Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 bűnét sehogy sem tudta feledtetni...- Jól meghíztál a kosztomon! - rúgott rajta nagyokat a gazda. Az asszony engesztelni próbálta urát a kutya iránt.- Ugyan Péter, ne bántsd azt a szegény állatot. Hűséges őrizőnk volt, amíg odavoltál.- Mi ellen őrzött - itthon? - fortyant föl az ember. - Nagy hős volt a szájával a dög!... A háborúnak pedig immár minden tájon vége volt, jöttek, jöttek a katonák, mint az elbomlott sokadalom népe. Egyenkint szállingóztak, csapatokba verődve haladtak át a falukon szülőföldjük felé. A falu kutyái roppant izgalomban voltak a sok gyanús külsejű, idegen járó-kelő miatt. Kórusban ugatták a katonákat, acsarogva rágták a kapuk és kerítések deszkáját.- Szép bandaszó a sok kínlódásért! - háborgott Péter és nagy hasábfát sújtott a Bundáshoz. Egy éjszaka különösen nagy zenebonát csaptak a kutyák. A Bundás is rettenetesen ugatott. A ház körül, kapu táján, csűrös kertben örökké hallani lehetett bősz csatázást. Gonosz ősz volt az, tizennyolcnak ősze: az éjszakák tele voltak gyanúval és rémlátással...- Már aludni sem lehet a dögtől! - forgolódott ágyában Orbán Péter.- Neki ugatás a szolgálata! - bátorkodott az asszony.- Semmi szükségem az ilyen szolgálatra! Eleget álmatlankodtam a harctéren... már itthon se tudjak aludni? Elpusztítom a dögöt, el én!... Az asszony nem merte folytatni a vitát. Beteg ez a szegény ember, nyilvánvalóan beteg. Sok ilyen beteg érkezett meg a nagy pokolból... némelyik a feleségén, szülőjén, gyermekein tölti ki haragját... A reggeli ebédet szótlan komorsággal fogyasztotta el Orbán Péter. Majd fölment a padlásra, ahol a háborús cókmókja állott, és lehozott onnan egy különös tárgyat, ami nagyon hasonlított a fogas kukoricacsőhöz, csakhogy barna volt és jóval testesebb. A gyermekei, két kisfiú és egy pöttöm kisleányka, közrefogták.- Mi az a kezében, édesapám? - kérdezte a hétéves Ferkó,- Ez fiam, kézigránát...- Aztán mire való?- Ilyennel pusztították egymást a harctéren az emberek...- Kit akar édesapám elpusztítani? - szeppent meg Ferkó vitéz.-ABundást, fiam! A gyermekeknek sírásra facsarodott a szájuk, de az anyjuk titkon megfenyegette őket, hogy hallgassanak. Orbán Péter pedig a kézigránátot az oldaltarisznyába csúsztatta, melléje tett egy spárgagombolyagot, magához füttyentette a Bundást és kilépett a kapun! Háta mögött, a házban, nagy sírásra fakadtak a kis cselédek, de Orbán Péter azt már nem hallotta. Leszegett fővel haladt az utcán. Lelkében a bosszúnak, öldöklésnek fúriája. A Bundás vígan mendegélt mellette, az ő lelkében bizonyosan gazdájának első barátságos füttyentése muzsikált... Kiértek a faluból, az erdő felé fordultak, amely jó messzire feküdt, a szántóföldek szélén. Orbán Péternek készen volt a terve a Bundás elvesztésére. Amint az erdőhöz értek, bement a szálas fák közé és kiválasztott egyet a sok közül. Az oldaltarisznyából elővette a spárgagombolyagot, és az egyik végét ráerősítette a fa törzsére. Most odaintette a Bundást, és a kézigránátot a nyakába kötötte, mint valami kölöncöt. Ekkor jött a legkényesebb művelet. A gyújtózsinórt kihúzta a kézigránát nyeléből és a spárga szabad végéhez hurkolta. Tiszta számítás!... Mihelyt a Bundás annyira eltávolodik a fától, a gyújtózsinór meghúzódik, s aztán... füst és halál... Mikor elkészült az összehurkolással, rákiáltott a Bundásra, hogy feküdjék le. A kutya alázatosan engedelmeskedett. Orbán Péter elszalad harminc-negyven lépésnyire, egy fa mögé húzódott és várta, leste a Bundás mozdulását... A kutya csakhamar felkelt... most... most fogja a gyújtózsinórt megrántani... Nem... a Bundás nem távolodott el a fától. Ősi kutya szokás szerint előbb végigszaglászta a helyet maga körül. Jobbra-balra-téröltfordult. A hosszú spárga csak vonszolódott utána, de nem feszült a gyújtózsinórra. Orbán Péter füttyenteni kezdett:- Ide, ide Bundás!... Csalfán szólt a fütty, mint a Júdás csókja. De a Bundás nem tudta, hogy a halálba csalogatják, örömmel futamodott a gazdája felé. A spárga visszarántotta... Most... most... robban a gránát... Mi a csoda? A gránát a rántásra sem robbant föl... Hibás volna a meriája? Orbán Péter lehasalt és közelebb csúszott a Bundáshoz. A bajt hamar fölfedezte. Mialatt a kutya ide-oda forgolódott a fa körül, a spárga rácsavarodott a gránát törzsére, s így természetesen nem tudott hatni a gyújtózsinórra. Le kellene fejteni a spárgát a gránátról, hogy a gyújtózsinórral megint egyvégtébe kerüljön... Orbán Péter tusakodott: odamenjen, hogy kiszabadítsa a gyújtózsinórt? Az ördögbe!... hátha mégis meghúzódik a zsinór, s a gránát éppen abban a pillanatban robban fel, mikor ő a közelébe ér?... Most pusztulni el a háború végén? Megint füttyentgetni, szólítgatni kezdett a kutyához. Ugrált, rángatózott a Bundás, de a gránát csak nem akart begyúlni. Orbán Péter megunta a dolgot. Minek annyit esekedni a dögnek? Majd csak úgy fog térülni, hogy magától is lebonyolódik a spárga. Elindult hazafelé. A Bundás dolga mégiscsak ránehezedett a lelkére. Hát ha ugatni, vinnyogni fog a kötélen? Valami járókelő odamegy és oldozni fogja a spárgát... Egy rándítás... és... Megállt és gondolkozott. Visszamenjen-e, kibocsássa-e a Bundást a siralomházból? Jó, jó, de hátha éppen abban a pillanatban robban a gránát!... Bolond história... Megint megállt és nagy párát fújt a levegőbe. Abból is rettenetes baj lesz, ha a kézigránát másvalakit talál szétszaggatni. Pedig könnyen megeshetik... Megfordult és visszaindult az erdő felé. Hirtelen csak meggyökerezett a lába. A Bundás jött vele szemben az úton. Nyakában ide-oda lötyögött a kézigránát, a spárga pedig hossza kígyózott utána... Ügy látszik, elrágta a dög... Nagy ijedtség nyilallott át Orbán Péter szívén. Hátha megakad a spárga valami göröngyben, s ráfeszül a gyújtózsinórra? Hátha éppen akkor akad meg, mikor a kutya utoléri. A Bundás csak jődögélt vígan az úton. A halált hozza!... Orbán Péter megfutamodott. Futott-futott lélekveszítve, mint akinek a halál szele fütyöli a marsot. Olykor visszanézett, hát a Bundás is futásra fogta a dolgot. Már halálos közelségbe érkezett... Szent Isten, ha most talál robbanni... (Folytatás a 18. oldalon)
