Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1-2. szám
20 CALVIN SYNOD HERALD lélek érintését, ugyanis az embereket egymáshoz közel hozhatta. Semmi sem töltötte el lelkét nagyobb örömmel, mint amikor egy bűnben vergődő lelket az élet nyitott kapujához tudhatott vezetni. Emberi természetében szelíd, kedves és udvarias volt, ennél fogva egyformán örömöt tudott szerezni úgy egy iskolás gyermeknek, mint az egyetemi tanárnak, özvegynek, s részegesnek. Egy életen át hajléktalan volt, habár Virginiát, mint egyedüli földi paradicsomot igen szerette, de valójában nem tartozott ide. Adván csupán Isten mennyei országának kapujában vezérelve barátait oda, amennyit csak tudhatott. Végezetül hazaérkezve maga is. ” Dr.Elizabeth Elliott Rev. Dr. Edwin Elliott örök nyugalomra helyeztetett, szüleinek sírja mellé, a Virginiai, Charles City, Bethany Presbiteriánus templom sírkertjében 2009. október 14-e délutánján. Legyen emléke áldott... Rev. Joseph Posta Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája (Folytatás múlt számunkból) 5. Katekizmus és liturgia Megszületett tehát az egyház életét szabályozó rend és a polgári törvénykönyv, Kálvin jelentős hozzájárulásával. Eközben gondja volt arra is, hogy fontos kiadványok jelenjenek meg a hitoktatás, az istentiszteleti rend és a gyülekezeti éneklés területén. Halálos ágyán úgy emlékezik vissza lelkésztársai előtt, hogy a katekizmust nagy sietséggel írta meg, nem sokkal visszatérése után. Visszatérésnek feltételei közt ott szerepelt az egyházfegyelem mellett a vallásoktatás is. Az Ordonnances-ban megteremtették annak a feltételeit, hogy vasárnap délutánonként mindhárom egyházközségben katekézist tarthassanak a kisgyermekek számára. A vallásoktatás célja a nyilvános vallástétel, az úrvacsorán való részvétel feltételeként. Erre rendszerint tíz és tizenöt éves kor között került sor, attól függően, hogy mennyit sajátítottak el az oktatás során. Kálvin ebből a célból írt egy rövid katekizmust. Ez a könyvecske némiképpen Capito 1527-ben kiadott írására emlékeztet, de valószínűleg Bucer Kurtze scrifftliche erklörung für die Kinder und angohnden (1534) című művére is támaszkodhatott. Mindenképpen elmondható ez azonban arról a nagyobb hittankönyvről, amit Kálvin az 1537-es Instruction et confession de foy lecserélésére írt. Míg az előbbi nagyrészt az 1536-os Institutio összefoglalásának tekinthető, a most elkészült könyv már a kérdés-felelet formáját kapta, s így alkalmasabb volt a tanításra. Az anyag elrendezésében is eltér a korábban követett sémától: a lutheri törvény - hit - imádság sorrend helyett saját logikai sorrendjét követi: hit - törvény - imádság. Az 1539- es Institutio-kiadáshoz hasonlóan itt is kidomborodik Kálvin teológiai önállósága. A katekizmus 1545-ben jelent meg, keletfríz lelkészeknek címzett ajánlással, ami Kálvin ökumenikus törekvéseiről is árulkodik. Az ajánlásban azt hangsúlyozza, hogy a következő nemzedéknek megbízható módon kell továbbadni az evangéliumot. Egyúttal azt is kifejti, hogy az egyház egységének záloga leginkább abban rejlik, képesek vagyunk-e egyességre jutni a kegyesség tanításában. Az egyházak sokféleségével elkerülhetetlenül együtt jár a tankönyvek különbözősége is. A tanítás módszerében megengedhetők az eltérések, ha Krisztus marad a tanítás figyelmének homlokterében. „Ha az ő igazságában egyek vagyunk, akkor növekedünk fel együtt a Lélek egységében.” Az az úrvacsoratan, amit Kálvin ebben a katekizmusban képvisel, újra csak Bucerével mutat megegyezést. Az úrvacsora Krisztus jótéteményeinek nem csupán significatiója („jelzése”), de exhibitiója („átadása”) is, ami aztjelenti, hogy valósággal részesedünk a sákramentum lényegében, és általa növekedünk együtt egy testté a Krisztussal. Ezeket Kálvin nemcsak a katekizmus számára fogalmazta meg, az újólag feltámadt úrvacsoravitában is állást foglalt, hogy a keletfríz Emden környékén szolgáló lelkészeket erősítse a lutheránusokkal folytatott vitáik közepette. 1542-ben Kálvin egy liturgiái kézikönyvet is szerkesztett a genfi egyház számára, La Forme des Prieres et Chantz ecclesiastiques címmel. A vasárnapi istentisztelet imádságait nagyrészt a strasbourgi liturgiából kölcsönözte, míg az esküvői formula Faréi istentiszteleti rendje alapján készült. A keresztelési és úrvacsorái formulákat önállóan alkotta. A keresztelési rendben - ahogy fentebb már említettük - felhasználta azt a szöveget is, amit még Strasbourgban dolgozott ki. így emlékezik erre, amikor a genfi lelkészektől vett végső búcsút. „Akkoriban egy kissé sietve szerkesztettem ezt a formulát, de azt tanácsolom nektek, hogy ne változtassátok meg. Kevésbé ragaszkodott Kálvin saját, még Strasbourgban versbe foglalt zsoltárfordításaihoz. Clément Marót Genfbe költözése reményt adott arra, hogy megalkothatnak egy nívós zsoltárkiadást. Kálvin ebből a célból javasolta Marót alkalmazását a tanácsnak. Marót azonban nem sokáig érezte otthon magát Genfben. Az 1545-ös zsoltárgyűjteményben még kilenc zsoltárt találunk Kálvin tollából. Bár a következő kiadásokban Kálvin a háttérbe vonult, ez nem jelenti azt, hogy a hatása ne érvényesült volna. Az ő alapvető koncepciója határozta meg az énekeskönyvek tartalmát, amelyben (Augustinusra hivatkozva) kimondta: nem lehetnek jobb énekeink Dávid zsoltárainál, mert ezek által bizonyos, hogy maga Isten adja szánkba a szavakat. Az egyházi énekeket teológiai éleslátással és fogékony szívvel kell megítélni. A dallamok számára pedig a jvoids és a majesté (súly és méltóság) kritériumait szabta meg, ahogyan az az egyházi éneklés tárgyának megfelel. Folytatjuk „Emberi tudomány legfőbb célja maga az ember: Ez a pont, mely körül minden vizsgálataink, törekvéseink kisebb-nagyobb mértékben forognak." Kölcsey Ferenc
