Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 11 Passaic, New Jersey 2008. május 11 Sysenszki Kyra Lyla keresztelése Sommerset, Pennsylvania - 2008. május Zsinat Ft. Ludwig Kálmán püspök átnyújtja az elismerés tábláját Burján Joyce Mannville, New Jersey-i delegátusnak Ft. Ludwig Kálmán Károly püspök átnyújtotta az elismerés tábláját még Csornán Endrének és John Evanko Fairport Harbor, Ohio-i delegátusnak is Ravasz László A magyar Hádesz (Budapest, Új Idők, 1946) Emlékezünk rá a görög mitológiából, hogy Hádesz sötét, föld alatti hely volt, ahol szomorú, szenvedő lelkek ődöngtek, hiába várva a napfényre; siratták az elhagyott, ragyogó világot. A magyar Hádesz, a mi pincebeli életünk az ostrom alatt ennél rosszabb volt. Éhező, ődöngő, reménytelen lelkek voltunk, de minket minden perc új veszedelemmi és új halállal fenyegetett. Szégyeltük magunkat a tegnapért, reszkettünk a holnapért. A gyermekek a magyar Hádeszben is megtartották mennyei állampolgárságukat: vidámak, kedvesek, derültek voltak, nyoma sem látszott rajtuk a félelemnek. Az én unokáim egy olyan óvóhelyen éltek, ahol 170 ember zsúfolódott össze. Ebben a földalatti köztársaságban ők voltak a fejedelmi vendégek. Bandi bácsi énekkart szervezett belőlük, s Marci unokám pompás hallással, de rettenetes hangerővel énekelt, mint egy zeneiskolázott zivatar. Pista unokám dallam tekintetében tiszteletreméltó függetlenséget tanúsított: külön utakon járt, de büszke volt rá, hogy akkorra ő is befejezi, amikorra a kar. A magyar Hádesz lakói, férfiak, asszonyok, öregek, ifjak, megrémült és elgyötört emberek, befelé sírtak édesen, amikor harsogott a chorus angelicus: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel, O felruház és táplál, rád gondot O visel. Legnagyobb leányom kisbabát várt s közel volt az órája. Február 2-án vitték hordágyon a Frigyesi klinikára. Lenn a pincében volt a szülőszoba: kitört ablakok, szétlőtt ajtók mellett, beomlott felső emeletrészek alatt. A hőmérő jó néhány fokot mutatott fagypont alatt, s ott született meg a hidegben, a sötétben, a szörnyű magyar jégveremben az a kislány, akit mi Gyöngyvirágnak hívunk. Gyöngyvirág a jégveremben. Mennyi meleget tud árasztani egy gyermek, hogy a szülőanyák nem fagynak meg, s mennyi meleget kell árasztania minden szívnek, hogy fölmelegítse maga körül a világot. Ez meg a Bethesda kórház pincéjében történt akkor, amikor úgy hullott a bomba a kórház telkére, épületeire, szomszédságába, mint a jégeső. Mindenki az óvóhelyen volt, ott is le kellett feküdni, s arcra borulva hallgatta az egész társaság - betegek, orvosok, diakonisszák - a lelkész nyugodt bibliaolvasását: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk!” Egyszer egy rettenetes csattanásra megrendült az óvóhely fala, földje, mert éppen föléjük vágott be a bomba. Halotti csend dermesztette meg a szíveket a fölszálló porfellegben, amikor egyszer csak halkan, édesen, búsan, de örök melódiája szent erejében megszólalt egy újszülöttnek a sírása, aki éppen abban a pillanatban látott volna napvilágot, ha egyáltalán lett volna napvilág. A halk, édes, halhatatlan gyermeksírás az élet szimfóniája: mindenki érezte, erősebb és hatalmasabb az élet melódiája a halál és pokol orchesterénél. A halál hallgasson, az élet énekeljen! <>xxx>oo<x>o<>o<><x>ooo<xx><><>o<x>o □nn
