Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11-12. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD én küldtelek. Délután nyargalt be Szeredába.- Elegem van a kölykökből... - mordult rá a jégmester, majd barackot nyomott a fejére: - Hagyd el, ne búsulj, majd elmész vízkeresztkor ministrálni vagy csengettyűsnek, annyi pénzed lesz, mint a rosta lika. Újabb reménység! Igaz, vízkereszt karácsony után, van, de akkor is jól fog jönni az a szeretetcsomag. Józsi boldogan szaladt haza. Otthon elhatározták, hogy Antival együtt jelentkeznek a tisztelendő úrnál. Két gyerek - kétszeres kereset! CIÓ - szaporodtak a betűk a táblán. A tisztelendő úr sokallta, hogy egyetlen családból két gyerek is jelentkezik. Hiszen összesen négy-ötre van szüksége, és rengeteg szegény gyermek van a faluban!- Én felírlak, de jó, ha bár az egyiket felvehetem... ÁCIÓ, KÁCIÓ - repültek a napok. Jóskát szorongó érzés fogta el.- Te Jánoska - kérdezte meg Jóska az egyik hetedik osztályost -, te mennyit kaptál volt a tavaly vízkereszkor?-A végén, mikor összeszámoltuk és elosztottuk, mindenkinek jutott három-ötven, négy pengő... hát még a kalács! Egy hétig mind ehettem, igaz, kicsit megszáradt... Négy pengő? Kettejüknek, ha Antit is felveszik - nyolc. Abból vajon mit lehet venni?- Édesanyám, mennyi egy kiló szalonna?- Min jár az eszed, te? Legalább tíz pengő! Nem elég tehát. Még valahonnan szereznie kell néhány pengőt. AKÁCIÓ - minden gyermek arcán sugárzott az öröm. Csdak Józsi volt gondterhelt. Honnan szerezhetne? Ebéd után bement hozzájuk a szomszédasszony, és megkérte Jóskát, szaladjon be Szeredába egy üveg borért, mert a szövetkezetben elfogyott. A központ felé menet elcsodálkozott azon, mennyi karácsonyfaárus kínálgatja az utcasarkon csinos kis fenyőfáit. És hogy veszik! Mint a cukrot! Az egyik üzlet előtt iskolatársa, Nagy Bertalan áll. édesapjával, tiz-tizenöt fenyőcske mellett.- Mennyiért adjátok?- Ötven fillér darabja. A szebbje hetven. De holnap nem ilyet hozunk!- Hát milyet?- Fehérfenyőt. Az kapósabb. Pengő-ötven darabja, igaz, messzebb kell érte menni.- Hova?- A Nagyerdőre, a Három alá. Ott elég van. Jóska boldogan ment tovább. Egy futással hazavitte a bort.- Anti, te Antika - újságolta otthon ujjongva az öccsének -, lesz csomag, meglátod, de mekkora! - és elmondta, hogy mint gondolja.- Én is megyek! Én is - örvendezett a kicsi, Jóska ellenkezni próbált, messze van a Három, de nem volt kivel.- Hanem édesanyámnak ne mondd, hová megyünk. Csak este tudja meg, amikor megérkezünk a fehérfenyővel. Annyit mondunk addig, hogy ide megyünk, né, a Kicsisomlyóra. Anyjuk oda se akarta engedni őket. Hiszen gyenge a lábbelijük, különesen az Antié. Valahogy azonban mégis megegyeztek. A Kicsisomlyó közel van, a lábbelijükre vigyáznak, az a néhány pengő pedig jól fog. VAKÁCIÓ - a táblán ott virított mind a hét betű. A gyermekek boldogan zsibongtak: ez a délelőtt még elteli, aztán övéké a világ!- Tiszta új bakancsot kapok karácsonyra! - hencegett a szövetkezetes fia. - Patkó is lesz rajta! Mindenkinek akadt valami mondanivalója, még olyanok is bejósoltak maguknak bakancsot, új ruhát, akik tudták, hogy még karácsonyfájuk se lesz. Jóska nem tervezgetett velük. Az ablaknál állt, kifelé nézett. Nézte a Nagyerdőt. Ott van a Három, a szeredai fürdő mögött. Biza, vagy két óra odáig, ha nem több. Hamar sötétedik, ha megvárják a delet, kár is elindulni. Legjobb, ha elkérezik a tanító úrtól, elkéri az öccsét is, megmondja, otthon kell valamit segíteniük - és nem is hazudik nagyot. A tanító nem engedte el. A másik szünetben azonban kilopózott öccsével az utcára, és uzsgyé! Otthon úgy, ahogy volt, hidegen bekapták a tányér paszulylevest, amit édesanyjuk hátrahagyott. Jóska zsebre tett a karéj száraz kenyeret, nadrágszíja mellé dugta a konyhakést (ezzel vágja majd le a karácsonyfát), és elindultak. Hamar kiértek a faluból. Amíg észrevették volna, Szeredát is elhagyták. Tiszta volt a levegő, mint a harmatcsepp. Messzire el lehett látni. Lábuk alatt csikorgott a fagyos hó; az utat simára verték az erdőlő szánok.- Józsika, hány karácsonyfát hozunk?- Hát... vagy hatot. Én négyet, te kettőt.- Ha te négyet, akkor én is legalább hármat, jó?- Nem bánom, csak bírjad. Igaz, majd a kisebbeket hozod. Te hármat, én négyet, az pengő ötvennel számolva, várjál csak, hétszer egy hét, hétszer öt harmincöt, az tíz pengő ötven. Vízkeresztkor is lesz vagy nyolc, az tizennyolc-ötven. Olyan csomagot küldünk édesapámnak, hogy az aztán igen! Még marad is a pénzből!...- Azzal mi lesz?- Mivel?- Ami megmarad.- Azt... elköltjük. Veszünk édesanyámnak meleg kesztyűt. S magunknak is vagy ötven fillérért cukorkát. Boldogan mentek tovább. Nézték a közeledő Olt hídját és a behavazott szeredai fürdőt. A fürdőnél megálltak, ittak a meleg forrás vízéből. Az erdőszéli mogyorós közelében nyúl ugrott fel az egyik bokorból. A kicsi utánairamodott.- Ügyelj, még megfogod! - nevetett a bátyja. Mentek tovább. A kicsi pálcát tört magának, és azzal ütögette a szánút mellett fagyoskodó mogyoróbokrokat. Boróka következett, majd a fenyves, lucos. A Tolvajos felől gyenge, de csípős szellő fúj dogált.- Te Jóska - hajtotta fel a kabátgallérját a kicsi ahol édesapám van, ott nagy a hideg?- Hát biztosan - felelte Jóska szórakozottan, mert közben az út menti fenyvest figyelte. Akadt ott bőven kicsi is, karácsonyfának való, de csupa-csupa lucfenyő. Nekik nem ilyen kell, továbbmentek.
