Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 Megtalálták az ellopott Vizsolyi Bibliát Sértetlenül találták meg a tavaly év elején ellopott, nemzeti kincsnek számító 1590-es kiadású, első magyar nyelvű, úgynevezett Vizsolyi Bibliát, amelyet a rendőrök visszaadtak a helyi lelkésznek. Az eddigi vizsgálatok szerint a Bibliát azért lopták el, hogy nyomdai úton hamisítsák. Több mint másfél év után sértetlenül megkerült a Vizsolyi Biblia. Az egyik előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított szerdai vallomásában elmondta, hova rejtette az értékes kötetet, amelyet még szerdán találtak meg Komáromban - mondta sajtótájékoztatóján a Borsod megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi főigazgatója Tergalecz Ferenc ezredes, aki hozzátette: az elhanyagolt állapotú házban már korábban is tartottak házkutatást, a rejtekhely pedig a padláson volt: egy tartály alá tette a tolvaj a fóliába csomagolt Bibliát, amelyet megkeményedő szigetelőhabbal alaposan körbe is fújt. Az országos főkapitány által felajánlott hárommillió forintos díjat és a kulturális tárca által kitűzött egymillió forintot alighanem kifizetik annak, aki a nyomozás során segítette a tolvajok nyomára jutni a hatóságokat -jelentette ki az ezredes. A sajtótájékoztatóján Berta László dandártábornok, megyei főkapitány már vissza is adta a református egyház képviselőinek, Csomós József püspöknek és Sipos Vízaknai Gergely helyi lelkésznek az ellopott Bibliát. A vizsolyi református templomból az elmúlt év februárjában lopták el a Károli-bibliát. A rendőrség ez év szeptember 6-án egy közúti ellenőrzés során előállított egy férfit és élettársát, akik a rendőrök legnagyobb megrökönyödésére előadták, hogy részt vettek a Biblia ellopásában. Kihallgatásukkor elmondták, hogy egy budapesti magánnyomozó megbízásából cselekedtek. A magánnyomozót már a Biblia ellopása után őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték, de az ügyben eljáró Encsi Városi Bíróság a bizonyítékokat nem találta elegendőnek, és szabadlábra helyezte a férfit. Neki október elején kellett volna megjelenni Encsen, a bírósági tárgyaláson, de azóta nyoma veszett. Mivel valószínűsíthető, hogy elhagyta az országot, ellene nemzetközi körözést adtak ki. szabadít ezektől a félelmektől. HETEDIK NAP: Amegdicsőült Krisztust várva „...elmegyek és visszajövök hozzátok”(Jn 14,28) Jézus távozásáról beszél, és ugyanakkor ígéri újra jövetelét. Ezekkel a szavakkal arra utal tanítványai számára, hogy az 0 útja a szenvedés és a halál sötétségén át vezet a feltámadás dicsőségére. A feltámadásban az új teremtés dicsőséges érkezése láthatóvá válik. Bízunk Krisztus feltámadásában, és várjuk végső teljes megdicsőítését. Ez a bizalom magában foglalja az egész emberiség és a teremtés szabadulása és békéje reménységét. Látva a rengeteg igazságtalanságot, szomorúságot és erőszakot, nem képesek az igazság és a béke jövőbeli megvalósulásában reménykedni. NYOLCADIK NAP: Előre Krisztus békességében „...keljetekfel, menjünk el innen. ” (Jn 14,31) A kereszt elfogadásával Krisztus kijelölte a békesség útját, mert tudta, hogy e világ fejedelmének nincs felette hatalma. Indulásra hívó szava is arra való, hogy elvezessen bennünket a pászka titkához, a kereszthez és a feltámadáshoz. Belső lényeges összefüggés van aközött, ahogy Jézus ajánlja nekünk békéjét, és aközött, ahogy mi azt megéljük a jelenvaló világban. Lehet-e nekünk békességünk, lehetünk-e teljes békében addig, amíg csak egy is a legkisebbek közül igazságtalanságot, éhséget, meztelenséget szenved, és így Isten teremtése szerint nyert méltóságától megfosztva él? A próféták üzenete világos: igazi „shalom-béke” ott van, ahol osztatlan teljesség uralkodik, és ahol a jót keresik és igazságot szolgáltatnak. Református lelkészek az Igazak között Újabb húsz magyar embernek -közülük tizenhétnek azonban már csak posztumus - ítélte oda a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetést. Judith Várnái Shorer, Izrael Állam magyarországi nagykövete elismerő oklevelet és emlékplakettet adott át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében húsz olyan nem zsidó embernek, illetve posztumus már csak rokonaiknak, leszármazottaiknak, akik 1933 és 1944 között életük, egzisztenciájuk kockáztatásával, minden ellenszolgáltatás nélkül mentettek üldözötteket: barátaikat, munkatársaikat, ismerősüket vagy ismeretleneket. A mostani kitüntettek: Szabó Imre, egykori Fasori esperes és felesége, valamint lányuk, Szabó Éva, nyugalmazott sárbogárdi lelkész, id. Haggenmacher Ottó, Varga János és felesége, (folytatás a 17. oldalon)
