Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HÉRÁI D 17 Dr. Barsi Ernő néprajzi rovata „Arass rózsám, arass...” A mai ember, mikor bemegy az üzletbe és válogat a különböző módon elkészített kenyerekben, el se tudja képzelni, hogy valaha ezért a „mindennapi kenyérért” mennyit fáradoztak, verejtékeztek őseink. Ha véletlenül olvas, vagy hall kaszával való aratásról, marokszedésről, kötélterítésről, kötözésről, keresztbe rakásról, „erdőben-mezőben” hálásról a „tarló közepében”, hordásról, cséplésről, malomban őrletésről, úgy hallgatja, mint valami mesét. Pedig nem is „egyszer volt, hol nem volt”, hanem évszázadokon át így volt. S a magyar ember ezt a páratlanul nehéz fizikai munkát mégis derűsen, Isten iránti hálaadással végezte. Költészetével, dalaival, szokásaival meg is színesítette. Uradalmak földjén, vagy nagyobb gazdánál „csapatban” úgy is mondták: „bandában”, vagyis sokan végezték az aratást. A csapatot az aratógazda toborozta, vezette. Mikor megállt az aratócsapat a búzatábla szélén, az aratógazda mondott egy fohászt: „Uram Jézus, én Istenem, hálát adunk, hogy el hagytad érni az aratást. Segíts meg bennünket. Adj hozzá erőt, egészséget, szeretetet.” Aztán énekeltek egy egyházi éneket vagy a magyar himnuszt. Ha a csapatban olyanok is akadtak, akik akkor arattak először, azokat előbb aratóvá kellett avatni, csak úgy foghattak munkához. Az aratógazda a régi aratók közül választott egy bírót, két csendőrt - kiket gereblyével „fel is fegyvereztek” - , s kiadta a parancsot: El kell fogni az „idegeneket”! Mikor az elfogás megtörtént, szalmakötéllel „megbilincselték” őket, s oda vezették a bíró elé. A bíró aztán elítélte az „idegeneket”. Rendszerint bizonyos mennyiségű bor megfizetésére kötelezte őket, s ha leányok is voltak köztük, azoknak cukorkát kellett venniök a régi marokszedőknek. Mikor az ítélet elhangzott, a bíró megkérdezte: - No idegenek, elismeritek a bűnösségeteket? - Elismerjük - volt rá a válasz. - Kifizetitek a büntetéseteket? - Kifizetjük. - No, csendőr urak - mondta a bíró, vegyék le róluk a bilincset. Most már ők is aratók, arathatnak velünk. Akkor levágták kezükről a szalmakötelet, azaz a „bilincset”, s most már mint igazi aratók beálltak a csapatba aratni. Ekkor énekelték: „Arass rózsám, arass, megadom a garast”. E szokás ismerete nélkül a mai ember bizony nem érti, hogy miféle garas megadásáról szól ez a népdal. Déli pihenőkor az ebédet várva, kaszakalapálás közben, vagy este a napi fárasztó munka befejezésekor csak úgy zengett a határ az aratók vidám énekétől. Az aratás végeztével aratókoszorút készítettek. Fűzfavesszővázra korona formájú koszorút kötöttek különböző gabonafajtákból. Szalagokkal, virágokkal feldíszítették. Mostmár ünneplőbe öltözve, énekszóval adták át a gazdának, aki áldomással, vidám mulatság rendezésével köszönte meg az aratók munkáját, s a szép koszorút. Kisbodakon az 1897-ben született Bán Pálné Czafik Zsófia el is énekelte nekem az egykori aratókoszorú-átadó éneket: „Elkészült már a vidám koszorú,/Gazda uram, ne legyen szomorú!/Mert vidáman végeztük munkánkat,/ Az Istennek adjon nagy hálákat!” r Érdekesség! A veszprémvölgyi monostor görög nyelvű alapítólevele Kálmán király átiratában Isván király görög nyelvű oklevele „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény s egész Hungária királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam, nőm és gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem. Ajándékozok ennek a monostornak kilenc falut földestől együtt. Ezen falvak nevei a következők: először Szárberény, negyvennyolc füsttel és hat halásszal; azután egy másik falu, Szántó, harminc családdal - ez a Dunánál van - továbbá (ti. ajándékozok) húsz családot a szentséges Istenanya beiktatásakor, úgyszintén a szombotu-i révet hét révésszel, hasonlóan a vásárvámot is, valamint lovas szolgát hatvanat, halászt a Dunán tizenkettőt, ácsot hármat, kovácsot kettőt, pohárnokot egyet, esztergályost egyet; (ti. van aztán) Paloznakban egy birtokrészes vincellér meg Faddon is egy vincellér, Melegdié kapja meg továbbá majorgazdaság gyanánt a Szentháromság szigetét. Az összes falunevek együttesen ezek: Először Szárberény, aztán Mama, aztán Sándor, aztán Kenese, aztán Csittény, aztán Szántó, aztán Padrag, aztán Zalészi, aztán Gerencsér. S több más egyebet is ajándékozok a szentséges Istenanyának, az érseki monostornak, hogy a monostoré legyen, amíg csak ég és föld áll. De szabad rendelkezési joggal is felruházom ezt a monostort avégből, hogy azokat, akik nem akarnak a szent monostor fönnhatósága alatt lakni, a fejedelemasszony és a nővérek rendelete nélül űzzék ki arról a helyről kedvük és akaratuk ellenére. Ha pedig valakit azon kapnának, hogy abból, amit én a monostornak adtam, elszakítana vagy elidegenítene valamit, legyen az az én nemzetségemből vagy bárki más, akár király, akár főúr, akár ispán, akár püspök, akár más valaki, átok szálljon rá az Atyától, a Fiútól és a Szentlélektől, dicsőséges Asszonyunktól, az Istenanya s örökké Szűz Máriától, a dicsőséges Apostoloktól, a háromszáztizennyolc atyától és minden szentektől s tőlem, bűnöstől.” István királyunk intelmei Válogatás - részletek • Légy erős, hogy a siker el ne szédítsen, és a szerencsétlenség össze ne törjön! • Légy alázatos, hogy az Isten itt is, a jövő életben is fölmagasztaljon! • Légy szerény, hogy kelleténél jobban senkit se büntess vagy várakoztass! (A győri katolikus egyházmegye Hitvallás című lapjából) (Folytatás a 19. oldalon)
