Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 „...Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él... ” (Jn 11,25) HÚSVÉTI VALÓSÁG Vivit! Odaírom én is elém. Valóbb valóság, mint az, hogy élsz te, és hogy élek én. Mi elmegyünk. Mikor? Ma még titok. Mi porladunk már, de O élni fog. Vivit! Leírom, s ujjong a dalom ezen a húsvéti diadalon. Valóbb valóság, mint hogy állnak, vannak trónok, országok, népek, birodalmak. Azok elmúlnak. Mikor? Ma még titok. Semmibe hullnak, de O élni fog. Valóbb e hír, mint hogy virágok nyílnak, csillagok állnak és emberek élnek. Vivit! Mint szárnyas, szent csodamagot, odavetem a friss tavaszi szélnek, hogy messzehordja, szárnyaljon vele, csüggedt szívekbe ejtegesse le, és legyen az egész világ tele a boldog hírrel: Vivit! jézus él! Vidd szét a szent magot tavaszi szél! Hamar kikéi. Virága illatosabb, mint a rózsák. Az illatától halott feléled, csüggedő remél. Te mindennél bizonyosabb valóság, üdvösségem, örömöm, életem: Vivit, vivit! -csodahíredet ujjongva vetem. Túrmezei Erzsébet VIVIT! Ő ÉL! Luther Mártonról jegyezték föl, hogy ha csüggedt és levert volt, fólírt egy szót krétával az íróasztalára, ajtajára és szekrényére: VIVIT! Ami azt jelenti: O él! Tette ezt azért, hogy ha akárhová tekint is szobájában, még az élettelen tárgyak is hirdessék neki: nem halott Krisztusunk van, hanem élő Urunk, Aki ki tud emelni a csüggedésből, Akiben reménykedhetünk, Aki segíthet. Évszázadokkal később is elevenen él hívő emberek körében ez a Luthertól tanult jó példa. Az alább idézett versben a nemrégiben elhunyt és alázatosan szerény Túrmezei Erzsébet írja fel ezt a bátorító üzenetet szívünkre. E szép húsvéti verse a Most élni - küldetés című verseskötetéből való. A költőnő elment közülünk, de tudhatjuk, hogy 0 is az örökéletbe távozott. „...megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel4,31) HÚSVÉTELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt... kihamvadt remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után... futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig húsvét előtt élnek. (A Megtaláltuk a Messiást! című konfirmációi olvasókönyv nyomán)
