Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-01 / 3-4. szám

18

CALVIN SYNOD HERALD

Elhunyt Mattyasovszky Zsolnay Miklós

(1912-2005)

Dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós, jogász, író, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség örökös tiszteletbeli elnöke, cserkészkörökben a szeretett és tisztelt Matyabája, rövid szenvedés után decemberben Pécsett, elhunyt.

Pécsett született, a világhírű porcelángyár ismert Zsolnay család sarjaként. A pécsi cisztercia szerzetesek által vezetett Nagy Lajos gimnázium cserkészcsapatában tett cserkészfogadalmat és ettől kezdve egész életében ennek a mozgalomnak volt elhivatott tagja. Pécsett jogi diplomát szerzett, néhány évig a Zsolnay gyárnak dolgozott, majd 1945-ben Bajorországba menekült a szovjet megszállás elől. Feleségül vette Gosztonyi Erzsébetet, majd 1952-ben Kanadába emigrált. Montréalban mint „Time Study Analyst”, mai nyelven „Industrial Engineer” és könyvelési hivatalnokként dolgozott. Mindenütt megbecsülést és köztiszteletet érdemelt ki. Montréali tartózkodása alatt érte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Ekkor lesz a montréali Magyar Segélyakció majd a Magyar-Kanadai Szövetség elnöke. Húsz éven át (1953-1973) viseli a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöki tisztségét. Még 72 éves korában is 14 szervezeten

(Folytatás a 17. oldalról)

koporsóban és nem engedted, hogy a Te szented rothadást lásson. Imádlak és áldalak a húsvéti győzelemért, amelyet magadnak szerzettéi, de áldásaival és gyümölcsivei minket éltetsz. Áldalak és imádlak Téged, hogy az én feltámadott Uram, a második Adám, egy új emberiségnek lön magva és gyökeres, mindazoknak, akiket Te elhívtál, hogy Benned és Neked örökre éljenek. Hálát adok Néked, hogy a feltámadott Úr Krisztusban elültetted e világban titokzatos szőlőtőkédet, ősfáját a lelki emberiségnek és e tőkén viruló ággá növeled és drága szüretté érleled mindazokat, akiket öröktől fogva kiválasztottál. Köszönöm, hogy nekem is szerelmes Atyám és megváltó Istenem vagy, hogy a Te ajándékodból hitemmel elfogadhatom az új életet, hogy beleoltattam a szent és drága olajfába és a Te benned való élettől engem semmi el nem szakaszthat. Boldog húsvétom napján Krisztusommal egy vagyok minden szentekkel és elhivatottakkal és közelebb érzem lelkemhez meghalt kedveseim megváltott lelkét, mint amíg testben velem jártak. Érzem, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz és annyira egyek vagyunk, olyan közös az életünk, mint azon egy óriás fának két, egymás melletti rügyből nőtt gallya. Minden földi látás és tapasztalás hiányosságain túl érzem ezt a dicsőséges közösséget és visszahangozza lelkem tovább Szent Fiad Igéjét: Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki én bennem hisz, ha meghal is, él az. Amen. (Ján. 11:25)

*

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige: Elnyeletett a halál diadalma! Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

1. Kor. 15:54-57

belül tevékenykedett. Az emigráció 57. évében feleségével elhatározták - több oknál fogva - hogy Ottawából visszatelepülnek Pécsre, melyet 2003-ban meg is valósítottak. Ekkor már 90 éves volt. Ez a kiváló, négy nyelven folyékonyan beszélő magyar ember életén keresztül szószólója volt a magyar szabadságnak, az emberi méltóságnak, a demokráciának. Jelmondata, „Légy híve az igazságnak, és harcosa az igazságosságnak!”, vezérelték életét.

Alapító tagja volt a Teleki Pál és Sík Sándor által létrehozott Fiatal Magyarság mozgalom pécsi tagozatának, annak éveken át elnöke is volt. Külföldre kerülése után, már 1946-ban részese volt a németországi Passauban szervezkedő magyar cserkészet megalakulásánál, főleg a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösség külkapcsolatai bővítésében vállalt szerepet. Erre a munkára Mattyasovszky Zsolnayt nem nosztalgia ösztönözte, hanem a magyar jövőt építeni vágyó szándéka. Ehhez a gárdához tartoztak akkor Bánáthy Béla, Beodray Ferenc és Bodnár Gábor is. Amikor ezt a feladatot vállalta, azt mindig többnek szánta, mint a jövő ködében elenyésző vállalkozásnak. Mint a Szövetség első külügyi vezetője, többedmagával felvállalta a Világcserkész Mozgalom akkor még Londonban székelő központja felé a nemzetközi kapcsolatok kiépítését, a (Külföldi) Magyar Cserkészszövetség jogi elfogadtatását. Az akkori nehéz körülmények között, különösen az akkori „volt ellenség” megbélyegzés ellenére, a többi hasonló gondokkal küzdő menekült nemzetiségű cserkészszövetségekkel való összefogással közös érdekképviseletet hoztak létre, az International Scouter Association-t, melynek később elnökévé választották. Az elismertetés nem sikerült, a nemzetközi iroda nem fogadta el a menekült cserkészek szervezetét legitim társként, ami azóta sem változott. Okai jogi vonatkozásuak. Ám ennek ellenére a világszervezet ma is tisztában van a külföldi magyar cserkészet és a többi hasonsorsú nemzeti cserkészszövetségek munkájával.

Kanadai kapcsolatai révén főleg a kanadai alkotmánnyal kapcsolatos és a Kanadán belüli angol-francia viszony rendezését célzó törekvések foglalkoztatták. Tudását és megbecsülését mi sem mutatja jobban, hogy a kormány egy emlékirat szerkesztésére kérte fel az állampolgársági törvény módosítása tárgyában. Szakkörökban az írást elismeréssel fogadták. Diplomáciai tehetsége terén említést érdemel egy eset amelyben a kanadia Parlamentbe való meghíváson nyilvános meghallgatásra és vitára került az emlékirat. Itt egy szélsőséges, erőszakos kisebbségi képviselő sanda célzatú kérdéseivel igyekezett a kíséretében lévő két kormányképviselő hölgyet zavarba hozni, akik ilyesmire nem voltak felkészülve. Miklós átvette a szót és kétszeri szóváltás után a képviselő úr feladta a vitát és kikullogott a teremből.

Mint a küldföldi magyar cserkészet szellemi atyja és legfelsőbb tisztségviselője különösen vigyázott arra, hogy a „politikai nevelés” a cserkész programba ne kerüljön bele. Mindig akadtak olyan szülők, társadalmi vezetők, akik igyekeztek a cserkészetet saját céljukra felhasználni. Egyesek túl „baloldalinak”, mások pedig túl „jobboldalinak” bélyegezték vagy bélyegzik a mozgalmat. Világosan látta és szemlélte a magyar cserkészet lényegét, fontosságát és helyét a magyar társadalomban. Bölcs előrelátása rányomta a bélyegét a mozgalomra is. Mint lapszerkesztő - ő szerkesztette a Vezetők Lapja első számait 1954-től kezdve - mindjárt az elején meghatározta a magyar cserkész-