Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD V Mária, Jézus anyja 13 J Anyám, hol vacyy? Óh, anyám, ha itt lehetnél, Az istennek megköszönném. Afeked adnék minden szépet, édelki kincset, üdvösséget. iSuha ágyba fektetnélek, CdCogy ne erezz keménységet, GLs hegy gyeire múltad feledd, Oifelyet tested-lelked elszenvedett. O Wártír fejed simogatva (Ringatnálak szép álomba. Alomszámyom együtt szállva, Afegállnánk egy kicsiny háznál. G'Kicsiny házunk otthonában nJlnnepi csend, boldogság van. QAzerény asztal, egy pár falat, imádkozunk gyertyák alatt. Anyánk áldást mond felettünk, Apánk imádkozik velünk ... éfidércképek villanása, A lelkemnek fájó álma: Anyám, hol vagy? OWerre látlak? dereslek, de nem talállak! deres lek a fellegekben, ÓCapsugaras, kék egekben, A??ad orkánban, zivatarba,n. dereslek én lent a gpföldön, (f&advirágos, völgy es réten, dereslek a boldogságban, Qfbzeretetben, kacagásban, dereslek a bűnben, szennyben, C(Szenvedésben; gyötrelemben. dereslek az imáimban, édelkem zokog vágyva, vágyva! Óh, anyám, ha meglelnélek, GLmber el nem venne tőled! Ki volt az az asszony, akit Isten kiválasztott arra, hogy Fia testöltésének áldott eszköze legyen?Egy galileai szegény asszony, aki újszülött fiáért a jeruzsálemi templomban bemutatja a szegények áldozatát: egy pár kisgalambot... Mária Isten kijelentését engedelmesen hallgató asszony volt. Azt olvassuk róla, hogy az Igét meghallgatta és szívébe fogadta (Lukács 2,19). Az angyalok énekét, annak tartalmát a betlehemi pásztoroktól hallja. De életének döntő eseménye volt az agg Simeon igehirdetése is, mely a gyermek Jézus felett a templomban hangzott el. Ez az igehirdetés határozta meg Mária életét és szenvedését. Megértette belőle azt, hogy Jézus megosztja és uralja a történelmet. Azt, hogy fiát sokan megvetik, és azt, hogy „az ő szívét is áthatja az éles tőr” (Lukács 2,35). Aki Jézus születése előtt magasztaló éneket énekelt, akinek a szíve ujjongott az örömtől, szenvedő asszony volt. Gyermekét egy istállóban szüli, s megtette azt, amitől a legszegényebb asszony is meg van kímélve: gyermekét saját kezével pólyálja be és helyezi a jászolba (Lukács 2,7). És az újszülöttel nemsokára menekülnie kell. Heródes gyilkoló dühe elől menti a gyermekét, mint annak idején Mózest anyja. Egyiptomba menekül, gyalogosan vagy szamárháton tesz meg száz kilométereket. Szenved évekig, egy idegen országban. És azután újra vállalja az utat visszafelé. Milyen erős asszony! Hogyan teltek a názáreti esztendők Jézus nyilvános fellépése előtt? Sajnos, nem sokat tudunk róla. Az írásnak abból a közléséből, mely szerint atyjafiai sem hittek benne, arra következtethetünk, hogy a názáreti esztendők sem voltak a szenvedéstől megkímélve. Erre maga Jézus is utal: „Nincs próféta tisztesség nélkül, csak az ő hazájában és házában” (Máté 13,58). Többen arra következtetnek, hogy nyilvános működésének megkezdése után nem térhetett többé haza. Erre utalhat kijelentése: „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova fejét lehajtania” (Máté 8,20). Milyen volt Mária élete Jézus szolgálatának három éve alatt? Egy sok szenvedéssel teli élet. Kezdődött már Jézus názáreti fellépésével. „Kiűzték a városon kívül, mindnyájan beteltek haraggal és egy hegyoldalról le akaiják taszítani” (Lukács 4,29). Hogyan érinthette Mária szívét, hogy Fia az egyházi hatóság által megvetetten jár a nép között: tanításai ellentétben állnak az atyák kegyességével, „veszélybe sodoiják” a vallásos életet, Jézus megszegi a szombatot, mindent a feje tetejére állít...? Azt olvassuk, hogy egy napon Mária elindul Jézus testvéreivel, rá akaiják venni, hogy téljen haza (Márk 3,31-34). Jézus szolgálatának eseményei között nem hallunk Máriáról. Jézus keresztje alatt jelenik meg ismét, amikor Jézus a János pártfogásába ajánlja. Különös életút volt Mária életútja. Valóban áldott volt az asszonyok között. Jézusért földi életében ő tett a legtöbbet. Magasztaló énekéből arra következtethetünk, hogy lélekben gazdag asszony volt. Isten felhasználta őt, hogy Fia “növekedett Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2,52). (Folytatás a 14. oldalon)
