szempontjából,- úgy vélem, felesleges mutogatni. S mert az általános jó, tulajdonképpen az egyes embernek is igazi java, nyilvánvaló, hogy mindenikünknek érdekében áll, érdeke kívánja, hogy megszívlelje az apostol intését s tagadja meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat, hogy mértékletesen, igazán és szentül élhessen a jelenvaló világban.
