Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-11-01 / 11-12. szám
20 CALVIN SYNOD HERALD Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Máté 11:2-11. Keresztelő János, az ádventi előfutár, az útkészítő egy újabb portréjával találkozunk az evangéliumban. Már nem az ítélet hirdetője, nem a pusztában a megtérést hirdető próféta alakja áll előttünk, aki bizonyságot tesz arról, aki Eljövendő, és akinek a saruja szíját se méltó megoldani. János itt már börtönben van. Később olvassuk, hogy azzal összefüggésben kerülhetett börtönbe, hogy Heródes házasságtörését, együttélését megfeddi. Heródes meg akarta öletni keresztelő Jánost, csak tartott attól, hogy a nép úgy tekintett rá, mint aki próféta - népszerűtlen lenne a nép által tisztelt keresztelőt megöletni. Keresztelő János a börtönben mélységeket jár meg, mélységeket él át. Hall a felől, mit tesz Jézus, és tanítványait küldi el, hogy megkérdezzék: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy valaki mást várjunk?”. Mi idézhette elő vajon Jánosnak ezt a bizonytalanságát? Vajon hogyan jutott el a megtérésre hívő kemény szavú próféta addig a pontig, hogy már kérdező kételkedő? Talán erre a választ az élethelyzetéből kereshetjük. Börtönben van. Ott a mélység, amit át kellett élnie, vagy a türelmetlenség, ami ott él mindannyiunkban? Ha baj van, szeretünk hamar átesni rajta. Nehezen viseljük el a bizonytalanságot, és türelmetlenül várjuk, hogy megoldódjanak a dolgaink, ott és akkor, és úgy, ahogyan mi szeretnénk, ahogyan mi elterveztük, elképzeltük. Nem ezt várjuk el sokszor Istentől is? Uram, segíts! De most rögtön, és úgy, ahogyan azt én szeretném. Késlekedés nélkül. Milyen sokszor van bennünk ez a türelmetlenség. Hányszor várnánk el az Úrtól is azt, hogy akaratunk, elképzeléseink, gondolataink szerint oldja meg a problémáinkat. Advent egy jó alkalom arra, hogy meglássuk Isten tervét, meglássuk az ő akaratát, és hogy meg tanuljunk várni, várakozni, békében, és csöndben rátekinteni arra a csodára, melyet az Úr visz véghez. Keresztelő János börtönben van. Jézus Krisztus a Szabadító. Hogyan lehet akkor hát az, aki az előfutára a Megváltónak most rácsok mögött és bilincsben? Vagy hogyan történhet meg az, hogy Keresztelő János hirdette Isten haragját, a bosszúállás napját, és még nem érkezett el, nem számolt le az ellenséggel, nem látja még a börtönben Isten országának áttörő és mindent, még a rácsot és bilincseket is letörő győzelmét? Keresztelő János saját küldetését is át kell, gondolja a börtönben. És hogy lehet, Uram, hogy még nem látom a felszabadító seregeket, hogy lehet, hogy nem jelentek meg. O, hányszor tesszük fel, tettük már fel életünkben ezeket a kérdéseket. Ott a mélységekben. Betegágynál, műtétre készülve, igazságtalanságot tapasztalva, vagy akkor, mikor egyik pillanatról a másikra szinte minden összedőlni látszott. János nemcsak Jézustól kérdez, de önmagát is kérdezi. Advent lehetőség számunkra is, saját életünk megvizsgálására. János feltette az életét arra, hogy Isten országát hirdeti, és hogy az bizony ítéletet jelent. A fejsze már a gyökerekhez közelített. De milyen jó, hogy a kérdésével, és a kételyével is Jézushoz fordul. János nem hátat fordít, nem megtagadja, hanem kérdezi az Urat. Jézus válaszából kiderül, hogy Jánosnak egy másik Messiásképet kell elfogadnia és elsajátítania. Ott a názáreti zsinagógában ezzel kezdte küldetését Jézus Krisztus, mikor felolvasta Ézsaiás prófétától: az Úrnak lelke van rajtam, mivelhogy felkent ő,... Jézus most ezt teljesíti be. Mt 8-9-ben olvasottak híre eljuthatott Keresztelőhöz is, hogyan gyógyított meg embereket, és hogyan hozta el Isten irgalmát, kegyelmét: bélpoklos, kapemaumi százados szolgája, gadarai ördöngös, Péter anyósa, gutaütött, 12 éve vérfolyásos, két vak, néma... vámszedő... Keresztelő János talán most szembesül azzal, hogy mást visz véghez Jézus Krisztus, nem azt, amit ő egy harcos, és Isten ítéletét megjelenítő, a végső ítéletet elhozó Messiástól várna. Jézus Krisztus gyógyít, tanít a zsinagógában, és beszél az Isten országáról. Nem úgy cselekszik Jézus, mint ahogyan azt Keresztelő gondolta, elvárta... Jézus válaszában rámutat, hogy ő az írásokat, a próféciákat teljesíti be. Nem emberi elvárásokat, nem János elgondolását. Isten ígéretei válnak valóra Jézus Krisztusban. Talán itt, most a börtönben szembesülve kell megértenie, hogy Jézus Krisztus egészen más, mint azt ő elgondolta. Jézus Krisztus valóban Messiás, de másképpen. O szabadit, de máshogyan. A golgotái kereszt felé mutat előre ez az ádventi történet is. Mert ott áldozta fel önmagát Jézus Krisztus. A kereszten győzött - ami botrány a zsidónak, bolondság a görögnek, de nekünk, akik hiszünk, Istennek megtartó ereje. Jézus Krisztusban Isten kegyelme érkezett el, hogy erőt adjon az erőtlennek, életet az élettelennek. Ezt az új Messiást kell, megismerje és elfogadja Keresztelő János ott a börtönben. Azt a Jézust, aki foglalkozik azokkal, akik a társadalom peremén élnek, akiket mások elkerülnek, megvetnek, vagy akik magukért nagyon nem is tudnak tenni semmit. Talán János nem egészen erre várt - ő inkább azt várta, hogy megállítsa a bűnöket és megbüntesse a bűnözőket. Jézus válaszából kitűnik: Ő a Messiás. Jézus Jánosról is beszél. Hogy ő a legnagyobb a próféták közül, hogy ő az útkészítő. Jézus tanítványának lenni azonban sokkal többet jelent. Sokkal nagyobb tisztség, tisztesség. Egy új korszak kezdődött el. Jézus tanítványait ugyan ugyanúgy bebörtönözhetik, ugyanúgy üldözhetik, de ők maguk is részesednek abban a küldetésben, amiben Jézus Krisztus járt, és ezért, és ez által lehetnek nagyobbá az Isten országában. Kovács Csongor, New York-i lelkipásztor Nt. Vásárhelyi és családja áldott karácsonyi ünnepeket kíván kedves olvasóinknak!
