Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 Calvin Synod Iskola Fund r 2009 Evvégi beszámoló Beszámoló levelünk és a jelképes keresztszülői beosztások késnek ebben az évben. Ugyanis pénzszűkében van a Román Tanügy minisztérium és ennek megoldására kényszer szabadságra szólította fel a tanárokat, akinek kötelező lett fizetés nélkül egy hetet levenni november végén és egy hetet december elején. így a diákokat haza küldték korán és a beosztással várnak az évközi vizsgák befejezésére, hogy a jelképes keresztszülői adományokat nem csak szükség miatt osztják, hanem elért tanulmányi eredményért. A Tanügy minisztérium oktatási reformokat vezet be. Ezekre nagy szükség lenne amennyiben a kötelező tananyagot és az óra számot csökkentenék, de a reformokat azzal kezdték, hogy bejelentették 1500 tanárt és iskolai munkást menesztenek. Ezzel kapcsolatos jelentésemet kérném az angol szövegben elolvasni, itt inkább részleteket közlök a történtekből. Nehéz a reformokat egyértelműen áttekinteni, mert általában a mondottak vagy írottak nem egyeznek a cselekedetekkel. Híreimet főképpen az internetről szereztem és itt idézek a http: www.hhrf.org a Magyar Emberi Jogok Alapítvány honlapján megjelent erdélyi újságok cikkeiből: Szabadság újság, 2009. szeptember 14, Erdélyi hírek: Nagyvárad, tüntetés, leváltások, tanárok, vezetők „Közel kétezren tiltakoztak a hétvégén, Nagyváradon a kormány azon politikája ellen, hogy minden intézmény így az iskolák élére is saját embereit nevezi ki, ezért magyar iskolaigazgatókat is eltávolít. A szervezők tiltakozó petíciót adtak át a megyei főtanfelügyelőnek. A szónoki pulpitusra először Pető Csilla parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke lépett fel, aki az oktatás átpolitizálása ellen emelt szót. „Nem engedhetjük, hogy egy iskolaigazgatót csak azért menesszenek, mert nem tagja a Szociáldemokrata Pártnak vagy a Demokrata- Liberális Pártnak” - szögezte le a kormánypártok személyzeti pol itikáj át ostorozó beszédének elej én a politikus... és Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere így nyilatkozott „ A politikai játszmák eredményeként több magyar iskolavezető kerülhet utcára.” ...„Nem engedhetjük, hogy azok az iskolaigazgatók, akik a magyar nemzeti identitás élharcosai, félre legyenek állítva!” - tette hozzá Pető, rámutatva: a magyar vezetőket azzal az érvvel mozdítják el tisztségükből, hogy nem voltak képesek minőségi menedzseri munkát kifejteni.” „A kormány alárendeltségébe tartozó megyei intézményvezetők leváltása elleni tiltakozás nem maradt abba Hargita megyében sem”- tájékoztatta a Krónikát Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke. A kormányváltás utáni tisztogatásnak a hatvan-egynéhány vezető egyharmada esett áldozatul a megyében, de a leváltottak fele sikeresen versenyvizsgázott korábbi állására és visszanyerte tisztségét. „Nem azért kerültek viszsza a magyar vezetők, mert figyelembe vették Bukarestben az igényünket, hanem egyszerűen nem találtak megfelelő végzettségű pártkatonákat ezeknek az állásoknak a betöltésére - mondta Borboly. Ezért továbbra is kint vannak a figyelmeztető táblák, folyamatos kérésekkel, petíciókkal figyelmeztetjük a kormányt, egyeztetünk és felhívjuk a román politikusok figyelmét arra, hogy mennyire káros ez a gyakorlat.” 2010. január 6, Erdélyi hírek: Fejtörést okoz az iskolákban az elmaradt tanórák pótlása: .. .A háromszéki szülők általában úgy vélik: a pedagógusokon múlik, hogyan pótolják be a kényszerszabadság miatt kiesett napokat, hogy az előírt tananyagot a rendelkezésre álló kevesebb idő alatt megtanítsák. Egy édesapa így vélekedett: „A jelenlegi állás szerint az 5-8. osztály általános jegye ötven százalékban számít a gimnáziumi felvételin, így a gyerek kénytelen minden tantárgyból kitűnően teljesíteni, ha jó nevű városi iskolában akarja folytatni a tanulmányait.” Ingázó diákok: Még több falusi diák lesz kénytelen utazni az iskoláig. Bihar megye: képtelenség a leépítés. „Itt első sorban a diákok mozgatásáról, átcsoportosításáról van szó, de hogy ez hogyan valósul majd meg, azt nem tudom — mondta Pataki Árpád, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség humánerő forrásmenedzsere. Megtudtuk, vannak a megyében 10-12 tanulóval működő osztályok, főleg a kis falvakban, és Pataki elképzelése szerint talán ezeket a gyerekek lehetne más iskolába átirányítani, de ez számtalan egyéb megoldandó problémát vonna maga után, a diákokat ugyanis valamivel el is kellene szállítani a másik tanintézetbe, ráadásul eleve rendkívül bonyolult és kényes dolog, a menedzser megfogalmazásában egyenesen képtelenség egy apró település egyetlen iskoláját leépíteni vagy megszüntetni. Nyugalomra int Emil Boc (miniszterelnök) Tárgyilagosan, jól meghatározott kritériumrendszer szerint zajlanak idén az elbocsátások a közszférában- szögezte le Emil Boc, hozzátéve, nincs megjelölve egy pontos szám, hogy hány ember kerül lapátra. „Az ország nem tud fejlődni, ha nem tesszük azt, amit kell. A 2010-es évben folytatnunk kell a cselekvést, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek kevésbé tetszenek. Ha nem hozzuk meg a 22 millió román állampolgár számára korrekt intézkedéseket, akkor továbbra is elmaradott ország maradunk, egy olyan ország, amely nem tud élni a rendelkezésére álló erőforrásokkal, olyan ország, amely fenntartja a privilégiumokat” fejtette ki a kormányfő, aki szerint objektív kritériumrendszer fog állni az elbocsátások mögött. 2009. november 25-én ünnepelte a Kolozsvári Kollégium a rendszerváltást követően huszadik tanévkezdetét. A Calvin Synod Iskola gyűjtés 1991 óta működik. Ma már Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Nagyenyedre és Székelyudvarhelyre sikerült adakozóink jóvoltából támogatást küldeni. Évente majdnem 200 diákot segítettünk bentlakási költségeikkel Kolozsváron, és felépítettük a Kolozsvári Diakonissza központ diák bentlakásának szárnyát, nagy részben a mi gyűjtésünk által renoválták és renoválják a 200 éves Kolozsvári Kollégiumot, hozzájárultunk a Marosvásárhelyi Diakonissza központ megépítéséhez, építkezésre juttatunk pénzt Nagyenyedre, és Székelyudvarhelyre. A gyűjtésünk célja a magyar közösség megmentése Erdélyben a Magyar Református iskolák támogatása által. Mostanáig majdnem egy és egy negyed millió dollárt sikerült Erdélybe küldenünk. Óriási teljesítmény ez a magyar emigráció részéről, és tanúja annak, hogy azok akik emigrációs sorsra jutottak nem feledték el magyar testvéreiket. Azonban lassan kezdjük elveszíteni ezt az emigrációs korosztályt és nem tudom, hogy mit hoz a jövő gyűjtésünkre való tekintettel. Kérem hirdessék gyűjtésünket minél nagyobb körökben. Tisztelettel, Nádas Gabriella
