Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERA ID 21 - az Egyháztanács bocsánatát. Ez a megalázó büntetés azonban nagy felháborodást keltett azok között, akik Ameaux-t nagyra tartották, s a lázongást csak úgy tudták lecsendesíteni, hogy a tanács jelenlétében, katonai felügyelet mellett akasztófát emeltek a St. Gervais-templom előtt. Bár a nyugalom ezzel helyreállt, a béke mégis véget ért. Ameaux zárt körben elhangzott szavaival olyan véleményt mondott ki, amit már sokan osztottak, olyanok, akik Kálvin tanítását talán el is fogadták volna, ha kevésbé szigorúan és következetesen képviselik azt az élet minden területén. Kálvin idegen származását és tanításának helytelen voltát az elkövetkezendő időben egyre gyakrabban hangoztatták. Az utóbbi mellé járult a lelkészek többségének francia származásával szembeni növelő elégedetlensége is. 2. Ellenállás az egyházi tekintéllyel szemben Ugyancsak 1546-ban robbant ki az őslakos genfi családok egy jelentős - egymással rokonságban álló - csoportjának a spontán ellenállása is. A nemesek összefogtak Kálvinnal és a lelkészekkel szemben, nem akartak engedelmeskedni az Egyháztanács „idegen” hatalmának. Az enfants des Génévé (akik patriótáknak is nevezték magukat) az egyházi tanácsot hatalommal való visszaéléssel vádolták. Leginkább Kálvint tartották idegen betolakodónak, aki a város szabadságát fenyegeti. A csoport a Favre család vezetésével, az arisztokrácia más tekintélyes tagjaival együtt a hatalom jogos birtokosaiként lépett fel. Amikor az Egyháztanács elé idézték be őket, nem jelentek meg, amikor pedig erőszakkal állították elő őket. nem palástolták arroganciájukat. Amikor a lelkészek nekik nem tetsző dolgokat prédikáltak, megzavarták az istentiszteletet, nem törődtek a nyilvános tánc tiltásával, és fittyet hánytak a szerencse játékokat tiltó egyházi intésnek. Leginkább a Franciaországból érkezett lelkészekkel szemben viselkedtek gőgösen. Libertinusoknak nevezték őket, egyfelől azért, mert nem akarták alárendelni magukat az egyházi fegyelemnek, másrészt pedig azért, mert közülük sokan igencsak féktelen életmódot folytattak. Vallási szempontból nem sok közük van ahhoz a kvietista jellegű szektás mozgalomhoz, amelyről Kálvin 1545- ben írt egy cáfolatot Contre la secte phantastique des libertins címmel. Új pártviszonyok kialakulására utalt, ahogy kollektív módon nyilvánították ki személyes nemtetszésüket a lelkészek iránt. Fellépésük a strasbourgi „epikureusokéra” emlékeztetett, akik szintén tiltakoztak mindenfajta egyházi tekintély ellen. A korábbi guillerminek és artikulánsok közötti határok eltolódtak. Ez Ami Perrin részvételéből is kitűnik. Perrin 1540 szeptemberében még azt a megbízást kapta a genfi tanácstól, hogy próbálja visszacsábítani Kálvint a városba, most pedig egy olyan pártot erősített, amely az Egyháztanácsot semmibe vette, tekintélyét kétségbe vonta. Kálvin igyekezett békés viszonyt fenntartani vele, de a „kis Cézár” (ahogy Kálvin nevezte Perrint), mivel feleségén, Francoise Favre-on keresztül rokoni kapcsolatban állt a libertinusokat vezető arisztokrata családdal, inkább ehhez a párthoz húzott. Folytatjuk következő számunkban ORDER BLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 e-mail: warairfa embaramail. com Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. ( ) for one year or____ years ($15.00 per year) ( ) egy évre vagy ____ évre ($15.00 évente) Payment enclosed / Előfizetés mellékelve $___________ ( ) Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only — (Please attach old label) Name........................................................................................... Address....................................................................................... City, State, Zip........................................................................... Kacsó Sándor A FÖLDSZAGÚ MÁRCIUS Hosszú télen annyi keserűség gyűl össze a szegényember szívében, hogy február végén már szúrósan néz ki a szemén, ráncokat rajzol a homlokára, és fenyegetően súlyossá teszi a lépéseit. Kettérepedt tetejű tüzelő mellett órák hosszat táplálja saját magát a gond. Nyirkos és hideg, tapaszos földdel néz farkasszemet a megterhesült homlok. Egymásért álló falak között még a legutolsó sugaras őszi nap levegője poshad az emberi test párájától, a tikácsoló gyermek nehéz lélegzetétől és az asszony naponkint felfakadó nedves fájdalmától. Néha önmagát tisztítja meg ez a fullasztó szegényemberszag: piszkos csöppeket dob ki magából a mestergerendára, a megvakult ablakszemekre, a falak aljára, s a cseppek nyomán kiveri a penész még a félig gyalult ágydeszkákat is. Ilyen helyen ritka vendég az Isten, s távollétében gyökeret vet, kikéi és fekete virágot terem az ember szívében a rossza. A száj szögletében átokként virágzik ki az áldott emberi szó, s a gondolat messze idegen a jóságtól. Nem jó istenes lelkű embernek meghallani az ilyen beszédet.- Elvihetne már az ördög valakit erről a nyomorúságos világról! Az még jó ember lehet, akinek van egy-két holdja s mellette két borzas csípőjű tinója. Az kertet javít, erőre jár, s más dolga híján tinóit vakargatja. Ám akinek semmije sincs, aki dolog nélkül gyűjtögetheti a keserűséget s vele együtt a bűnös gondolatoka, az senki más, mint sírásó Sükösd Gazsi, aki kenyere fogytán Folytatás a 22. oldalon
