Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-11-01 / 11-12. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Folytatás a 15. oldalról mindig Passaicban. Egy másik harmada Garfielden lakik, egy kisebb száma pedig Cliftonban. Mások szét vannak szóródva 30 közösségben. Történelmi hátterű földdarab A Magyar Református Templom, amely 1905-ben volt építve, tíz évvel a gyülekezet első istentisztelete után, történelmi jelentőségű földdarabon áll. Rálátása van a Passaic folyónak arra a szakaszára amelyen a Lenne Lenape indiánok építették a halászgátjaikat. Ezek a kőből lévő gátak és csapdák a Morris Street-től egészen a Cliftonban lévő Ackerman Avenue-ig húzódtak. Egészen közel a templom mögött volt az indiánok „angolna-gödre.” Dundee sziget Egy rész abból, ami jelenleg a Passaic-i Pulaski park, egészen a századfordulóig a Dundee sziget volt, amely az első földdarab volt Passaic Countyban amit az indiánok eladtak a fehér embernek. Ez a történelmi jelentőségű ingatlan ügylet 1678. április 4-én volt lebonyolítva a Nieu Amsterdam-i (New York) Hartman Michielsen és Captehan Péter indián főnök között. TÖRTÉNELMI RÉSZ A Passaic-i Magyar Református Központ felszentelésére „Mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek. ” (I. Kor. 10:31) Esztendőkig tartó tervezgetés, egyévi építkezés után magyar református központunk készen áll. A Magyar Református Központ elnevezés nem hivatalos, mert a név kérdésében határozott indítványt még nem hozott az egyháztanács. Míg ez meg nem történik, különösen a felszenteléskor kibocsátandó albumban, nem hivatalosan bár, de olyan nevet használunk, amely elnevezés más gyülekezetekben szerencsés választásnak bizonyult. A fenti címben tudatosan használtam ezt a kifejezést: szentelés. Református szóhasználatban sokszor más kifejezéssel helyettesítjük attól való félelmünkben, hogy ez a szó nem eléggé református csengésű. Ezért bátrabban beszélünk avatásról, vagy használatba vételről. Pedig azáltal, hogy a „szentelés” szót kitöröljük szótárunkból, nem leszünk jobb reformátusok, sőt éppen bibliaellenes gondolkozásról teszünk bizonyságot. Alig van ugyanis szó, amely az Új-Szövetségben oly gyakran előfordulna, mint ez a kifejezés: „szent.” Nemcsak Istenre és az Ő fiára, avagy a mennyei angyalokra alkalmazza, hanem Istennek minden engedelmes és hű gyermekére. „Mert az Isten akarata a ti szentté lételetek” - mondja Pál apostol (I. Thess. 4:3). Szentnek nevezi a „dolgokat,” amellyel foglalatoskodnak, a „helyet,” ahol összegyülekeznek Krisztus tanítványai, (I. Kor. 9:13), még az „utat” is megszenteltnek mondja, amelyen a kegyeseknek jámiok kell. (Zsid. 10:20.) De mit is jelent valakit, vagy valamit felszentelni? Valakit, vagy valamit Isten kegyelmébe, oltalmába, egyben szolgálatára felajánlani; ugyanakkor komoly ígéretet tenni arra nézve, hogy az a személy, vagy tárgy méltó marad a Legszentebbnek dicsőségére, szolgálatára és védelmére. Használatba veszem a szerszámot minden különösebb előkészület nélkül, de saját házamba már nem költözöm be anélkül, hogy bibliai értelemben fel ne szenteljem. Hát akkor azt a házat, amelyet az Isten dicsősége szolgálatára épít egy gyülekezet, hogyan hagyhatnánk fölszentelés nélkül. Éppen ezért nemcsak a templomot, de annak kisebbik testvérét, az iskolát, a gyülekezeti otthont is fel kell szentelni „használatbavétel” előtt. A vallásos nevelés helye a templom előcsarnoka. Ott folyik az előkészület a belépéshez. Az anyaszentegyházban felszentelendő minden személy, minden tárgy, amelyjobbulásunkat, tökéletesedésünket, ezzel Isten dicsőségét, az Ő országának terjesztését szolgálja. A föl szentelés az a kéz, amely a buzgalomtól égő szívet megragadja és Isten szolgálatába állítja. Református magyar népünk féltékenyen őrködik az istentiszteleti hely szentsége és tisztasága fölött és nagyon bántja, ha valaki profanizálni merészeli. Nem kellene-é ezzel az érzéssel őrködni egyházunk más épületei felett? Csak gigászi erőfeszítés marad egy-egy ilyen építkezés igazi célját Isten dicsőségének fölséges szolgálatára ég felé nyújtani, így felszentelni épület és az építő gyülekezetét. Meg van minden reménységünk arra nézve, hogy szép épületünk nagyban elősegíti a minket körülvevő városrész megszépülését, megújulását. Gyülekezetünket közelről érdekli ez a kérdés. Ezt az albumunkat is ennek a fontos ügynek szolgálatára ajánljuk fel, mikor derekas részként közöljük városunk egyik történészének írott cikkét, amely sorok egyúttal kifejezésre juttatják a legjobbak reménységét eme városrész újjáépítése kérdésében. Bárcsak felhasználná Isten Lelke gyülekezetünk eme alkotását mindkét szolgálatra: városunk szépítésére és gyülekezeti életünk mélyítésére. Bertalan Imre lelkipásztor Az Amerikai Magyar Lelkészegyesület ülése Az Amerikai Magyar Lelkészegyesület 2009. augusztus 24-én tartotta évi ülését Ligonier, Pennsylvaniában. 2009. Kálvin János 500-ik évfordulójának ünnepe és számos értékes előadás hangzott el ezzel kapcsolatosan. Ft. Vásárhelyi József elnök hétfőn reggel imával nyitotta meg az ülést. Nt. Nitsch Gábor, a Bethlen Otthon káplánja tartotta az áhítatot. Nt. Krasznai Csaba, clevelandi lelkész doktori dolgozatából olvasott egy részt a lelkészek oktatói kötelességéről. Dr. Takó Margit az Erdélyi Református Egyházkerület jogi tanácsosa tartott előadást Kálvin János Erdélyben címmel. A lelkészegyesület és a presbiteri szövetség tagjai együtt úrvacsoráztak. A lelkészegyesületet köszöntötték: Ft. Ludwig Kálmán Károly, a Kálvin Egyházkerület püspöke; Ft. Szabó Sándor, A Független Egyház püspöke; Nt. Vásárhelyi Piroska, a Kanadai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke; Nt. Vad Zsigmond a Debreceni Nagytemplom lelkésze, esperes, a Debreceni küldöttség vezetője; Az AMRE részéről Megyeri László elnök adta át üdvözletét. A William Penn Egyesület telefonon üdvözölte ülésünket; Nt. Bertalan Imre pedig az otthon nevében üdvözölt. Az előadások délután folytatódtak. Tőkés Zsolt igazgató
