Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-11-01 / 11-12. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD borulván: Áldott, aki jött az Úrnak nevében! *** Örökkévaló Istenem, Atyám a Jézus Krisztusban! E percben újra érzi lelkem, hogy örök szerelmed keres és vár engem. Magad számára teremtettél és mindaddig nyughatatlan a szívünk, amíg Tebenned el nem pihen. A lelkem fáradt madár, a kezed hazahívó fészek. Életem törődött vándor, atyai kebled a megérkezésnek édes otthona. Atyai házad kivilágított ablaki hívnak, sötét éjszakából, úttalan utakról, kietlen rengetegből tartok hazafelé Hozzád. Rajtam van minden bűnöm, velem jár nyomorúságom, vádolnak tetteim és mulasztásaim, s tanúságot tesznek ellenem gondolataim, beszédeim és cselekedeteim. Félnem kellene Tőled és reszketnem a Veled való találkozástól. Azt kellene mondanom az egeknek: zuhanjatok reám és fedjetek el, hogy ne lásson meg az ítélő szeme. Azt kellene mondanom a tűznek: égess meg engem, hogy meg ne égjek az Örök Bíró tekintetétől. Azt kellene mondanom a szélnek: szórd: szórd széjjel még a poraimat is, hogy reám ne leheljen az Úrnak haragja. És én mégis megyek Hozzád, Uram. Reám hull a Te szent fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak érdeme és elfedez engem. Felcsap előttem az Ö egyszeri és tökéletes áldozatának égi tüze és én megmentettem úgy, mint a tűzön által. Körülöttem szálldos a Lélek mondhatatlan esedezése, amellyel elmondja mindazt, amit én nem tudok elmondani. A nagy Engesztelés érdemét megerősíti és hathatóssá teszi rajtam és felettem az én Uram, Krisztusom főpapi imádsága. Az Ő neve az én jogcímem előtted, Atyám. A Te ígéreted az én menedékem. Hitemmel átkarolom az Ő keresztjét és megérkezem Hozzád Atyám. Fogadj el engem, amint a lelkem ott zokog zsámolyodnál, aztán áldj meg és öltöztess fel, mint a tékozló fiút édes atyja. Az legyen az én ékességem, dicsőségem, kincsem és örömem, amit Te adsz nekem cserébe egy teljes életért, amelyik Hozzád érkezett, s naponkint megáldozza magát. Ámen. A zörgető Krisztus (Advent) íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő én velem. Jelenések 3:20 Képzeljünk el félreeső tanyai házat vagy olyan palotát, amit pompásművű bronzkapuk zárnak el a világtól. A szobában ül valaki, késő éjszaka vagy kora reggel. Körülfogja a magány, lelkére telepszik az elhagyatottság. Öntudatlanul is erős az érzése: senki sem zavarhatja most. Elmélyedhet gondolataiba, hajózhat ábrándjai taván, nézhet szenvedései ásító barlangjába, beleülhet unalma mállasztó hamutrónusába. És megzörren az ajtó. Valaki a kilincsre tette a kezét és be akar jönni. Mihelyt egyedül van egy lélek és azt hiszi, hogy megmenekült a világtól, talán önmagától, most nem zavarja senki: zörget Jézus. Meglepetésszerűen, váratlanul és bizonyosan. Beláthatatlan útról jön és keze remeg az örömtől, hogy megérkezett. Szomjas és éhes: eped a te lelked után. Időtlen idők előtt indult el az Atya szívéből és most, éppen most érkezett meg. Nagy kerülőt tett, hogy eljöhessen hozzád. Megtette az utat Betlehemtől Galileáig. Galileától Jeruzsálemig, az Olajfák hegyétől a Golgotáig, a Golgotától a húsvéti sírig, s az első pünkösdtől kétezer esztendőn át egészen a mai napig. Úgy érkezik meg, mint aki egyedül hozzád jött. E percben senki másnak nem ígérkezett el, egyedül a tied. Mit akar ez a drága vendég? Nézd milyen alázatosan vár, pedig Ő a királyok királya. Nézd, milyen szelíd, pedig Ő a legfőbb Bíró. Nézd, milyen sugárzóan szép és dicsőségében mosolygó, pedig Ő a fájdalmak embere és a Kereszt nagy szenvedője. Régi, örök, legjobb ismerősöd és barátod. Ha nem tudtad is, mindig Ót vártad. Ha nem mondtak is, életednek ez a legnagyobb alkalma és a legboldogabb perce. Tárd fel az ajtót, s köszöntsd Őt, elibe Ravasz László GBU FINANCIAL LIFE DISTRICT 3000 Hungarian Reformed Federation of America A Division of GBU Life Insurance, Annuities, Fraternal Benefits CONTACT Rev. Leslie E. Martin John K. Morey Fraternal Secretary Treasurer (732) 597-5980 (330) 758-2971
