Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD Orbán Péterben hirtelen felvillant a háborús gyakorlat emléke. Lehúzódott egy halom mellé és hatalmas kőzáport zúdított az üldöző ellenségre... A Bundás végül is a heves ostrom irányából kitért egy szántóföldre és eltűnt egy nagy barázda födözéke mögött. Orbán Péter beszüntette a tüzet. Egészen beleizzadt az ütközet izgalmába... Elindult... de most már lassan, óvatosan lépegetett, és minden pillanatban hátratekintett, nem közeledik-e a Bundás a halálos kolonccal? Egyszer csak fölordított a rémülettől. A Bundás ugyanis oldalt megelőzte, és sebes poroszkálással haladt végig egy szántóföldön a falu fel. Rettenetes! Mi lesz ha hamarabb haza talál érkezni? A gyermekek örömükben hozzája rohannak, belecsimpalkodna és a spárgánál fogva vezetgetni kezdik. Egy durranás... szent úristen, kegyelmezz!... Orbán Péter kétségbeesve futamodott meg a Bundás után. Füttyentgetett, szólogatott hozzája, de bezzeg most nem olyan csalfa hangon, mint az erdőben, mikor a pusztulásba akarta belecsalni. Könyörgött a kutyának.- Bundás, állj meg te, Bundás te!... A kutya üldözésre vélte a dolgot és meggyorsította a futást.- Bundás ne, édes kicsi Bundás, állj meg te!... A dombocska mögött eltűnt a kutya. Orbán Péter összeszedte minden erejét és ziháló mellel szaladt föl a dombon. Fohászkodott, esekedett.- Én Istenem, állítsd meg! Én Istenem, irgalmazz... A jó feleségem, a szép gyermekeim!... A domb mögött egy bozót szélén csakugyan megállóit a kutya. Orbán Péter a közelében bukkant ki. Egy kissé visszahőkölt a hirtelen találkozástól. A kutya gyanakodva húzta le a fejét a bozótba. Orbán Péter vizsgálódott: hogyan áll a kézigránát? A spárga egyik vége a gyújtózsinóron... a másik a bozótba akadva. Ha megriad a kutya, ha ugrálni kezd örömében?... Csak egy percig tartott Orbán Péter habozása. Kitárta mellét, fölszegte fejét és szembefordult a halállal, mint annyiszor Galícia mezőin, mikor rohamra szólt a parancs.- A gyermekekért! ... Előrelépett egy párat. A kutya riadtan kapta föl a fejét. A halál ráemelte kaszáját Orbán Péterre.- Bundás te, édes, kicsi Bundás... - kért kegyelmet, esdő hangon. Csakugyan... a kutya lelket vett a jó szóból... Visszaengedte a fejét, alázatosan pislogott. Orbán Péter odalépett.... végigsimított a Bundás hátán, és a kézigránátot kioldotta a nyakából. Megnézegette... bizony csak a szentige óvta a robbanástól... Levette kalapját és a verejtéket letörölte homlokáról. Nagyokat fújt, hogy a szívét meglassítsa... Lehajolt és gyöngéden, hálásan tapogatta meg a kutya nyakát. A falu felé nézett, szép, csöndes házatájékára. Az udvaron ott játszadoztak a gyermekek, két fiú és pöttöm, aranyhajú kislányka. Arca redői kisimultak, a szeme megtelt derűs fénnyel.- Hát mégsem veszett el minden.... a gyermekek élni fognak.... én Istenemnek legyen hála!... fohászkodott. LÉLEKEMELŐ UTAZÁSOK A GYILKOS TÓ AJÁNLÁS Rohanás, megfáradt emberek, nooszférává alakított világ! A természet szeretete ott van ugyan génjeinkben, hiszen mi is természetes lényekvagyunk, de rohanásunk közepette, akaratlanul is, egyre távolabb sodródunk természetes környezetünktől. Erőt akarunk gyűjteni, boldogságra vágyunk? Azonosuljunk természetes környezetünkkel, adjuk vissza magunkat neki, utánozzuk le ártatlan folyamatait, vegyük fel lüktetésének ritmusát. Békésen alvó gyermek O télen, vidám, mosolygós és csodálatos tavassza és MINDIG ÚJRAÉLED! Parányi kicsi részecskéje eme csodálatnak a mi Gyilkostónk! Nagy Ödön marosvásárhelyi tanár és természetjáró, egy 1943- ban megjelent munkájában a következőképpen ír a Gyilkos-tóról: ,,Láttam Svájcnak örökös hóval borított havasait: megdöbbentett a Mont Blanc és társainak gigászi mérete, a gleccserek fagyos lehelete, azonban minden nemzeti elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy nincs még a földkerekségnek olyan pontja, ahol kis területen ily változatosságot, ennyiféle szépséget halmozott volna fel a Teremtő áldott keze. A kétezer méter magasságok közelében emelkedő havasok fantasztikus sziklabércei, lent a mélyben kanyargó, vízesésekben gazdag Békás-patak kanyonszerú formációival, a kőzetek változatossága, találunk itt minden geológiai korból valót, az őskőzetektől a pliocén korú andezitekig, melyekkel az ,,ifjú” vulkán: a Hargita, bombázta ezeket az öreg hegyeket. Aztán maga a TÓ! Acéltükre megkettőzi a természet csodáit, a flóra fajgazdagsága, színpompája, továbbá változatos, de mérsékelt éghajlata mind-mind ékesen szóló bizonyítéka az egyedülálló világcsodának! Nem hiába mondják: aki a Gyilkos-tót először látta, nem utoljára látta!” Orbán Balázs, aki először használja a Gyilkos-tó nevet, a „Székelyföld leírása” nagy horderejű munkájában így fogalmaz: „A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerü tüneményt talán igen, de szebbent, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben. ” „... És jött az orkán. A vén fenyő - Titán recsegve dőlt... egy közel álló átölelte őt. S most áll tovább, mint akire végtelen béke vár... csak ők tudják ketten: hogy vége már.” (Wass Albert: Idill a magasságban) n
