Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3-4. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD (Folytatás a 13. oldalról) mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdette tőle, ha akarja-é felvenni az utolsó kenetet? Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokat mondván neki, nem felelhetett reája, noha vettük észre, hogy eszin van. Azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások folytának. Végtire szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék, mivel úgy holt meg, mint egy gyermek. Szüntelen reá néztünk, de mégicsak azon vettük észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak. 0 szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket. 113. levél-Rodostó, 16. április 1735. Itt édes néném, könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap szegénynek a testámentumát felnyitottuk, és elolvastattuk. Mindenik cselédinek hagyott, énnekem ötezer német forintot. Sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek azt a pénzt Franciaországban kellene felvennünk. Mikor vesszük fel, Isten tudja. A vezérnek szólló levelit és elküldöttük, amelyben kéri szegény, hogy bennünket el ne hagyjon. A testet másnap felbontattuk, és az aprólékját egy ládában tévén, a görög templomban eltemették. A testet pedig a borbélyok füvekkel bécsinálták, mert még nem tudjuk, mikor vihetjük Constancinápolyban. A borbélyok szerént nem kell csudáim halálát, mert a gyomra és vére tele volt sárral, az egész testit elborította volt a sár. Az agyaveleje egészséges volt, de annyi volt mint két embernek szokott lenni, esze is volt annyi, mint 12-nek. A szívét Franciaországban hadta, hogy küldjük. A testet húsvét után egy nap palotán kinyújtóztattuk, ahol isteni szolgálat volt harmadnapig. Mindenféle embernek szabad volt a testet meglátni, harminc török is volt egyszersmind, aki látta, és akik jól üsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt, hanem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit helyében. Bár igazat mondanának. Tegnap az istenszolgálat után a testet koporsóban zártunk, és egy kisházban tettük, ahol leszen mindaddig, még szabadság nem lesz, hogy Constancinápolyban vihessük. ,Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek” (Jn 4,26) KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTFÁN (1526-nál nem később )m Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmondó, Bines népnek példáját kiáltani hagyja. Krisztus testamentumba, ez földön marada írást róla mint íra Bódog doktor, Béda.[2] Az hét szónak jószágát Krisztus nekünk adjad, Hét halálos nagy hinnék terhét megbocsássad! És mint róla származik számtalan ágazatja, Szent vérednek hullását tőlünk se távoztasd. Krisztus, könyörülj rajtunk: megfojt az kevélség, Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénység; Világvesztő torkosság, bujaság, irégység, Harag minden jót megbánt, jaj, hogy süllyed restség ? Urunk egyik tolvajjal elegyedek szóban, Mondván néki: „ Velem léssz ma paradicsomban!” Mondjad nékem, ha leszek halálnak markában: „ Velem léssz ma örökkéfénes mennyországban!” Mondá Krisztus keresztfán őtet mevetőknekm „Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem tőitek!” Áldott Krisztus keresztfán „Szomjúhozom!”- mondá - Kévánságom limbosban és az szent atyákval. „Asszonyállat, ím neked - mondá szent anyjának - Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!” Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak, Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak. Es én szent angyelimmal adtam, mit Ígértem: Tied legyen énvelem az, mit teremtettem. Valaki ez igéket híven megtartandja: Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja, Harminc napnak előtte halálát megtudja, Urunk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja! [1] Avers forrása: Peer-kódex p. 194-199 [2] Beda Venerabilis (Wearmouth, 672-Yarrow, 735). Szent szerzetes, történetíró [3] csúfolóknak, nevetőknek
