Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Akik hittel és áldozatkészséggel cselekedtek Julianus-díjjal tüntették ki Csíkszeredán Orbán Viktort és dr. Havadtőy Sándort, a polgári kormány volt miniszterelnökét és egy református lelkipásztort, a Yale Egyetem nyugalmazott homiletika professzorát. A magas erkölcsi elismerésben azok részesülnek, akik a legtöbbet tették az erdélyi magyarságért, a moldvai csángókért és a szórványban élő magyarokért. Előbbi a polgári kormány miniszterelnökeként igyekezett újra egységes nemzetté összefogni a szétszakított magyarságot, utóbbi a messzi Amerikában a szószékről hirdette/hirdeti édes anyanyelvűnkön Isten vigasztaló szavait, és terjesztette az éter hullámain a mindenhonnani magyaroknak a tiszta hitet s a bizakodást: fogjunk össze bátran, mert egy családba tartozunk, mindnyájan a magyar nemzet része vagyunk, bárhol éljünk is. Dr. Havadtőy Sándor 1960-tól a Fairfield-i Református Egyház lelkésze, negyedszázadon át homiletikát tanított a Yale E gyetem teológiai fakultásán. 1967-től 1992-ig heti rendszerességgel tartott félórás protestáns programot a Szabad Európa Rádióban. Huszonöt év rádiós prédikációiból az elmúlt esztendőben gyönyörű könyv született (Vigasztaljátok népemet). Az otthoni táj szépségétől elbűvölve és a helybeliek szeretetétől övezve Havadtőy Sándor Sepsiszentgyörgyön istentiszteletet tartott a zsúfolásig megtelt vártemplomban, nemkülönben Csíkszeredán, az új református templomban. Onnan Kovásznára, szülővárosába invitálták, ahol az édesapja által épített második templomban szolgált, és egy apja nevét felvevő cserkészcsapatot szentelt fel. Meglepő jó érzés - számolt be a díjazott -, hogy Erdélyben a templomok nem veszítették el vonzóerejüket, híveiket. Csíkszeredán, az ünnepség fő színhelyén, a Szent Ágoston templomban az ökumené jegyében egyaránt jelen volt Jakubinyi György érsek, helytartó, Tőkés László királyhágó melléki püspök és Orbán Viktor volt miniszterelnök.-Vannak-e egyéb kitüntetései? - kérdezem.- Annak idején, amikor a Szabad Európa Rádióban prédikáltam, hallgatóim közé tartozott Mindszenty kardinális is, aki az amerikai követségen, ahova menekült, mindig meghallgatta prédikációimat. Én erről akkor természetesen nem tudtam. De amikor kiszabadult, és eljött Amerikába, meglátogatta Fairfieldet is. Nagy fogadást rendeztek a tiszteletére, ahova engem is meghívtak. Sok előkelőség, katolikus pap volt a teremben. Én egészen hátul álltam. De jött a házigazda: Gyere, bemutatlak a bíborosnak! És amikor Mindszenty meghallotta a nevem, megfogta a karom, és azt mondta: - No, ülj ide mellém! - Ez volt az első kitüntetésem. A második Gyergyóhoz fűződik. Amikor szüleim nyugdíjba vonultak, nem engedték őket letelepedni Háromszéken. El kellett menniük Gyergyószentmiklósra. Ahol idegenek voltak, de ott is élnek reformátusok, és édesapám néha-néha szolgált is. Akkoriban kenyérért, húsért, tejért, szinte mindenért sorba kellett állni. De amikor meglátták anyámat a jó gyergyói katolikusok, a sor legelejére vitték azért, mert ő az én édesanyám volt. Ez volt a második kitüntetésem. A harmadik pedig a Szent László Lovagrendbe való felvételem volt. Az események sűrűjében megismerkedtem egy nagyszerű emberrel. Gergely István esperes Csobotfalván árvaotthont szervezett, és kapcsolatban áll a moldovai csángókkal is. Az amerikai erdélyi bizottság harminc csángó fiúnak ad ösztöndíjat, azoknak, akik magyar gimnáziumban tanulnak. Gyönyörű munkát végez, és mi mindent megteszünk azért, hogy munkáját sikeresen végezze. Ott voltam a csíksomlyói búcsún, ami az ökumené jegyében immár nemzeti üggyé lépett elő. Az ott uralkodó áhitat, minden keresztyént Isten iránti mély tiszteletre nevel. Ősi református papi család sarja dr. Havadtőy Sándor nyugalmazott egyetemi tanár, a Fairfield-i Magyar Református Egyház volt lelkipásztora. Nagyapja, Havadtőy Gerő a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium első vallástanára volt. Édesapja, Havadtőy Sándor a háromszéki Kovásznán református lelkész, az egész Székelyföldön megbecsült közéleti vezető személyiség, egy időben országgyűlési képviselő, lapok, folyóiratok cikkírója. Kötetünk szerzője 1924-ben született Kovásznán. A kolozsvári református teológián kezdte el tanulmányait, majd Svájcban fejezte be, a világhírű Barth Károly bázeli professzor tanítványaként. 1951-ben doktorált Bázelben, németül megírt disszertációjával. A kiváló képzettségű fiatal lelkész előtt azonban a világesemények, a Vasfüggöny, a pártdiktatúra hatalomba lépése eltorlaszolta az utat haza, szülőföldjére. A magyar emigránsok keserves sorsátvállalva, előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban kezdett hozzá lelkipásztori munkásságához. Szülőföldjét azonban egy pillanatig sem felejtette el, igyekezett minden erejével szolgálni Erdélyt, a székelységet. Az igehirdetés mellett állandó gondja volt az itthoniak megsegítése, mind anyagiakkal, mind lelkiekkel. Huszonöt éven át, 1967-től 1992-ig hirdette az Evangéliumot a Szabad Európa protestáns félórái keretében. Mindenkor úgy szólt „láthatatlan” híveihez, a világ magyarságához, hogy a krisztusi tanítások erőt adjanak a nehéz sors, a lelki gyötrések és nemzeti kiszolgáltatottság elviseléséhez. Rádiós prédikációinak foglalata ez a kötet: hazaküldött szavak immár nyomtatott levelekben. □
