Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-11-01 / 11-12. szám
20 CALVIN SYNOD HERALD szerint - a kiközösítés (exkommunikáció) joga is kifejezetten hozzátartozik. 4. Magisztrátus és Egyháztanács: egy ütközési terület Ennek a kérdésnek az értelmezése mégis állandó vitákat szült Genfben. A magisztrátus úgy vélte, az Egyháztanács a világi hatalom egyik szervezete, melyet az egyházi vezetők segítségével hoztak létre. A presbitereket saját megbízottjainak tekintette az Egyháztanácson belül - Strasbourghoz hasonlóan a genfi hatalom is ódzkodott attól, hogy elfogadja ezeket a tisztségviselőket az egyházi hatalom képviselőiként. Attól tartottak, hogy ezáltal saját tekintélyük szenvedne csorbát. Az a három lelkész, aki Kálvin és Viret mellett részt vett az Egyházi rendtartás megalkotásával megbízott bizottság munkájában, az egyeztetések során ugyan egyetértett a döntésekkel, a tanács tagjainak azonban azt javasolták, hogy ne vezessék be azokat. A megbeszélések hosszú időt vettek igénybe, és néhol igencsak heves vitákba torkollottak. Kálvinnak nehezére esett, hogy ezekkel a kollégáival szemben türelmesen viselkedjen, mivel akadályozták terveit, szerinte képzetlenek és fennhéjázok voltak, és nélkülözték a tanítás iránti buzgalmat és a bölcsességet. Az egység megőrzése érdekében elhordozta őket, mivel meg volt róla győződve, hogy az egyház szolgái közötti viták csak az egyháznak ártanak. Mégsem volt elégedett: „Most hát van egyháztanácsunk (presbyterorum iudicium), és egyfajta egyházfegyelem (disciplina), ahogy azt mai gyengeségünk szerint el tudjuk hordozni.” A viták során előkerülő érvekről megtudhatunk valamit Kálvinnak a bázeli Myconiushoz írt leveléből, ahol azt írja, számára nem jelent ellenérvet a Mózesre vagy Dávidra való hivatkozás. Ahogy Kálvin írja, mindketten, az istenfélő királyokhoz hasonlóan, az elismert rendet óvták tekintélyükkel, kötelességük szerint. „Az egyháznak azonban meghagyták az önrendelkezést, ahogy a papoknak is azokat a feladatokat, amiket az Úr rájuk bízott.” Kálvin szerint az egyházalkotmány körüli kérdések lényege az egyházi és világi hatalom viszonyának a megítélése. Nyilvánvalóan nem minden alakult az ő elképzelése szerint, de a kialakított rendtartásnak olyan értelmezést adhatott, ami biztosította az egyház autonómiáját. Sok vita következett még azután, hogy a régi szokásoknak megfelelően harangzúgás és harsonaszó kíséretében a Nagytanács és a népgyűlés az 1541. november 20. vasárnapon végül elfogadta az Ordonnances ecclésisastiquesot. Sok idő telt még el az Egyháztanács fegyelmi jogköre körül kialakult csatározások 1555. január 24-i lezárásáig, amikor a magisztrátus végre kötelező érvénnyel kimondta a vonatkozó határozatok érvényességét. Csak ekkor vált általánosan elfogadottá az Egyházi rendtartás eredeti (1541-es) kálvini értelmezése. Még sokáig igaznak bizonyult az, amit Kálvin 1542-ben írt Myconiusnak: „Csak nehogy azt gondolt, hogy mindezt nem a legnagyobb erőfeszítések árán értük el.” Bár a diakónusok - a tisztségek negyedik kategóriája - nem számítottak az Egyháztanács alkotó tagjai közé, Kálvin az ő tisztüket is az egyházi kormányzás részeként értelmezte. A korai egyház gyakorlatára való hivatkozással Kálvin kétféle diakóniai szolgálatot különböztetett meg. A diakónusok egyik csoportja leginkább az adományok (pénz és vagyontárgyak) gyűjtésével és kezelésével, valamint azok szétosztásával, rászorulók, jövevények, özvegyek és árvák segítésével foglalkozott. A közösségi élettel a szociális gondoskodás is együtt jár, ezt az egyház vezetésével végezték. A diakóniai szolgálat másik ága közvetlenül a kórházzal volt kapcsolatos, ahol idős embereket és szegény családokban született gyermekeket is gondoztak. Az utóbbiak számára kóráházi tanító alkalmazását is szükségesnek találták, hogy jó magaviseletre neveljék őket, és hogy lelkiszellemi fejlődésüket kifejezetten a hitoktatás segítségével biztosítsák. Az Egyházi rendtartás a keresztség és az úrvcsora kiszolgáltatásával, a házasságkötés megáldásával, valamint a beteg- és börtönlátogatással is foglalkozik. Végül pedig azt is leszögezik a rendeletben, hogy a meghatározott egyházi rend azokban a vidéki gyülekezetekben is érvényes, ahová a genfi magisztrátus fennhatósága kiterjed. Az itteni lelkészeknek is el kell járniuk a Compagnie des pasteurs összejöveteleire, s aki egy hónapnál hosszabb ideig távol marad, mulasztása miatt elmarasztalásra számíthat. Géniből rendszeres vizitációkat (egyházlátogatásokat) tartottak a környező gyülekezetekben, így őrködtek az egész vidék evangéliumi elkötelezettsége fölött. Genf példaképpé vált az egész környéken. Egy nappal az Egyházi rendtartás nyilvános elfogadása után azzal bízták meg Kálvint, hogy a tanács néhány megbízottjával együtt lásson hozzá a polgári törvénykönyv módosításához is. Engedélyt kapott arra, hogy ez idő alatt elhagyja a hétközi istentiszteleteket, és csak vasárnap prédikáljon, azért, hogy teljes egészében ennek a feladatnak szentelhesse idejét. Az új törvényben megfogalmazták az egyes hatalmi szintek (a különböző tanácsok) kiegyensúlyozott, egymás mellé rendelt viszonyát, és szabályozták a lakosság és az egész kormányzati testület demokratikus kapcsolatrendszerét. A múltban nemegyszer előfordult forradalmi lázongásokat meg kellett akadályozni. A peres eljárások rendjét egyszerűsítették. Kálvin ennek során a régi genfi jogszokásokat vette alapul, s azokat próbálta összhangba hozni a római joggal. Amit az Egyházi rendtartásban az egyház és a teológia céljaként fogalmaz meg, az a polgári jog szintjén a maga módján ugyancsak megjelenik: testületek bevonásával egyfajta modus vivendi megteremtése a nép életének kormányzásában. A magisztrátus e szerint a koncepció szerint pontosan behatárolt hatáskörrel rendelkezik, mely világosan elkülöníthető az egyházétól. Kálvin most jó hasznát vehette jogi tanulmányainak. A tanács hálája jeléül, amiért a városért annyit fáradozott, egy hordó óbort ajándékozott neki (1542. november 18-én). A tervezetet 1543. január 28-án fogadta el az általános tanács. Folytatjuk CHANGE OF ADDRESS FORM Name................................................................... Subscription No................................................. Old Address:........................................................ New Address:......................................................
