Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 19 3n memóriám Rev. Dr. Edwin Elliott Jr. “Ma este 5:11-kor a nagyszerű ember halálból az életbe költözött. Édesapám 62-éven keresztüli türelmes szenvedésének végéhez ért, s az új történésének immár kezdetét veszi. Maga után hagyva gazdag lelki örökséget azoknak az életében, akiket szeretettel és változatlan hűséggel szolgált az Úrban, hogy megnyerhesse őket az Igének és a megváltó Jézus Krisztusnak... Ma este Isten hajlékába új lakó érkezett. Hálaadással... Izzi... ” Rev. Dr. Edwin Elliott Jr.-t földi életének 62-ik esztendejében - ez év október hó 11-én - Teremtője haza hívta. Leánya Dr. Elizabeth Elliott az alábbiakban hozta tudomásunkra: Rév. Dr. Edwin Powers Elliott, Jr. a Virginiai Richmond városkában született. A Kollégiumot a William és Mary Intézetben végezte, ahol tanuló társával, Anne B. Briseboisal megismerkedve, 1968 augusztusában házasságot kötött. Házasságukat Isten három leány-gyermekkel áldotta meg: Laura, Rebecca és Elizabeth. Dr. Elliott megszerezte a B.A. fokozatot a William és Mary Intézetben, majd tanulmányait tovább folytatta a Református Teológiai Egyetemen, Jackson Mississippiben, ahol M. Div. diplomát szerzett. Tiszteletbeli Doktorátusi címet ajándékozott számára úgy a Covenanter Kollégium, mint a Whitefield Teológiai Szeminárium is. Szerkesztője és Kiadója a Christian Observer-nek, valamint alapítója és hosszú időn át szerkesztőkiadója a Presbyterians Week Egyházi nyomtatványnak. 1978- től pásztorolta és szolgálta a Virginiai Manassas-beli Református Presbiteriánus gyülekezetét. Hathatós missziói munkát végez, úgy a helybeli, mint a távolabbi segítséget igénylők között, vállvetve közösen a Mississippi Water Valley első Presbiteriánus gyülekezettel együtt. A Magyar Református gyülekezetekkel való kapcsolata az 1980-as évek elejére tevődik, amikor is az Erdélyi Református Egyházakat Segélyező Bizottság szervezésében ő is részt vesz, segítséget nyújtva azoknak az özvegy lelkészeknek - árváknak, akik a Kommunizmus idejében szolgáltak. A Segélyező Bizottság keretében anyagi segítséget nyújt, hogy a teológus diákok Erdélyben, özvegyeket, árvákat otthonaikban látogathassanak, szükséges missziói segítséget a rászorulók megkaphassák. Több alkalommal járt Erdélyben, s Magyarországon. Szívén hordozta az ottani Református Egyházak sorsát. Számtalan alkalommal a Christian Observer fedő lapján Egyháztörténelmi eseményeket rögzít, rendszeresen közli az egyházi fejleményeket, cikkek sorozatát jelenteti meg. Magyar nyelvű könyvek fordításában - kiadásában részt vesz. Sokrétű missziói munkájának a gyümölcse áldásos volt és maradandó. A Kálvin Zsinattal való kapcsolata úgy 1996 körül kezdődött, amikor is a Ligonier-i gyűlésünkre eljött, megkedvelve azt, amit tapasztalt, érzett és látott, azt, hogy hitvalló Egyház vagyunk, olyanok, mint ő maga. Látván, hogy ősi hitvallásunkhoz minden üldözés, politikai változás ellenére is hűek maradtunk, megmaradtunk annak, aminek Isten bennünket elrendelt. A mi magyar református hitünk emlékeztette az ő skót valamint a francia hugenotta református családi hátterére. Többször említette, hogy a mi Egyházunk századokon át tisztán őrizte meg a Kálvini hitfelfogást, amit ők maguk lassanként az időben feladtak. Ezt ő igen nagyra becsülte és értékelte. Tisztelte azokat a lelkipásztorokat, különösen az európai hátterű teológusokat, szívesen kereste társaságukat, akikkel komolyabb teológiai eszmecserét tudott fojtatni. Gyűléseinken igyekezett részt venni, hozzászólásai, meglátásai mindig értékesek voltak számunkra. Zsinatunkba való elhelyezését már 2000-ben kérte. Annak ellenére, hogy az 1990- es években még elvárták a kétnyelvűséget a lelkészektől, a 2000. május 25-i Zsinati delegátusok megszavazták Dr. Elliott befogadását. Komolyan foglalkozott a magyar nyelvvel, haláláig azt tanulta és művelte. Széleskörű teológiai és ember ismerete révén rövidesen értékes tagja lett a “Church and Ministry” (Egyház és Szolgálat) Zsinati Bizottságnak, amelyben szolgált egészen haláláig. 2004-től a Zsinati lapnak, a “Calvin Synod Herald” (Amerikai Magyar Reformátusok Lapja) -nak az angol nyelvű szerkesztője volt. Munkája értékes és igen megbecsült volt. Bevezetett bennünket a mai Internet világába. A Zsinat honlapját kezelte, idevonatkozó nemzetközi híreket, teológiai vitákat ezen a honlapon közzé tette. Erezte, tudta, a misszió nélküli egyház nem csak hogy haldoklik, hanem már kész az elhantolásra is. Ezért is részt vesz a Kálvin Zsinat missziói munkájában, közvetlenül Dr. Komjáthy István orvos Kárpátalján kifejtő missziói munkájában, az ottani szolgálatában, hasonlóan a Ligonier-i Bethlen Otthon közösségi munkáját is szívügyének tekintette. Személyes keresztyéni élete hűen tükrözte Krisztusi lelkületűt. Hitében, meggyőződésében mindvégig állhatatos maradt, a vele egyet nem értőkkel, komoly hibákat elkövetőkkel szembe nem fordult, felettük ítéletet nem mondott, szeretettel meggyőzően igyekezet őket Krisztushoz vezetni. Édesapját méltató soraiban a legfiatalabbik leánya az alábbiakat írja: “Nem hiszem, hogy édesapámnak kiemelt, megkülönböztetett különösen kedvelt Igéje lett volna a Szentírásból. Maga az Ige határozta meg beszédének minden értelmét. Mi, akik közelében éltünk, ha ma ezekben a napokban kezünkbe vesszük az Igét, a sorok mögött mintha az O szavát hallanánk... ” Talán a 84-ik Zsoltárnak szavai jönnek hozzá közel: Mily kedvesek a te hajlékaid, O seregek Ura... Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testerő és lelkem ujjongva kiált az elő Istenhez. Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátorában lakni... Lelkileg mindig az örökkévalóság világában élt, csodálatos eszmék, álmok, amelyek a földi normák fölé emelték őt, ezek jelentettek mindent neki. Nekünk pedig, akik a földi idők keretébe záródtunk, sokat ezek nem jelentettek. Isten Országába való bejutásában nagyon is előttünk járt. Ez tökéletesen elégtételt adott neki. Szeretett szolgálni — tanítani, ezeken erezte a Szent
