Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-11-01 / 11-12. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD GYERTYA Sokan megengedik, hogy a halott tegnap, és a még meg sem született holnap fogalja le gondolatikat és cselekedeteiket. A ma elviselhetetlenek látszó problémai elől a múlt boldogabbnak tetsző emlékeihez próbálnak menekülni vagy a jövő elképzeléseinek délibábjában tétlenségre kárhoztatva álmodoznak. Mindkét esetben a körülmények kiszolgáltatottjaivá lesznek. Sem a múlt tévedésein való gyötrődés, sem az álmodozva elképzelt jövőn való töprengés nem járulnak a cél eléréséhez. A múlt magunk mögött marad, a jövő még nem érkezett meg, egyedül a jelen az, ami itt van számunkra. Nem változtathatunk azon, ami elmúlt és nem számíthatunk a még ki sem alakult jövőre, de minden lehetőségével itt van előttünk a jelen. Nem láthatod, hogy mi vár reád, de az Úr megajándékozott a mai nappal, a jelennel, hogy abban munkálkodj hűséggel, minden erőddel, legjobb igyekezettel. De vajon látod e tisztán az utat? Mi az, ami megvilágítja azt, ami előtted van? A pislogó gyertya fénye alig elég arra, hogy pár lépésre látható legyen az út. Erőteljesebb, nagyobb világításra van szükséged, hogy biztonságosan haladj az úton. Nagyobb fényforrásra van szükséged, a tisztán látáshoz. De ne becsüljük le a gyertyát sem. A gyertyára ma is rászorulunk, amikor a technikai fejlődés csodái közepette a villanyvilágítás felmondja a szolgálatot. A kapcsolót elordítjuk, vagy a tárcsát benyomjuk, de világosság nem lesz. Kiégett a biztosíték vagy a transzformátor. Pedig milyen kellemetlen, néha egyenesen félelmetes sötétségben maradni. Hogy ezt elkerüljük az éjjeliszekrény felső fiókjába egy kis elemlámpát, s ha, az nincs akkor egy gyertyát és egy kis gyufásdobozt teszünk, hogy szükség esetén ne kelljen botorkálni a sötétben. Egy festő gyönyörű téli tájat festett. A vastag hótakaró belepte a kis erdei ház mögötti fenyőerdő fáit, a bokrokat, mindent. A kis ház ott állott magában barátságtalanul. Érezve, hogy valami hiányzik a képből a festő az egyik ablak közelében egy gyertyát helyezett el. A kiáradó fény barátságosan hívogatóvá varázsolta a magános házat. Pedig csak egyetlen gyertya okozta a nagy változást. Az otthonokban gyakran találunk legalább egy szobát, ahol egy pár gyertya ad fényt a letompított villanyfény mellett. Ugyanakkor az égő gyertya kellemes illatot is teijeszt. Kellemes, barátságos hangulatot teremt, ahol használják. Akkor tudjuk igazán értékelni, hogy mit jelent a fény, amikor áthatolhatatlan sötétség borul reánk. A sötétben nem látjuk az utat, rossz irányba tévedhetünk. Pedig gyakran inkább a sötétséget választjuk. Mert a sötétség betakar, az emberek nem láthatnak annak, akik valójában vagyunk. Eltakarjuk szándékainkat, gondolatainkat. Ezt megtehetjük az emberekkel. Jobbnak igyekszünk látszani, mint amilyenek vagyunk. És sikerül is becsapni az embereket. Másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. De van valaki, akit nem lehet félrevezetni, aki lényünk, szívünk mélyére lát, aki előtt nem titkolhatjuk el gondolatainkat. Világosan látja cselekedeteinket, és megítél bennünket hitetlenségünk, kételkedéseink, engedetlenségeink s makacsságunk miatt. De mi nem ítéletre készülünk, hanem kegyelemre várunk, mert az Úr megígérte, hogy