Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 Tanuljunk gyorsan (újra) „reformátusul” Eklézsia - egyház - egyházközség - gyülekezet A XX. század nemcsak településeinket zilálta szét, és nemcsak hagyományainkat színtelenítette, de nyelvünket is megrontotta. Egyházi nyelvünket is. Tudjuk, hogy minden romlást a nyelvrontás előz meg. Hitünk és nyelvünk között pedig ugyancsak szoros a kapcsolat. Sokszor állapítjuk meg, hogy elgyengült hitünk (egyfajta magánvélekedéssé silányodott). Egyházi életünk belkörű egyesületi életnek látszik. Misszióról, mint mentőszolgálatról sokan nem szívesen beszélnek. Mindez református nyelvünk romlásával is összefügg. Mondhatnánk azt is, hogy egyházi nyelvünk romlása a valóságot tükrözi. Itt van mindjárt a fent említett négy alapkifejezés, melynek egy részét elfeledtük, más részét logikátlanul használjuk. Emiatt kell vállalnunk (felesleges) politikai vitákat, súlyos gazdasági gondokat, vagy éppen tévtanok tisztázását. A magyarországi református egyház a csepregi kollokvium óta (1951) így nevezte önmagát: „Az evangélium szerint reformált helvét hitvallású eklézsia”. Alvinczi Péter kassai magyar prédikátor úgy is, mint kiváló egyházjogász és diplomata, számos uralkodó tanácsadója, Bethlen Gábor végrendelétnek végrehajtója 1619-ben megjelent „Ittinerarium catholicum” (Egyetemes útikalauz) c. nagy munkájában elmondja, hogy az „ev. ref. eklézsiát” nem Kálvin alapította. Mi Jézus Krisztus eklézsiája vagyunk, mégpedig a megtisztított (János I. lev. 2,2). S mint ilyen, az ószövetségi eklézsia jogutódja. A XIX. század végén előbb az „ev. ref.” jelző maradt el, s lett „református” eklézsia. Mivel a latin nyelvet jól értők - sokan voltak! - különösnek tartották, hogy a nőnemű „eklézsia” hímnemű jelzőt kap, elhagyták az eklézsiát. Ebből magyarítás címén lett „egyház”. Ez még nem lett volna baj, ha mindenki tudta volna, hogy itt nem az egy számnév és a ház főnév összevonásáról van szó, hanem „idvház”-ról. A baj azonban akkor kezdődött, amikor az „egyház” (Jézus Krisztus által a világ rabszolgaságából kiváltottak közösségéből) közjogi fogalom lett, melyhez azután szociológiai, politikai, gazdasági, majd adóügyi és vízügyi képzetek társultak. Végül nem Jézus Krisztus dönti el, hogy mi az egyház, hanem egy esetleg ateista köztisztviselő. Kialakult egy olyan politikai terminológia, ahol az egyház valamiféle „klerikális reakciót” jelentett, illetve az egyház szó helyettesítésére alkalmazott gyülekezet szó a „haladás”-sal árult egy gyékényen. (Tessék beleolvasni a hatvanas, hetvenes évek sajtójába...) Ma már ódivatúnak minősül az „eklézsia” és modernül hangzik a „gyülekezet”. Holott a kettő nem használható a másik helyett. Az eklézsia mint teológiai és egyházjogi szakkifejezés jelent múltat, jelent jövendőt. Rendelkezik sokezer éves örökséggel, örökké időszerű küldetéssel. Ebbe beletartoznak iskolák, kórházak, temetők, társadalmi felelősség, j övőért való felelősség stb. A gyülekezet: emberek önkéntes és közös érdekű egybegyülekezése. (Már szó sem esik kiválasztásról, predesztinációról stb.) Az egybegyülekezőknek csak jelene van. Nincs kötelező örökségük, sem felelősségük a világért. Az eklézsia viszont kapcsolatban van az ezer évvel ezelőtt győzedelmes egyházzal, és felel a még meg nem születettek egyházáért. Ha istentiszteletre megyünk, akárcsak egy Biblia-óra, az eklézsiába megyünk, és nem „gyüli”-be, ahogy a minap hallottuk. Mind e nyelvrontás következtében kénytelenségből már átvettük a „történelmi egyház” nyelvi ficamot is. Kénytelenségből. Gondoljuk el a piramisokban talált leletek: Apisz bika, skarabeus, sólyom isten, macska isten stb., „történelmi” vallási tárgyak. Ámde a jelzőről még nem lesznek krisztusi, keresztyén hitünk részeivé! Mi nem azért vagyunk eklézsia, egyház, mert „történelmiek” vagyunk, hanem azért, mert Jézus Krisztus a világ kezdetétől, annak végezetéig, az egész emberi nemzetségből kiválaszt magának egy népet. S azt őrzi! Egyébként nagyon jól tesszük, ha 10 és 11 óra között, vagy akármikor a gyülekezettel együtt éneklünk, imádkozunk. Isten Igéjét hallgatjuk. Különösen akkor, ha tudjuk, ekkor válik láthatóvá az eklézsia. S merjünk, akarjunk beszélni eklézsia kurátoráról, pecsétjéről, sákramentumairól, a templomról, mint eklézsiáról. (Sión hegye!) DRPV REFORMÁTUS LELKÉSZEK AZ IGAZAK KÖZÖTT (folytatás a 15. oldalról) Mária, Zsigó Károlyné (Nagy Klára), Stollár Béla, dr. Stolcz Zsigmond és felesége Katinka, Bemovits Vilma, Kisházi (Kühtreiber) Ödön és nevelt fia, dr. Popik Ervin, Kosaras Ferenc és felesége Erzsébet, Pöltz István, Puppi Ignác, Paduch Béla, Zachár Géza, Szeles Ross Elizabeth. Szabó Imre feleségével és lányával annak idején mintegy negyven gyermeket, és további húsz-huszonöt zsidó felnőttet mentett meg. A református lelkipásztor 1944 novemberében felajánlotta a svéd követségnek a templom mögötti iskola épületét gyerekeknek menedékül, s lakásukban is sok üldözöttet bújtatott. Az izraeli parlament 1953-ban hozta létre a Jad Vasem Intézetet azzal a feladattal, hogy gyűjtse össze a holokauszttal össze függő dokumentumokat. Eddig 24 országból 17 ezer olyan embert kutattak fel, akik a vészkorszak idején önzetlenül segítettek az üldözötteken. Magyarországon 1989-ben adták át először a Világ Igazai kitüntetést, amelyet azóta több mint ötszázan vehettek át. □oo
