Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5-6. szám
14 CAI.VIN SYNOD HERALD Isten nagy kegyelemben részesítette: harminc évet tölthetett Jézus mellett. Tízszer annyit, mint a tanítványok. Isten Fiát ezen a földön ő láthatta a legtöbb ideig. És utoljára a pünkösd előtti gyülekezetben találkozunk vele. Úgy, mint a gyülekezet egyik tagjával (Apostolok Cselekedetei 1,14). Azt hiszem, hogy a múltat itt értette meg: miért történt mindaz, ami megtörtént? A gyülekezettel együtt áldotta a feltámadott és megdicsőült Megváltót, aki az ő fia volt. Megértette azt, hogy Isten gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál, útai a mi utainknál (Ézsaiás 55,9). Azt is mondhatjuk Máriáról, hogy egész életében a hit útját járta. Fiát hitben szülte, védte, hitben szenvedett érte és miatta. Hitben kísérte el Jézust a bölcsőtől a keresztig. □ Az ötvenedik nap: Pünkösd Pünkösd az egyházi év harmadik fő ünnepe. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Keresztyén tartalmáról Lukács tudósít az Apostolok cselekedetei című könyvének második fejezetében. Itt a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek eljöveteléről van szó, aki szélzúgás és lángnyelvek alakjában jelenik meg az apostoloknak. Erő tölti el őket a magasságból, nyilvánosan tanúságot tesznek Jézusról, és megkeresztelnek háromezer embert. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház történelme, így a pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjaként tartjuk számon. Jóllehet, az ünnep első, ránk maradt írásos említése csak a II. századból való, egészen bizonyos, hogy ünneplése olyan régi, mint maga az egyház. A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban. A pünkösd valóban fontos ünnep. Beteljesítése, megerősítése a feltámadásnak, az Atyához való fölemeltetésnek, és főleg Jézus maradandó jelenlétének. Tudjuk és tanúsítjuk, hogy Jézus a Messiás, a Felkent, 0 az Úr. A nyelvek és népek sokfélesége között is Isten egyetlen népe vagyunk. A külső jelek ideiglenesek, de maradandó az újonnan teremtett valóság: a kicsi, rettegő, bátortalan tanítványseregből Világegyház lett. Ami pünkösdkor történt, az ma is történik: a Szentlélek működik az egyház adottságainak, képességeinek és hivatalainak sokféleségében. A Szentlélek segít terjeszteni az evangéliumot minden népnek, minden időben. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van. Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. ” (1 Kor 2,11-13). /Ady Endre Szent Lélek ünnepére Mikor a basa-rózsák voltak itt Fejedelmi virágok, Loptunk idegen kertekből is A templomért, Hogy a templomban virágosán Lássuk egymást, Leányok, fiúk, nyugtalanok, Mert csak a templomban, Ének, ima és beszéd mellett Láttuk igazán egymást. Hajh, Szent Lélek, Be ifjú lehettél akkor S az akácok is ifjak lehettek: Micsoda Pünkösdök voltak akkor. Dehogy, a mai Pünkösdök A szépek és igaziak. Nem kell templom, minden templom S úgy kíván a pünkösdi király, Hogy tudja, mire vágyik, Hogy tudja, zavarosból Gyönyörűen kibontva, Ki az, akit meztelenítve Újféle virágokkal Tele- és teleszór. És sokkal szebb azóta Az élet, a vágy és a lemondás is, Mióta templom minden S nem a pöf basa-rózsák, Akácok, rózsák, semmik Az igazi virágok, Fejedelmi virágok. Minden, minden és minden, Templom, templom és templom, Lyányok, lyányok és lyányok, Szeretlek és szeretlek és szeretlek. \_______________________________________________/ Elgondolkodtató, meddig terjed, s meddig terjedhet az ismeretünk határa. Az ismeret, az információ nem luxus, hanem létszükséglet. Nélküle az életlehetőségeink korlátozottak, nélküle nem tudunk élni - ezt ismeri fel ma az informatika világa, s megtalálta, és állandóan fejleszti azt az eszközt, amely az információ szerzésében, áramlásában segítségünkre lehet. Korábban a telefont, a rádiót, a televíziót, ma a számítógépet. Ki az ember, mi lakik benne, kicsoda a másik - a társam, a szomszédom, a munkatársam, a barátom, a főnököm, a beosztottam - s mi van a
