Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-03-01 / 3-4. szám
18___________________________________________________________________________________CALVIN SYNOD HERALD Folytatás a 17. oldalról 4/ Végül a feltámadott Krisztus az, akinek kezében összefut a kezdet és a vég. Csak ez a Krisztus lehetett ott a világ teremtésénél, mint terv és minta, ihletés és koncepció. Csak ez a Krisztus lehet ott a világ végénél, mint bíró és felszámoló, mikor a teremtett mindenség odalesz és helyet ad új égnek és új földnek. A kettő közötti utat O tölti ki. Ez a Krisztus irányítja a lét ütemét. Azt a nagy folyót, amelyben univerzumok, történelmek hömpölyögnek s köztük a te parányi szíved, atomkicsiny sorsod. De tőle jön és hozzá megy. Örök szeretetből örök szeretetbe. A siralmak völgyén is átmegy, de még meg se csuklik ajkunkon a zsoltár. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűséged vannak örökké! Tépő szeg van a betűben, dalban, a zengő nóta zord fakereszt — IMegínvogatnak csókpsan, némán s hakni kívánva ezen a szép fán, és sóvár szívem el nem ereszt. Kffesetjártam, mégis [ankgdtam, s dőlni szeretnékyaCaíová - !Érdes bitóhoz simulva mennék ha fájna is, de rajta pihennék^ csukott pillákkal nagyon soká. Furcsa vágyamat magam csodálom! minek^is tövis homlokomon? Nagyon zokogva, nagyon szeretve borulok^rá a kemény keresztre, s szálkás derekát megcsókolom. Vedd, Sorsom, vedd a súly-kalapácsot, csendüljenek dalos szegek: mielőtt az éjfátyolát vetné, ritmussal törd a csontomat ketté, s rímekbe halkult halott legyekJ Szépen szeretem ezt a világot, azért teszekjnost ilyen nagyot: mindent adva és semmi se kérve, fájdalmas szépen meg haló kérte, de harmadnapra - feltámadok\ (1924) 2008 - Zwingli év 2009 - Kálvin év Willem van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája ív. Institutio christianae religionis (A keresztyén vallás rendszere) Amikor Cop megtartotta rektori beszédét, még úgy tűnhetett, hogy az evangéliumi mozgalom jó eséllyel számíthat a győzelemre. Mégsem így történt: a szónoklat igen heves reakciókat váltott ki. ,1533. november végéig napirenden voltak a letartóztatások. Az egyetem teológiai kara óva intette a királyt a lutheránusok befolyása miatt, aki ennek hatására rendeletéivel igyekezett megtisztítani a fővárost az eretnekségtől. Ebben némiképp fékezték külpolitikai törekvései, hiszen ezzel egy időben megkívánta nyerni a protestáns német fejedelmek támogatását: Bedát, az evangéliumi mozgalom elnyomásának fő okozóját például még máglyára is ítélték. Az üldözésben ezután lélegzetvételnyi szünet állt be, de hamarosan fordulat következett be az eseményekben. Antoine Marcourt neucháteli radikális prédikátor olyan akcióba kezdett, melytől az áttörést remélte, de csupán a párizsi közvélemény sokkolását sikerült elérnie. Plakátokat függesztettek ki nyilvános helyeken a fővárosban és azon kívül is, melyeken a misét „elviselhetetlen visszaélésnek” Ítélték. Még az Amboise-ban tartózkodó király hálószobájának ajtaján is találtak egy plakátot. Párizsban az ügy miatt huszonnégy óra leforgása alatt bűnbánati körmenetet rendeztek, melyet néhány hónap múltán (1535. január 21-én) nagyobb méretekben megismételtek. Míg Cop beszéde csupán akadémiai ügynek számíthatott, az affaires des placardsot (a „plakát-ügyet”: 1534. október 18.) I. Ferenc király személyes tekintélye, sőt, a francia nemzet vallása elleni támadásnak ítélték. Ez az akció már túlment az evangéliumi mozgalom eddig, még tolerálható megnyilvánulásain. Ez már Franciaországnak a hit védelmében betöltött vezető szerepe elleni merényletnek számított. A király az akciót az anabaptisták münsteri államcsínyéhez hasonlítható forradalmi zendülésként értékelte, ezzel indokolta ellenlépéseit a német fejedelmeknek. Ezzel véget is ért Ferenc eddig sem megingathatatlan toleranciája. Az ezt követő üldözésnek sokan áldozatául estek, köztük Etienne de la Forge is, Kálvin barátja, akinél Párizsban lakott. Kálvin úgy döntött, elhagyja Franciaországot, és önkéntes száműzetésbe vonul, „mivel az evangélium igazsága, a tiszta vallás és Isten csorbítatlan szolgálata is eltávozott onnan.” Louis du Tillet társaságában 1535. januárjának elején érkezett Bázelbe, ahol - közelebbről St. Alban elővárosban - Martianus Lucanus álnéven telepedett le. 1. Bázel Bázel (1529. április 1-jétől „Basilea reformata”) az első Bázeli Hitvallással (1534. január 21.) egyértelműen az evangéliumi tanítás mellett tette le a voksát. Erasmus - a dómi káptalan és számos diák kíséretében - ettől elhatárolódott, s a szomszédos Fribourgba vonult vissza. Oekolampadius (Zwingli mellett a Qsida Jenő (jofgotán
