Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD 2008 - Zwingli év 2009 - Kálvin év WILLEM VAN’T SPIJKER Kálvin élete és teológiája Genf 1536-1538 1. Háttér A genfi reformáció története szorosan összefonódik azokkal a politikai folyamatokkal, melyek oda vezettek, hogy a város végre felszabadult a savoyai herceg fennhatósága alól. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a genfi püspök, akinek szüksége volt a savoyaiak támogatására pozíciója megtartásához. A hatalmi viszonyokat némileg a Bem, Fribourg (németül Freiburg) és Genf között 1526 óta fennálló szövetség is meghatározta. Ez a combourgeoisie szálka lett a püspök szemében miután Bem 1528-ban - egy disputát (január 6-26.) követően, melyen a reformáció délnémet és svájci vezetői vettek részt - csatlakozott a reformációhoz. A berni kanton egyházszervezete az 1528. február 7-ei Mandátum alapján épült fel: érvényét vesztette a püspöki tekintély, s megszüntették a római katolikus kultuszt. A helyzet csak a kappeli vereséget (1531) követően konszolidálódott, a január 9. és 14. között tartott zsinaton elnöklő Capita vezetésével. Az egyházi ügyek kormányzati joga a világi felsőbbséghez került: a lelkészekre az evangélium hirdetését bízták, a külső rendért a magisztrátus lett a felelős. Az 1532-es döntések meg is jelentek a berni államegyház szervezetében. Bem igyekezett nyugat felé terjeszteni befolyását. Ennek keretében kapott Faréi felhatalmazást arra, hogy a berni fennhatóságéi területeken hirdesse az evangéliumot. Farelre Lefévre köre volt a legnagyobb hatással, itt is vált evangéliumkövetővé. Radikalizmusra hajló, tüzes lelkülete miatt azonban nem érezte otthon magát a meaux-i körben. Bázelben disputát szervezett, ami miatt a magisztrátus kiutasította őt a városból. Ezután Metzben, Strasbourgban, s az akkortájt Bemből irányított Aigleben munkálkodott, majd továbbment Svájc nyugati részébe. 1530-ban siekrült megnyernie Neuchátel polgárait (Pater noster et la Credo en franqais) és a reformátori tanítás első részletes kézikönyvét (Sommaire et bréve déclaration, 1515). 1532-ben érkezett első ízben Genfbe, evangelizáló körútja állomásaként. Ekkor azonban, mint lutheránust, kiutasították a városból. Genfben akkoriban feszült politikai helyzet uralkodott, ami a pártok közötti vetélkedésnek volt köszönhető. Tulajdonképpen Faréi is ennek köszönhette távozását. Az egyik oldalon álltak a „szövetségesek” („Eidgenossen ”), akik a Fribourggal és Bernnel kötött szövetség erősítésén fáradoztak, ettől remélve a savoyaiak befolyásának a csökkentését. Nevük arra az esküre (Eid) utal, mellyel azok fogadtak hűséget egymásnak, akik összefogtak a közös ellenséggel szemben. Ezt a szót (lásd: Eidgenossenschaft) később átvette a svájci kantonok szövetsége. Az azonban nem állítható teljes bizonyosággal, hogy a francia protestánsok „hugenotta” megnevezésének is ez a szó lenne az alapja. A másik pártot ellenfeleik mamelukoknak nevezték (mameluk: a szultán zsoldosa Egyiptomban): ők voltak a savoyaiak támogatói, akik a vallás és a szabadság védelmét a hercegségtől remélték. Ezek a pártok már régóta jelen voltak Genfben, jelentőségük azonban egyre nőtt, ahogyan a helyzet élesedett. A bemi-fribourgi szövetség pártján leginkább a kereskedők álltak, a papság, köztük a püspök is, a savoyai pártot támogatták. 2. A szövetség jelentősége Az egyházi ügyek és a politikai szempontok erősen keveredtek egymással. A reformáció nem hagyta teljesen érintetlenül Genfet, de ebből a hét plébániatemplomban (a püspöki székhely a Szent Péter-katedrális [St. Pierre] volt) keveset lehetett érzékelni. Amikor aztán Bemben győzött a reformáció, a szövetséges politika alakulása jelentősen befolyásolni kezdte a genfi eseményeket is. A berniek nem tudák magukat távol tartani a történésektől, bár Genf - távolságának köszönhetően - némileg elszigetelt helyzetben volt. Bem nem volt benne bizonyos, hogy az erősen Franciaország felé kacsingató város irányításában szerephez akar-e jutni. Amikor azonban Genfben kiéleződött a helyzet, és a nyugati befolyás erősödni látszott, végül mégis közbeavatkoztak. 1536-ban Bem olyan hatalomtól szabadította meg Genf városát, amely évekig éreztette befolyását. Ekkor teremtődtek meg a valódi reformáció feltételei. A város reformációjában fontos szerepet játszott a Genfben kialakult kormányzati forma, hiszen a városban megjelenő viszonyok vallási téren is világosan visszatükröződtek az egyház felépítésében. A seigneurs (szó szerint: urak; a tanács tagjai) élén állt a négy polgármester (syndicus), akiket a polgárok választottak minden év januárjában. Ok vezették a 25 tagú Kistanácsot, a folyó ügyekért felelős testületet, mely hetente legalább háromszor ülésezett, és döntéseket hozott a fontos kérdésekben. A 200 tagot számláló Nagytanács havonta gyűlt össze, ők végezték az ellenőrzést, és ők választották a Kistanács tagjait. Évente kétszer jött össze a commune, az általános közgyűlés, hogy a polgárok döntsenek a legfontosabb gazdasági, politikai és vallási ügyekben. Ahogy csaknem valamennyi olyan szabad városban, ahol a reformáció meg tudta vetni a lábát, igyekeztek egyensúlyban tartani a magisztrátus befolyását és az egyházi vezetők érdekeit. Faréi már 1531. október 1-jén így írt Zwinglinek - tíz nappal azelőtt, hogy a levél címzettje a kappeli csatamezőn elesett - a dolgok genfi állásáról: „Világossá vált a számomra, hogy a genfi lakosok elkezdtek Krisztusról gondolkodni, és hogy ha a fribourgiak megengedik, vonakodás nélkül elfogadják majd az evangéliumot. Bem azonban nem olyan eltökélt Krisztus dicsősége ügyében, mint Fribourg abban, hogy eleget tegyen a pápa kívánságainak.” Genfben ekkor már egyre többen rokonszenveztek az evangéliummal, a magisztrátus azonabn még sokáig húzódozott. Az egyik templomból eltávolították a pápa búcsút hirdető levelét, és kicserélték egy hirdetményre, melyen az állt: a bűnbocsánat mindenkié, aki a Krisztusban hisz. Ezt az utóbbi plakátot egy fribourgi kanonok távolította el, aki az ezt követő tolakodásban megsérült. Fribourg hivatalos úton tiltakozását fejezte ki, ami a genfi tanácsban zavart keltett. Következő számunkban folytatjuk
