Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-01-01 / 1-2. szám
CAI.VIN SYNOD HÉRÁI D 19 Ft. Vásárhelyi József a Csíkszeredái (Erdély) Református Egyház lelkipásztoraival: Nt. Hegyi Istvánnal és Nt. Szatmári Szilárddal 2007. november Ft. Vásárhelyi József és családja boldog újévet kíván a kedves olvasóknak! (Részlet) Ravasz László: Válogatott írások 1945-1968 ÍME, MINDENT ÚJJÁ TESZEK Budapest, Kálvin tér. 1953. január 11. Lekció: Mt 9. 14-17 Alapige: Jel 21, 25-a Minden új esztendő, amit Isten ajándékul ad, alkalom és ígéret. Alkalom arra, hogy mi mások, jobbak legyünk, s ígéret arra, hogy Isten a régi marad. Alapigénk ezt így fejezi ki? íme, mindent újjá teszek. Az Isten megújító munkája két dimenzióban áll előttünk: a földi és a mennyei élet dimenziójában. Vegyük rendre. Semmi sem megszokottabb, mint az a csodálatos eseményhalmazat, amit tavasznak nevezünk. Egyszerre mássá, újjá lesz minden. Ismeretlen mélységekből, kikutathatatlan rejtekekből néhány hét alatt elibénk áll egy napsugaras, zengő, fiatal világ. Nem tudjuk hol rejtezett; nem tudjuk mire várt; íme itt ragyog előttünk egész dicsőségében. íme, mindent újjá teszek! Ha rég nem voltál már otthon a szülőfaludban, bizonyára elmégy a temetőbe is. Megdöbbenve látod, mennyi atyádfia, mennyi ismerősöd költözött oda, mióta nem jártál otthon. Régi iskolatársaidra alig alig ismersz rá, annyira megöregedtek. S ők is úgy merednek rád, mintha egy elrontott arcképről kellene téged felismerniük. Ajánlom, hogy ilyenkor menj be az iskolába, állj szóba a szünet alatt ott zsibongó gyermeksereggel, nézz bele arcukba, kérdezd ki a nevüket, lakásukat s egyszerre rádmosolyog mindaz a kedves vonás, szomorú vagy vidám tekintet, amit elébb a temetőben olyan fájó szívvel és hangtalanul sirattál. íme, újjá teszek mindent! A szülőfaludat is. De tudok közelebbi példát is mondani. Mióta az eszedet tudod, estére kelve nagy fáradságot érezték Nem ment a figyelés, megnehezedtek a szempilláid, az éjszakai álom meghordozott csodálatos vizein, ködszigetei, álompalotái és tündérkertjei között. S reggelre kelve frissen, jókedvvel, megújulva ébredtél. Jaj volna neked, ha nem így történnék! Még közelebbi példa az, hogy minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás, az anyagcsere titokzatos és szent ritmusa tulajdonképpen pillanatonként végbemenő megújulás, ennek az Igének való engedelmeskedés: íme, mindent újjá teszek. Ez a megújulás, ez maga az élet. Ami régi, az a halál; ami új, az az élet. A szervezet pillanatok alatt elpusztulna, ha a fel nem használt táplálék méreganyagától nem tudna megszabadulni. Egy emberöltő alatt kipusztulna az emberiség, ha az anyák nem szülnének, s ha a tél nem fordulna tavaszra, néhány év alatt oda jutnánk ahol a jégkorszakban álltunk. Vonjuk le ennek a törvénynek a következményeit a társadalomban, a világtörténelemre nézve. Isten itt is gyakorolja legfőbb foglalkozását, azt, hogy mindent megújít. Éppen ez a megújítás az, ami összeköti az Isten két fő munkáját, a teremtést és gondviselést. A megújítás mindig teremtés és mindig gondviselés. A történelemben ez mintegy megnagyított képben, szemléletes világossággal látszik. Isten szakadatlanul új helyzeteket, új életrendet teremt. Az ótestamentumban ezt legenyhébb formában a királyok trónváltozásaival tette: új király, új világ. Ha gyökeresebb változást akart létrehozni a dinasztia-változtatás Pataifalvi Anna költőnő férjével Márton Károllyal és a Simon családdal
