Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9-10. szám
Folytatás a 15. oldalról - Ki lát tisztán? gyerekkori vallásórás élményeikre korlátozódik, akik évtizedek múlva is azzal maradtak, ahogy ők gyerekkorukban értették a bibliai történeteket és tanításokat. Istent az ember valóban nem tudja helyesen látni. Torzított képe van mindenkinek Róla, aki a maga logikája és szépérzéke szerint próbálja Őt elképzelni. De az előadó hasonlatánál maradva: lehet-e szabad szemmel a Napba belenézni? Képes-e erre akár egy ember is? Láthatjuk a Napot úgy, amint van? Nyilván megvakulna az, aki szabad szemmel próbálna a Napba tekinteni. Ahhoz, hogy valamit mégis láthassunk belőle, szükség van olyan szűrőkre, amelyek a Nap ragyogását számunkra elviselhetővé teszik. Ám a szűrők valójában torzítanak. A bámulatos viszont éppen az, hogy Isten megtalálta a módszert, hogy nekünk megmutassa milyen Ő valójában: Jézusban emberré lett, hogy nekünk embereknek felfogható módon mondja el, kicsoda Ő valójában. Isten személyét illetően nekünk nincs más lehetőségünk, mint egyedül Jézusra hallgatni. A kérdésre, milyen Isten, egyetlen feleletünk van: olyan, mint Jézus. Az előadás mennybemenetel ünnepének környékén hangzott el, ezért lehetett gúnyos utalás benne az Atya jobbján ülő Fiúra. Nyilvánvaló, hogy az előadó arra alapozott, hogy hallgatósága számára ismeretlen az ezzel kapcsolatos bibliai tanítás, s így könnyebb az ige mai hirdetőit is nevetségessé tenni. Pedig, ha mennybemenetel ünnepén - csak a próba kedvéért - az előadó a hallgatóságával együtt elment volna istentiszteletre, tapasztalhatta volna, hogy nincs az az igehirdető, aki ezen az ünnepen arról értekezett volna, hogy a mennybemenetel napján Jézus mint egy helikopter, vagy mint egy űrhaj ó emelkedett volna a magasba, s így tűnt volna el - egyre kisebbé válva - a tanítványok szeme elől. A mennybemenetel üzenete éppen nem az, hogy Jézus eltávolodott az övéitől, hanem az, hogy még közelebb került hozzájuk. A mennynek ugyanis nem az a tulajdonsága, hogy távol van tőlünk, hanem az, hogy láthatatlan az emberi szem számára. A bibliai történet szerint felhő takarja el Jézust tanítványai szeme elől. Ez a felhő ma is itt van, a láthatatlan világot eltakarja a mi szemünk elől is. De nem megszegényedtünk, hanem meggazdagodtunk Jézus mennybemenetelével. A mennyei Jézussal lehet találkozni ott is, ahol a földi Jézus soha sem járt. Nem egy csukott ajtó mögött aranyos trónon ülő Jézusunk van, hanem olyan, akiről Luther Márton egyszer így beszélt: közelebb van hozzánk, mint a saját ingünk. Éppen mennybemenetel ünnepének tanulsága int arra is, hogy nekünk itt a földön feladatunk van. A megbízatást, a talentumokat az Atyától kaptuk, aki igenis számon kér egyszer bennünket. A „hit hőseinek” élete éppen azt példázza, hogy azok tudják a legszebb mukát végezni, akik egyrészt egyszerűen csak örülnek annak, hogy az Atya szőlőjében dolgozhatnak, másrészt pedig számolnak azzal is, hogy lesz számonkérés. Ők pontosan tudták, hogy itt a földön dől el, hogy mi lesz velünk odaát, ezért az örök életet nem kockáztatták ez alatt a fikarcnyi lét alatt. A kérdésre tehát, hogy milyen legyen az ember, egyetlen feleletünk van: olyan, mint Jézus. Ellenben lélektani tény, hogy a számon kérő Istent pontosan azok szeretnék megsemmisíteni, akiknek túl sok van már a rovásukon. Az evangéliumi örömhír viszont éppen az, hogy Ő 16_________________________________________________ mindig haza várja tékozló fiait. Nála - az Ő szívében is - valóban bőségesen van hely! így az utolsó ítéletről szóló tanításban is örömüzenetet találunk, mindenekelőtt azt, hogy nem egy szívtelen vagy éppen semleges ember, hanem a szerető Isten fog ítéletet tartani. Ez a tény pedig arra kötelez, hogy addig se ítélkezzünk elhamarkodottan mások felett, hiszen nincs tökéletes ember, még az ő követői között sem. Fiatal barátommal való beszélgetésem ismét meggyőzött arról, hogy számos, szomjazó, kereső lélek él a közelünkben, akik lehet hogy megbotránkoztatónak tűnő kérdéseket vetnek fel, de akikre a közömbösökkel és a soha nem kérdezőkkel szemben minden bizonnyal igaz lesz Jézus mondása: Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Veress László átvéve: „Üzenet” Az Erdélyi Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapjából _____________________________CALVIN SYNOD HERALD Tüntetés a Bolyaiért Idén van ötven éve annak, hogy az akkori román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babe§ egyetem összevonását elrendelte. Az évfordulón az egykori Ferenc József Tudományegyetem főépülete előtt a múlt hónapban élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais öregdiákok. A magyar ifjúsági szervezetek a romániai magyar felsőoktatás máig megoldatlan helyzete miatt tiltakoztak, az öregdiákok a beolvasztás emlékére jöttek egykori egyetemükhöz. A megemlékezést a romániai magyar ifjúsági és diákszervezetek közösen szervezték. Megközelítőleg 30 ezer magyar egyetemista van jelenleg az országban, ennek körülbelül 70 százaléka támogatja a magyar egyetem ügyét. Nagyon sok olyan diák van, aki olyan egyetemeken tanul, ahol nincs abszolút magyar oktatás és hátrányban részesül emiatt. „Vannak olyan szakok, ahol tanítanak magyarul, de ott sincs megfelelő támogatás a román állam részéről” - közölte Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. A Bolyai Egyetem felszámolásának ötvenedik évfordulóján, június 19-én Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében konferenciát tartottak, amelyen több belföldi és magyarországi akadémikus előadása hangzott el. Ezt követően a kommunista rezsim Bolyai-ellenes tevékenységének áldozatul esett Csendes Zoltán és Szabédi László sírjainak megkoszorúzására került sor a Házsongárdi temetőben. Az „Üzenet” 2009. június 15-i számából FENYES CSILLAGOK Fényes csillagok a% égen, Isten trónja kötelében, Oh, ti ki nem alvó lámpák Világítófénybogárkák, Tanítsatok, tanítsatok Imádkozni ^^
