Calvin Synod Herald, 2012 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2012-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 II. Amíg a palotában a korán magára hagyott fiatalasszony férje miatt kesergett Naprágyi uramnak, addig Kathonai Mihály főbíró uram Középutcai házában is a fejedelemről esett szó. Ott voltak a tágas ebédlőteremben a magisztrátus összes fejedelemhű tagjai, Vargha, Dónáth, Kakas, Nagy és a többi tanácsbéli urak, s ugyancsak Zsigmond fejedelem megelégelt távollétéről, folytonos terveléseiről, kiismerhetetlen politikájáról beszélgettek immár órák óta. A szót Kathonai főbíró vitte.- Azért mégiscsak Zsigmond úr alatt volt a legjobb sora az országnak, különösen pedig a középrangúaknak és céhbelieknek, akiket Zsigmond úr felette kedvelt s nagyban segítette az előbbre jutásban. Bátor, vitéz fejedelem, aki ügyes politikában védelmezi kis impériumunk érdekeit, szövetséget kötött a hatalmas császárral, s minden ügyekezetét arra használna, hogy boldoggá tegye Erdély népeit, békét teremtsen sok sanyargatáson, esztelen vérontáson, testvércívódáson átment országában... A tanácsbéliek, akik majd valamennyien a céhekhez tartozó gazdag új nemesek voltak, helyeslőén bólintgattak a főbíró értelmes hanghordozású beszédére, annál is inkább, mert hiszen tisztes megvagyonosodásukat javarészt Zsigmond fejedelemnek az ő politikájának s nemrég történt házasságának köszönhették. Kathonay uram igyekezett kihasználni ezt a kedvező hangulatot.- Ha meg ennyi jót köszönhetünk őnagyságának, hálátlanság volna ilyen hirtelen megfeledkezni róla. Rövid idő alatt ennyi hasznot hajtván uralkodása Erdélyországnak, mennyit remélhetünk még a jövőben tőle? Minek folytán javasolni bátorkodom tanácsbéli uraiméknak, hogy haladéktalanul küldjünk követséget Zsigmond fejedelem után, s hívjuk vissza Erdély trónusára. Ezt pedig addig kell cselekednünk, míg a főrangúak s a török császár is nem határoznának másként, mert különben mi fizetnénk meg az árát, a mi sorsunk fog rosszabbulást szenvedni. Periculum in more! - tette hozzá még nagyobb nyomaték kedvéért, aztán tágra nyílt szemeit vésztjóslóan jártatta végig a széles szobán. Az összegyűlt urak egyhangúan helyeselték Kathonay uram proponálását, s ott azon minutumban határozatban is hozták, hogy Kakas István uram azonnal induljon útnak Lengyelországba, s hívja haza Zsigmond fejedelem őnagyságát az erdélyi trónra. Még kapunyitás előtt tette rá a pontot a határozatra Vargha uram, nehogy a reggeli utazás nagyobb galibát idézzen fel, s ezzel újabb károkat okoznának egész országunknak.- Helyes, helyes, még az éjféli órákban — hagyták helyben a tanácslatot mindannyian, s azzal meg is bízták a derék főbírót, hogy kellő útravalókkal látván el Kakas Istvánt, tegyen meg minden gondoskodást a követ nyugodalmas elindulására. III. A nyár már vége felé járt, a szőlőszemek kövéredni kezdtek a kőmáli dombon, de a fejedelem még mindig nem tért vissza árva Erdélyországba. Egy este erélyes kopogás hallatszott a középső várkapun. Kapuzárás után az őrnek nem volt szabad senkit bebocsátani a városba a főbíró engedélye nélkül. Szaladtak tehát rögtön a főbíróhoz.- Messziről jött urak kémek bebocsáttatást. Ruházatukon látszik, hogy az előkelő rendekhez tartoznak, de nem mondják meg, hogy kik légyenek. Mindössze hárman vannak, köztük Macsédy Benedek tanácstag úr is, a másik két idegent nem tudjuk, hogy ki. Kathonay főbíró még teljesen felöltözve foglalatoskodott odahaza egy nagy viaszgyertya fénye mellett, noha az idő már tíz óra után járt jóval. Mikor meghallotta, hogy Macsédy uram is a jövevények közt van, majdhogy ki nem ugrott a bőréből. Kathonay uram már tudta, hogy kik jöttek. Az őröket elbocsátotta, ő maga pedig néhány szót váltva hűséges életpárjával, Sára asszonnyal, lóhalálában sietett a kapu felé, hogy kinyittassa azt. Az éjszakai csendben nem volt kívánatos örömzajt ütni. így hát csak egyszerű szavakkal üdvözölte Kathonay főbíró a kései érkezőket, akik között éles szemei azonnal felismerték az eltakart arcú fejedelmet. A kis csoport a főbíró házához ment. Az utcán egy lélek sem járt már, s így minden feltűnés nélkül juthattak el a nem messze levő portára. Ahogy a vendégek kényelembe tették magukat a nagy út után, Kathonay uram önmaga szaladt át a szomszédokba, hogy egy-két tanácstagot azon nyomban magához hívjon a további teendők megbeszélése végett. Nem sok beszédre volt szükség. A város urai örültek, hogy a fejedelem ismét visszatért Erdélybe, s mindjárt el is határozták, hogy még a holnapi nap folyamán át is veszi az országlást. Zsigmond fejedelem nagy lelkesen, erős akarattal készült az új kormányzásra. Megbánta már, hogy magára hagyta az országot, s ígéretet tett, hogy a jövőben sokkal állhatatosabb, erélyesebb és határozottabb lesz az uralkodásban. A tanácsurak hangos viváttal fogadták szavait.- Hanem mi lesz a fejedelemnével? Vajon ő is hajlandó lesz-e tovább is hűségesen kitartani mellettem a kormányzásban, s nem okoz-e újabb gondokat esetleges más szándékú terveivel? - fakadt ki a félénk bizonytalanság Zsigmond fejedelem kebeléből. Kathonay uram maga ígérte, hogy ezt a kérdést is rendbe hozzák. Mégpedig most mindjárt. A fejedelem boldogan parolázott hű embereivel, s e pillanatokban valóban úgy érezte, hogy ezentúl határozott, komoly uralkodó lesz, s hogy sok hasznot fog még hajtani Erdélyországnak. A fejedelmasszony válaszának bevártáig továbbra is ott maradt még a főbíró házában, a főbíró pedig a tanácstagokkal egyetemben elindult a főtéri palota felé, hogy új jövőt építsenek egy fiatal emberpár s Erdélyország számára. IV. Hanem a fejedelemasszony nem volt a palotában. Ellenben a palotában nagy sürgés-forgás volt. Az udvarhölgyek csomagoltak, a szolgák pántos ládákat hordtak fel a termekébe, ami mind igen meglepte a mit sem sejtő főbírót. Beszélni akarnánk a fejedelemasszonnyal - jelentette a leg-
