Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 19 Készek arra, hogy csonkig égett életek árán is másoknak is bizonyságot tegyenek a bűn sötétjét elűző szeretet világosságáról. Megvilágítják az utat, aminek a végére mindenki elér. Aminek a végén Valaki vár reád, hogy kézen fogva vezessen tovább. Gondolsz-e arra, hogy Isten neked is feladatot szánt. Arra vagy hívatva, hogy világítsd meg az utat nemcsak a magad, hanem mások számára is Lehet, hogy csak egyszerű gyertya a szereped s elégedetlen, mert te fényszóró szereméi lenni. De meg kell elégedned azzal, ami vagy. Meg kell elégedned azzal a hellyel ahova az Isten állított. Egy 25-ös villanykörte a sötét folyosón is elegendő világosságot ad, ott nincs szükség fényszóróra. Ott kell a sötétséget világossággal eloszlatni, ahol éppen vagy. Hajnalban nem a sötétség fogy el, hanem a világosság nő. Az a tudat tölthet el megelégedéssel és belső békével, hogy hűségesen helyt állottál minden körülmény között, megalkuvás nélkül. Igaz, hogy sokszor tapasztalhattad, hogy az életed csupa küzdelem és néha nagyon reménytelen, hogy megéri é a sok áldozathozatal és néha szenvedés is, azért mert csak jót akartál Az Úr sohasem ígérte, hogy távol tart tőled csalódást, hogy mindig siker koronázza majd vállalkozásaid, hogy dicséretet és elismerést nyersz jóságodért. De azt megígérte, hogy erőt ad a mindennapi akadályok, kísértések leküzdésére, hogy miután elestél ismét talpra állít. Hogy nem hagy egyedül a reményvesztés sötétjében. Előfordulhat, hogy legjobb szándékaid és törekvéseid ellenére is vereséget szenvedsz, hogy nem méltányolják a világosságot, amivel szolgálni akarsz. Előfordulhat, hogy a gyertyafényed szándékosan eltakarják, lenéznek és gúnyolnak, mert te más vagy, mert te világítani akarsz. Ne ess kétségbe és egy pillanatra se veszítsd el reményed. Nem vagy egyedül mert melletted áll és marad az Aki azt mondta magáról, hogy Ő a világ világossága, Aki a te életed fényforrása is. Dr. Király Zoltán Willem Van’tSpijker: Kálvin élete és teológiája (Folytatás múlt számunkból) 6. Kálvin és Róma A Rómával kapcsolatos vitairatokban Kálvin egészen más hangot ütött meg. Sadoletónak írt levele leginkább kettejük vitája magas színvonalának példája: itt két müveit humanista tudós áll szemben egymással, s mindketten tisztelik ellenfelüket. Kálvin gördülékeny ékesszólását az egyház és az Isten mély tiszteletének szolgálatába állítja. Egészen más azoknak az írásainak a hangvétele, ahol visszaélésekkel szemben érvel, így például az ereklyékről szóló tanulmányban, vagy a Sorbonne-nal való vitairatban. Ezekből a humanista tudós gúnyos hangját hallhatjuk ki. Bucer kérésére Kálvin 1543-ban V. Károly császárhoz fordult, hogy a Luther által elkezdett reformok radikális véghezviteléért szálljon síkra: Eine Bittschrift an Kaiser Karl V. Ennek megfogalmazásához Faréit hívta segítségül. Ő azonban ismerte a birodalmi gyűléseken uralkodó hangulatot, ezért nem várt sokat a levéltől. Arról mégis tanúskodik ez az írás, hogy Kálvin még nem adott fel minden reményt. Csak amikor a zsinat végre összeült (tudniillik a tridenti zsinat), és ismertté váltak első határozatai, akkor ítélte meg ő is úgy, hogy az egyházszakadás immár visszafordíthatatlan. Az Interimre Kálvin azzal reagált, hogy újra összefoglalta az egyház valódi reformációjának a feltételeit. írásában felsorolta azokat a tantételeket, melyekből semmiképpen nem szabad engedni: a hit általi megigazulást, a bűnbánat és bünvallás kérdését, az istentiszteletről, az egyházról és a sákramentumokról szóló tanítást. A negyvenes évek vége felé már Kálvin is osztotta azt a meggyőződést, hogy a Rómával való konfliktust nem lehet többé elsimítani. A szakadás legmélyebb okát a pápai primátusban látta: véleménye szerint az egyház hierarchikusan megszervezett felépítése akadályozza az igazi reformációt. Ezért lehetetlen közös alapokról beszélni, a Szentírásra való hivatkozás is hasztalan. A római katolikus egyházhoz fűződő viszonyban ez a nézeteltérés fokozatosan eluralkodott. Hiába alakítanak ki jó személyes kapcsolatot egymással a teológusok, találkozásuk nem rombolhatja le az egyházak között felállított barikádokat. A protestánsok mindig csak vádlottak maradnak az ellenfél szemében. Ennek megfelelően reagált Kálvin azokra a próbálkozásokra, amelyeken Béza is részt vett Franciaországban néhány protestáns vezető kérésére. A Poissyban tartott hitvita (1561) valójában azért bizonyult eredménytelennek, mivel a püspökök kijelentették: az eretnekeket meg kell győzni és meg kell büntetni. A római katolikus egyház hierarchikus egyházszervezetét Franciaországban sem lehetett felszámolni. Kálvin ökumenikus érdeklődésében elfordult ettől az egyháztól, mivel nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, melyek alapján igazi egyháznak lehetett volna nevezni. Ez volt az oka annak is hogy világos döntésre szólította fel a „nikodémitákat.” Kálvin szerint akkor is ki kell állnunk álláspontunk mellett, ha ez áldozatokkal jár, hiszen Istennek kell engedelmeskednünk, tetteinkkel éppúgy, mint benső meggyőződésünkkel. A bálványimádás bűn, a miseáldozat pedig nyilvános bálványimádás. Kálvin segíteni akart a protestánsoknak (különösen a franciaországiaknak) lelkiismereti konfliktusukban, amikor azt ajánlotta: aki az evangélium igazságát ismeri, éljen is ennek az igazságnak megfelelően, és ne maradjon a sötétségben, hanem lépjen ki a világosságra. Kálvin, miután írását több helyről is kritika érte, megpróbálta álláspontját egy új kiadásban Melanchthon, Bucer és Vermigli leveleivel is alátámasztani. Kálvin számára egyértelmű volt, hogy a vagy a száműzetést, vagy az üldöztetések elszenvedését, netalán a mártíromságot kell választania. O maga annak idején az első mellett döntött. Részben e nikodémitákhoz szóló írásainak köszönhetően sokan követték példáját, és a növekvő üldöztetés közepette Genfben kerestek biztos menedéket: az 1549 és 1559 közötti időszakban körülbelül ötezren választották ezt az utat. Ez a döntésre szóló felhívás közvetlen következménye volt annak, hogy Kálvin szemében a római egyház többé nem lehetett reális alternatíva azok számára, akik megismerték az evangéliumot. Itt húzódott Kálvin ökumenikus meggyőződésének a határa. Folytatjuk
