Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
CALV IN SYNOD HERALD J9 Sipos Domokos Vajúdó idők küszöbén Folytatás előző (május-júniusi) számunkból Az egyik katona megfogta a karját. Abban a pillanatban olyant rántott rajta a pór, hogy fejjel előre lebukott a jobbágyok lábai alá. A másik katona dárdáját a Márton mellének szegezte, az elkapta a dárdát, s teljes erejéből odavágta az asztal mellett ülők közé. A két katona összeakaszkodott a jobbágyokkal, a másik kettő is előrerohant, a tiszt kardot rántott, és Mártonra sújtott. Vállát érte a vágás, második suhintásra már nem volt ideje a tisztnek, mert a pór iszonyú erővel emelte a magasba, s fejét úgy fordította a nyakán, mint egy verébfiókának, irtózat volt hallani, hogy ropognak a csigolyák, aztán lecsapta, az szegény ott maradt a földön, rúgott vagy kettőt, aztán nem mozdult többet e földi életben. Az apát felugrott, reverendáját felkapta, s rohant a plébánia udvarára, utána a plébános. A jobbágyok dulakodtak a katonákkal, darabokra tépték őket. Mire észrevették magukat, a két papot dobogva vitte a ló. Szegény Antal apát se holt, se eleven nem volt, mire Kolozsmonostorra ért. A jobbágyok hazarohantak, kaszákat egyenesítettek ki, ötvenhatvanan rossz alabárdokkal, kaszával, fejszével kezükben aznap nekirontottak az első főnemesi háznak. Szentimrére a vajdához és Fehérvárra a püspökhöz hetek óta érkeztek hírek, hogy a pórok készülnek valamire. Küküllő megyéből, Hunyadból lovas hírvivők érkeztek, hogy a jobbágyok, magyarok, románok elegyesen, nem akarják többé uraikat ismerni. Aztán Tordából, Kolozsból is hozták a zajdulás hírét. Csáki vajda csak megrándította nagy, derék vállait.- Megártott nekik a sok szent malaszt, amit püspök uramék parancsoltak beléjek! Lássák a papok, az espánok s az urak, mit csináljanak. Az erdélyi vajda nem arra való, hogy büdös pórokra vigyen hadat! A püspök sem különben. A főesperesek, esperek, plébánosok szörnyű ijesztő híradásokkal jöttek eléje.- Most lássátok, hogy viseltétek gondját az Úr szőlőjinek - és mérgesen nézett a papokra.- Ha többet kapáltatok volna benne, nem verte volna fel a Húsz pokoli dudvája! Most békén ülhetnétek. Az enyedi plébános előbátorkodott:- Illusztrissime domine Episcope...- Loquatur hungarice! - förmedt rá Lépés György. Ránézett Kemény Detre küküllői főesperesre, az udvari káplánra, s még utánamondta: — Magunk között vagyunk! A kövér enyedi pap megszeppent, de már beszélni kellett:- Nem az Úr szőllőjében van a baj, inkább a mi szőllőnkben. Mindenki megértette, hogy mit akar mondani, de ki mondja meg a püspöknek, hogy valamit engedni kéne a jobbágyoknak. Igen sok, lehetetlen teher, hogy három esztendőről egyszerre fizessenek tizedet ebből a rossz pénzből, a Sigmond király dénáraiból, minden aranyforintért ezer dénárt, holottan a régi pénzből csak száz dénárt kellett kitenni. Hát azt ki mondja meg, hogy mégsem istenes dolog a pórt úgy odakötni a földesurához, mint a láncos kutyát az ólhoz, soha le nem oldani, akár gebed, akár nem, ott kell neki maradni a láncon. Nem kell tőlük a lehetetlent követelni, hogy megtehessék a lehetségest. Csak néztek egymásra az esperesek, a derék plébánosok. A kis semmi miriszlói plébános mert csak megszólalni, oda se ügyeltek, ki veszi ezt komolyan?- Valamit könnyíteni kellene a népen. Olyan félve mondta ki, maga is megijedt a hangjától. Lépes György felkelt a nehéz faragású karosszékből. Hallotta, hogy mit mondott a missziói pap, de nem annak felelt. Elnézett a összegyűltek feje fölött, egy keskeny ablakon ki lehetett látni a Marosvölgyre, azokon is túlnézett, saját magába. Csendesen, megfontoltan és lassan ejtette a szókat:- Főtisztelendő kanonok, prépost, főesperes és tisztelendő esperes és plébános urak, delictissimi filii - én megcsináltam számadásomat az Úr előtt az én lelkemmel. Igazat cselekszem, amikor követelem azt, amit követelek. Vessetek számot ti ti magatokkal! Transsylvania olyan, mint a kosár, melybe mindenféle gyümölcsöt tettenek. Ezek a gyümölcsök még épek, mert nem engedi elrothadni őket az igaz hit, melyet mi tartunk fenn. De az kosár szélein fertelmesen elromlott gyümölcsök várakoznak, hogy béjutva a kosárba, megrontsák a benn lévőket is. Módovából az eretnek husziták, Havasföldjiről á gaz pogány törökök s az schismaticus románok napról napra nagyobb erővel jönnek ránk. Én nem magamért vagyok itt, hanem a hitért s az culturáért. Én nem magamnak, hanem a hitnek és a culturának követelem, amit még dicsőséges Szent István király rendelt nekik Transsylvaniában. Ki veri vissza a pogányt, ha mi nem? Nem akar nekünk szolgálni a pór? Akkor nem akar az Úr Jézusnak és a drágalátos Szűz Anyának szolgálni! Vaj jobb leszen-é ló farkára kötve az pogánynak szolgálni? - Azért mondom nektek - delictisimi filii -, én nem engedhetek az Úréból semmit! Lépes György behívatta a küküllői főesperest, Kemény Detrét, és még azon az estén elküldte Szentimrére, Transsylvania legnagyobb világi urához, Csáki László vajdához, hogy venné rá, küldje kemény paranccsal a megyéket s a maga bandériumait a pórokra.- Mégsem volna jó, hogy a püspök elegyedjék vélek harcba! Budai Nagy Antal hadnagy a szentimrei várban volt hetek óta. Ha a vendég várispánok, főurak, főpapok elmentek, a vajda marcona katonáival magára maradt. Derék vitézek voltak mind, de Csáki László ifjúságában Itáliában járt, ha kard nem volt a kezében, vagy nem ült a tanácsban, többről is tudott beszélni, mint szántásról, vetésről, borról, lóról. Ámbárhogy akármiről beszél az ember, az teszik, hogy ki beszél. Mert minden ember másképpen beszél egyazon dologról. Hát éppen ezért szerette a vajda Nagy Antal hadnagyot, mert volt kivel beszélni vele. Aztán írni és olvasni tudott, amihez az egyik székely ispán éppeg semmit se konyított, pedig mérhetetlenül nagyobb úr vala, mint egy bandériumbéli hadnagy. Nagy Antal valami tompa kábultságban hallgatta a híreket, íme, Újlaki szavai beteljesedtek: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák e földre, hanem hogy fegyvert.” Egy zajló tenger volt már Transsylania, és ő még nem vette a hírt, hogy élére álljon az áradásnak. Mi oka lehet Újlakinak, hogy őt még itt tartja? Egyébként
