Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD írta és fordította: Dr. Békefy Lajos PhD Életük és címerük is az Ige üzenetét hivatott sugározni: a Világosság fényeskedjen a Sötétségben A valdensek örömünnepe Az előreformáció évtizedeiben különösen három mozgalom volt rendkívül nagy hatással az embertömegekre: a valdenseké, a lollardoké és a huszitáké. A valdensek főként az akkori Itália területén fejtettek ki élénk tevékenységet. Vezetőjük Pietro Valdo, ismertebb nevén Vald Péter (1160-1218) volt. Assisi Ferenc kortársa, gazdag lyoni kereskedőként és bankárként gondtalanul élhetett volna. Egy barátjának hirtelen halála azonban mélyen megrázta. A Bibliát és a szentek életét kezdte tanulmányozni. Egy nap ezt olvasta a Máté evangéliumából: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat és oszd ki a szegényeknek, kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem Az Ige megérintette, elhagyta családját, vagyonát pedig szétosztotta a szegények között. Csakhamar követőkre talált, akiket előbb lyoni szegényeknek, majd valdenseknek neveztek. Tanítványait párosával küldte ki prédikálni, akik hirdették a bűnbánatot és bűnbocsánatot Jézus nevében. Nem akartak elszakadni az egyháztól, de a pápa megtiltotta nekik az igehirdetést és a veronai zsinat átokkal sújtotta őket. Egyedül a Bibliát fogadták el tanításuk és életük zsinórmértékeként. Az apostoli egyház egyszerűségére törekedtek, elvetették a purgatórium (tisztítótűz) tanát és a halotti misét. Különösen Torino környékén, az ún. valdens-völgyekben fejtettek ki óriási hatást. Később csatlakoztak a reformáció kálvini ágához. Lelkészeiket barba névvel illették, mert mindannyian szakállt viseltek. Az ellenreformáció idején, hasonlóan a francia hugenottákhoz, rendkívül sok szenvedésben volt részük. Az üldöztetések megtizedelték őket, azonban átvészelték a nehéz időket. Külön egyházzá szerveződtek, s Olaszország területén még napjainkban is áldásos munkát végeznek. Mit ünnepelnek februárban? Az olaszországi valdensek (reformátusok) többévszázados üldöztetésük után 1848 február 17-én elnyerték vallásszabadságukat, jogegyenlőségüket, emancipált felekezetié fogadták el őket. Velük együtt az olaszországi zsidóság is e napon kapta meg teljes polgári jogait. Manapság a valdensek létszáma egész Itáliában csak mintegy 20 ezer főre tehető. E maroknyi vallási kisebbség, amely évszázadok viharai között is híven megőrizte hitvallását, nemcsak az észak-olasz „valdens völgyekben”, de a déli nagyobb olasz városokban is jelen van. ÖT KONTINENS REFORMÁTUS „HITVALLÁSAI” 1. rész A remény éneke - Amerikai Református Egyház (1974) Az elmúlt ötven évben a különböző kontinenseken élő református testvéreinket Isten Szent Lelke arra indította, hogy hitvallási nyilatkozatokban, formulákban fogalmazzák meg helyzetüket, vallják meg hitük változatlan igazságait az „itt és most”változó viszonyai között-azevangélium világosságában. így sok helyütt születtek figyelemre méltó „hitvallások”, amelyek nem kívánják helyettesíteni az Apostoli Hitvallást vagy a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást. Bennük a tér-idő összefüggésrendszerében élő és cselekvő hit szólal meg sajátosan és erőteljesen. Ezekből közel ötvenet gyűjtött össze LUKAS VISCHER svájci református lelkipásztor, az Egyházak Világtanácsa és a Református Világszövetség nemzetközileg ismert és elismert korábbi vezető személyisége könyvében, melynek címe: Református bizonyságtétel ma - Válogatás a református hagyomány újabb hitvallási szövegeiből” (Reformiertes Zeugnis heute...) Könyvének gazdag anyagából adunk közre néhányat azzal a csendes, de nem titkolható reménységgel, hogy bárcsak megadná Isten Szent Lelke nekünk is azt a kegyelmet, hogy felismerve az 0 meglátogatásának idejét, gyarlóságaink ellenére is megszülethetne az a MAI MAGYAR REFORMÁTUS HITVALLÁS, melyben megváltjuk történelmi szabadításánakpáratlan csodáját. Ez a szabadító csoda casus confessionis, bőséges ok a hitvallási nyilatkozat megalkotására. Amit 0 tett velünk az elmúlt évtizedben, az több, mint egyfajta közép-kelet-európai felszabadítás-teológia, az a csoda maga, amiről hallgatnunk nem szabad. Annál inkább nem, mert még élnek e szabadítás emberi eszközei, tanúi, az a nemzedék, amelynek megadatott ez a rendkívüli történelmi pillanat, s azért sem, mert annyi módon megszaggatott anyaszentegyházunknak egy ilyen hitvallási nyilatkozat egyesíthetné legjobb, megmaradt hitbeli erőit- nem egymás ellenére, hanem közös épülésünkre, a nyilvánosságban egyházunkról kialakult torzkép átformálásra, mindenek előtt és mindenek felett Istenünk dicsőségére. BEVEZETÉS A SOROZAT ELÉ A Reformáció kora óta sokféle hitvallás született a különböző református egyházakban, miközben néhány közülük (pl. a Heidelbergi Káté vagy a II. Helvét Hitvallás) egyházakat összekötő, általános érvényű szimbolikus irattá vált. A korábbi hitvallások száma meghaladja a félszázat. Ilyen volt például Svájcban Kálvin óta a Confession de la Foy (1536), a Genfi Káté (1545), a Confessio Tigurinus (1549). A franciáknál a Confessio Gallicana (1559), a belgáknál a Confessio Belgica (1652), a skót Confessio Scotica (1560), hazánkban a Debrecen-Egervölgyi Hitvallás (1562), a németeknél a Heidelbergi Káté mellett az Emdeni
