Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 19 látogatást. Legyen Istentől elkért terve az egyháztalanok felé. Mindez ne általánosságban, hanem konkrétan megfogalmazott, lépésről-lépésre követhető, néven nevezhető célkitűzések között vezessen.3 Lelkipásztorként látom, mennyire fontos a hosszútávó célokat is több kisebb, időben elérhető célokká felosztani. A gyakorlatban ez teszi nemcsak konkréttá, de egyben kivitelezhetővé a szolgálatunk egyes fázisait. Előre megfogalmazott célkitűzéseket, tényszerű gondolkodást kíván ez a gyülekezetét vezető lelkipásztortól, hogy szolgálata ne a levegőben lógjon, ne csak általánosságban szólítson meg embereket, hanem szükségeket töltsön be és meglevő emberi kételyekre, kérdésekre kínáljon valóságos válaszokat. Kell ilyen tervnek lenni szenvedélybetegségekkel küzködőkre, családi problémákban vergődőkre, céltalanul felnövő ifjak életére, reménytelen özvegyek erőtelenségére nézve is. Mert konkrét szabadítást, csak kézzel fogható célok megfogalmazása nyomán nyújthatunk a gyülekezeti munkában. Továbbá, amikor imádságainkban hordozzuk gyülekezetünket, ott is így kell kémünk, hogy ruházzon fel bennünket az élő Isten olyan látással, amely minden napra úgy adja az O vezetését, ahol valóban lépésről lépésre vezet a Lélek bennünket!4 3. Döntéstől a szolgálatig A fentiekhez kapcsolódva, ha meg kellene határozni a legfontosabb célt, feladatot, amit az elhívásban kap egyén és közösség, az nem lehet más, mint a lélekmentés drága szolgálata. Hitvallásaink és a Biblia teljes üzenete fényében valljuk, hogy minden ember elveszett. Szüksége van Istenre, bűnei felett való győzelemre, azaz megváltásra. Ezért kell minden népnek hirdetni a bűnök bocsánatát. Ez történik evangélizációs igehirdetésben, melyben meghirdettetik a kegyelem, majd a gyülekezeti istentiszteleteken, sákramentumok eszközeinké erősítésével is. A misszió fő célja valójában ebben gyökerezik. Gyülekezeteknek az életét látva, szolgálatukat megvizsgálva a fenti cél igen sokrétűen valósul meg. Vannak gyülekezetek, amelyek csak az evangélizálásra rendezkedtek be. S egyetlen célúk, hogy döntések szülessenek Jézus Krisztus mellett. Legyenek új életek, akik megízlelik az evangélium által Isten jóságát, szeretetének gazdagságát. Ezekben a gyülekezetekbe hibafaktorként jelenik meg az utógondozás hiánya. A megtéretek erősítése és szolgálatba állítása nem mindig valósul meg. Az egészséges gyülekezetépítő törekvés nem állhat meg itt. A tervszerűség éppen ezen a ponton kell, hogy kibontakozzon. Hiszen a gyülekezetépítést éppen az motiválja, hogy az élő Isten a Jézusban megkapott megváltásban nemcsak magához téríti, önmagával megbékélteti az emberi szívet, de használni is akarja üdvözítő tervében. így használta választottait, apostolokat, hitvalló ősöket, magát az egyházat is. A választottak egyben szolgáló lelkek is! Ezért nem lehet egyetlen cél a megtérés. Csupán egy, a soron következő lépcsők közül. Erre kell, hogy felépüljön a gyülekezetépítésnek az a folyamata, amiben kiveszi részét tálentumai, kegyelmi ajándékai által az Istenhez fordult lélek. Ezáltal építő módon van jelen azon a helyen, ahova helyeztetett, és ahol a Lélek felruházza a szükséges lelki eszközökkel szolgálatát. A gyülekezetépítésnek valójában ezen tagok az élő építőkövei. Ezért nem lehet pusztán lelkészcentrikus, egy vezető személye körül forgó szolgálat ez. Éppen ellenkezőleg, gyülekezetei építő lelkészként egyik legfontosabb törekvés kell, hogy legyen, hogy a fent említett lelki ajándékok felszínre jöjjenek, melyeket lehet és szükséges fejleszteni, tovább erősíteni, mert a gyülekezetnek belső erőforrásai ezek. S a lelkipásztornak, mint bölcs építőmesternek, ebbből kell a jelen kor egyházát, a Lélek vezetésének fegyelme alatt felépítenie. Az elhívottakat szolgálatba állítania, látva, hogy Isten milyen adottságokat bizotsított azon a helyen országa építésére, valamint milyen irányban akarja kibontakoztatni tervét, továbbvezetni elhívottait. Mivel sok esetben elmarad ez a tervszerűséggel végzett, megtérteket szolgálata állító gyülekezetépítő törekvés, ezért erőtlenednek el keresztyén gyülekezetek, válnak céltalanná újra az elhívott életek. Ezért kell ennek a tervszerű munkának a folyamatosság jegyébe működnie. Mindig tovább lépve, lépésről lépésre, győzelemről győzelemre. Meglevő erősségekhez, újabbakat adva. Megvalósított tervek végeztével nem megelégedve, hanem újabbakat elkérve és készítve. 4. Szolgatársi közösség A fenti szolgálat folyamatossága elképzelhetetlen munkatársi közösség nélkül. Ahol az egyes tagok, ugyanannak a célnak rendelik alá magukat. Ez igen fontos, s talán ezt kell a leginkább tanulnunk. Óriási alázattal, egymás iránti szeretettel és testvéri türelemmel végezve ezt a közös erőfeszítést igénylő munkát. Álljon előttünk egy hétköznapi példa! Egy háznak az építésénél is nem egyszerre van jelen a sokféle munkafolyamatot végző szakember, hanem egymást követően, a másik munkafeladatát kivárva, arra építve, azt tovább fejlesztve végzik a végső terv, a ház felépítését. Ehhez egy olyan fajta gondolkodás és szemlélet kell, mely feltételezi a munkafolyamatok egymásra épülését, és egymás kiegészítő szerepét. Vitán felül áll, hogy egy ilyen munkában nemcsak hogy mindenkire szükség van, de mindennél fontosabb az az alázat, amely tudomásul veszi az adott munkálatok primer és szekunder szerepét. Ez bemutatja, hogy ugyanígy a lelki építkezésnek is nemcsak fázisai vannak, de az abban építőknek tudomásul kell venniük a testvéri kollegialitást, a kölcsönös elismerést, az egymásra utaltságot, amely a Krisztus testében valósul meg. Pál írja, hogy nem mondhatja egyik testrész sem, hogy a másiknál különb. Hanem ugyanazon testnek tagjaként, ugyanazon célok megvalósításában fáradozik egyik is és másik is. Egymást egészítik ki az egyes tagok. Sőt nincsenek, nem létezhetnek egymás nélkül.5 Az igazi munkatársi kapcsolat ebben a lelkületben gyökerezik. Melyben minden szolgatárs aláveti magát Krisztusnak, az Ő céljainak, s egymás kegyelmi ajándékait elfogadva halad a gyülekezetépítés céljainak megvalósulása felé. Hiszen megvan a maga helye és ideje az egyes szolgálatoknak is. Az apostoli levelek is bemutatják, miképpen adott Isten némelyeket apostolokul, 3 Bütösi-Callahan: Gyülekezetépítés ma 4 Róma 8.14 5 1 Korintus 12.