a bűnös, amely órában felkiált, őszinte bűnbánattal feléje fordul, annak vétkeit eltörli, bűnbocsánatot nyer s mardosó lelkiismeret furdalás helyett, megújult erővel haladhat az életúton a halálból az élet felé. A 80-as út közelében a Pennsylvaniai Pocono-i hegyek között van egy kis üzlet, ahol csak gyertyát árulnak. Mindenféle gyertya megtalálható ott. Formában, színben, nagyságban igen nagy a változat. Van soha meg nem gyújtott gyertya.. Vadonatúj dobozokban sorakoznak egymás mellett. A gyufa lángra lobbantó ereje még nem érintette őket. A láng fényárasztó melege nem járta át testüket. Mivel soha nem gyújtották meg őket, soha nem adhatnak világosságot, amely elűzhette volna a sötétséget. Nem világítottak meg sötét lépcsőházat, nem derítették fel a szoba sötét ridegségét, nem szolgáltak iránymutatóan a sötétből a fény felé törekvőnek. A bizonytalanul tévelygő felé nem pislogtak biztatóan, hogy minden megbocsáttatott, hogy a szeretet melege készen vár. Emberekre emlékeztet a sok meg nem gyújtott gyertya. Emberekre, akik nem sugározzák a fényt, a meleget, nem világítanak a világ romlottságának sötétjébe, mert semmi nem gyújtotta lángra őket. Készen állnak ugyan használatra, de hiányzik az elindító láng. Voltak az üzletben félig égett gyertyák, csak egyszer kétszer használhatták azokat. Fekete füst mocskolta be fehér testüket, és a megolvadt, ahogy lefele folyt, csomókban szilárdult meg a gyertyatest oldalán. Volt olyan, amely a láng melegének hatása alatt elgörbült, félrehajlott. Ezek a gyertyák megérezhették a láng melegét s maga a láng is küzdhetett a kioltani törekvő hideg szél ellen. Csak addig adhattak világosságot, amíg égtek. Volt olyan, ami rövid ideig égett, és csak éppen pislogott, volt, amely takarékoskodott az égéssel, volt, amely erősen megrövidült égés közben, de egyik sem adta át magát a teljes szolgálatra. Volt, ami csak percekig világított órák helyett. Volt, ami füstölögve elfeketedett és hivatását nem töltötte be. Sokan ilyen félig égett gyertyákra emlékeztetnek. Egyszer kétszer hajlandók a szolgálatra, de a terhek viselése alatt meggömyedve, félrehajlottak s nem égetik magukat a sötétség eloszlatására. A kételkedés és az önzés szele hamarosan kioltja a bizonytalankodó lángot. Van, aki takarékoskodik, és nem óhajtja életét elégetni, hogy világosságot terjesszen ott, ahol szükség volna. A sötétségben jól érezzük magunkat abban a tévhitben, hogy talán maga az Isten sem láthat bennünket bűneink sűrű sötétségében. Van, akinek élete gyertyája csak rövid ideig szolgáltat világosságot és utána füstölögve az elégedetlenség elfeketítése mellett, lassan kialszik. Hivatását nem töltötte be. És láttam teljesen elégett gyertyát is az üzletben. Csak a csonkja emlékeztetett arra, hogy valaha gyertya volt. Teljesen leégtek azért, hogy világosságot adjanak másoknak, lehetőséget adva a biztonságos haladásra, útkeresésre, és úttalálásra. Irányt szolgáltattak a keresőnek és megkönnyítették a hazatalálást. Amíg égtek fényük mellett tanulhatott a diák, verset írhatott a költő, zenét szerezhetett a zeneszerző. Hasznos volt miközben elégette önmagát. Ilyen emberek találhatók a mai világban is. Azért égnek, hogy mások számára is világítsák az utat. Amíg égnek önzetlenül, magukon túlmutatva hirdetik a beteljesedés, a hazatalálás örömét.
