Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 Magyar Cserkészszövetség Jubileumi Nagytábora augusztus 13-14 • Fillmore, NY Az alábbiakban 2005. augusztus 7-én, vasárnap a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség szervezésében folyó Jubileumi Tábor képeit láthatjátok, Fillmore, New York-ból. A kerettörténet I. Nagy Lajos korát idézi, amikoris három tenger mosta a Magyar Királyság partjait. (Elég közvetlen ürge az öreg...) A táborban tartottunk istentiszteletet is. A táborban részvevő gyermekek száma közel 600. Érkeztek az USA legkülönbözőbb részeiből, Kanadából, Brazíliából, Argentínából, Ausztráliából, Svéd és Németországból, valamint a Kárpát medence kisebbségeivé lett magyar szórványaiból, Felvidék, Erdély és a Vajdaság képviseletében. A hangulat és az időjárás kitűnő! Szeretettel Zoltán Ui. Az idősebb clevelandi cserkészek lila lobogóján látható bölcsességet és tapasztalatot jelképező baglyokat feleségem, Gabi tervezte! Az elmúlt hétvégén fejeződött be a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség ötévente megrendezett Jubileumi Nagytábora. Ezúton is szeretettel gratulálok a szervezőknek, kitűnő hangulatban, de egyúttal szép rendben zajlott le minden, az élményszervésről már nem is beszélve. Szombat este a búcsúzás ideje jött el, szép volt a tábortűz és az altáborok programja. Vasárnap reggel a fenyőkatedrálisban mindannyian együtt kértük Urunk áldását azoknak tiszteletére, akiknek a cserkészmozgalomban végzett szolgálatára és áldozatos munkájára emlékezve emléktáblát készíttettek. Ezúttal is tartottunk istentiszteletet, ezúttal sátorban, úrvacsorával egybekötve. Az ige az efézusi levél 6. fejezetéből szólt, a 16 és 17 versekből, ahol Isten fegyverzetének felöltéséről olvasunk, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja adja meg harcainkhoz a kellő védelmet. Békesség istentől Rév. Zoltán Kelemen West Side Hungarian Reformed Church Cleveland, Ohio Rev. Kelemen Zoltán és Gabriella Fodor Sándor Fehérfenyő A tél keménynek indult. Már október vége felé körmözni kezdett a vályúban maradt víz, és a novemberi éjszakák hidat vertek az Oltra Csíkszentdomokostól le Sepsiszentgyörgyig. December elején félméteres hó hullott. Sírtak a telefondrótok, talán a röptűkből lehulló madarakat siratták. Fogyott a tűzifa, mint még soha, igaz, jó szánút volt, lehetett erdőlni - már akinek lehetett, akit nem vittek el messzire a Don mellé, hogy ott vegye meg az Isten hidege a fagyos lövészárokban. Orbánné férje is oda volt. Idestova nyolc hónapja maradt egyedül az asszony két fiával, a hatodik elemista Józsival és Antival, aki még csak harmadikba járt. Taplocán, a falu szélén laktak, így legalább minden este hordhattak haza egy-egy kis fűzfaágat a Nagymartról. Az asszonyban már csak a hajsza tartotta a lelket; úgy tönkrement, mintha nem is a férje, hanem ő maga lenne a háborúban. Napszámba járt a városba, súrolt-mosott, hogy el tudja tartani a két jó étvágyú fiát, este pedig, amikor fáradtan hazavetődött, kezdhette a foltozást.- Édesanyám - fogadták egyik este a gyermekek. - Mához egy hétre vakáció! Már felírták a táblára az O betűt!- Hadd legyen. - Orbánné egykedvűen fogadta a hírt.- Édesanyám! - jutott eszébe a kisebbnek. - Tibiké, a jegyzőék fia mondta, hogy karácsonyra küldenek az úrfinak olyan... hogy is hívják, na, szeretetcsomagot! Mi nem küldünk édesapámnak?- Mit, árpamáiét? A jegyző úréknak könnyű, ők küldhetnek, ott a nagy fizetés, de én miből vegyek bár egy falat szalonnát? Nektek könnyű; küldjünk, édesanyám, küldjünk, de az ujját meg nem mozdítaná egyik se! Nézzétek Bálint Pistát - lovalta magát Orbánné még jobban a mérgébe -, az igen, az gyermek, pedig az apja idahaza van! A kicsi a kályha mellé somfordáit, lekuporodott, mind összébbösszébb húzódott, amíg ki nem tört belőle a sírás. A nagyobbik szeméből is elindult két kövér könnycsepp. Hányszor hallotta már, hogy ingyen eszi a kenyeret, hogy semmire se jó... Bálint Pistának könnyű. A jégpályát sepri Szeredában, nagybátyja a jégmester. Vasárnaponként, ha úgy adódik és hokimeccs van, négy-öt pengőt megkeres.- Sírjatok, na sírjatok! Már este se legyen nyugtom! - jajdult fel anyjukban ismét a keserűség. Józsi, a nagyobbik, megtörölte a szemét, és odament anyjához.- Hagyja el, édesanyám, ne búsuljon. Meglátja, szerzek pénzt. Szerzek, és küldünk édesapámnak csomagot... Az asszony felállt, és két füzfagyökér-darabot tett a tűzre.- Feküdjetek le, na. Késő van. Másnap Józsi alig várta, hogy az iskolában legyen. A táblán már két betű virított: 10.- Te Pista - szólította meg reménykedve a hetedikes Bálint Pistát-, engem vajon felvesznek a jégpályát seperni? Pista tetőtől talpig végigmérte a nála fejjel alacsonyabb, cingár legényket.- Nem kell oda gyermek - bökte ki nagyosan. Amikor látta, mennyire elkeseríti a másikat, hozzátette: - Nem azért mondtam, na,... Eridj, kérdezd meg Sándor bátyámat. De ne mondd, hogy
