Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 vezéregyénisége Esze Tamás, Tarpán élő sókereskedő volt. Ő kezdte szervezni, verburálni a sereget. De kellett valaki, aki nevével, életével elszántságával is a sereg élére áll. A mélyen hívő I. Rákóczi György erdélyi fejedelem déd unokájában, II. Rákóczi Ferencben találták meg az alkalmas személyt. Esze Tamás többször üzeni neki Lengyelországba: „A nép mint pásztor nélküli nyáj tévelyeg!” Személyesen 1703. májusában kéri fel Rákóczit a vezetésre. A Tiszaháton azonban a visszatérő Eszét robbanásig feszült hangulat fogadja. Tovább várni nem lehet. 1703. május 21-22-én Tarpa, Vári és Beregszász piacán kibontják Rákóczi vörös selyem zászlaját. Az egyik oldalán a Rákóczi család címere, a kardot tartó sas ékeskedig, másik oldalán ez felirat olvasható: „Cum Deo pro Patria et Libertate” - „Istennel a hazáért és a szabadságért!” S hogy mennyire élt az emberek szívében-lelkében a szabadság utáni vágy, azt a zászló feliratán olvasható „Cum Deo”-nál („Istennel”) semmi sem érzékelteti jobban. Hiszen élhet az ember vélt vagy megígért szabadságban, de ahol ember ad szabadságot, ahol politikai hatalmak játékszere a szabadság, ott az ember érzi: nem vagyok szabad. Ők mint egyszerű emberek az Isten közelségében érezték meg a szabadságot. Ahogy a Szentírás mondja: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” S mi is tudjuk: igazi erőt, tettre késztetést, harcba indulást rettegés nélül csak az Úr Lelke adhat. így volt ez 1848-ban, 1956- ban is, amikor az 1703-as viszonyokhoz hasonlóan, idegen, külső hatalmak „hozták” és „adták” a szabadságot. Azt a szabadságot, amit néhány évtizede úttörő gyerekek és propagandaharcosok a maguk dalában „világmegváltó szabadságaként éltettek. De ez csupán egy réteg, a hasznot húzó, hazáját olcsón eladó réteg szabadsága volt, ami másoknak rabságot jelentett. A mélyben forrong a harag, a tehetetlen düh, amely végignézi országa kiámsítását, büszke nemzete sárba tiprását. Nekünk XXI. századi magyaroknak is sokszor kell látnunk, végignéznünk nap mint nap vészesen hasonló eseteket. Ma is mások ígérnek, adnak szabadságot, szabadosságot. Sokan ma is kívülről váiják ezt. Azoktól, akik büszkén hirdeti: „Pro Patria et Libertate!” Csak az hiányzik előle: „Cum Deo!” - „Istennel!” (Egy érdekes epizód: Több különböző korú és kiadású történelmi könyvet átlapozva, egyben sem találtam olyan képet, amely a „megszokott” „Pro Patria et Libertate” feliratot hordozzák, az „Istennel” bevezetés nélkül!) Mi ne így emlékezzünk, akiknek fontos hazánk és szabadságunk. Akik tudjuk, hogy szabadságot csak Istentől és Istennel lehet élni. Vele győzni is lehet, mint a 18. zsoltár mondja: „... az én Istenem által kőfalon is átugrom.” Gerecsei Judit Hét Határ c. evangéliumi folyóiratból Számbavenni az óesztendőt „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” (Zsolárok könyve 103,2) TANÍTÁS: Az esztendő utolsó napjaiban visszatekintünk a megtett útra, a mögöttünk levő útszakaszra. Számbavéve, „leltározva” az elmúlt esztendő eseményeit, elmondhatjuk: „Bizony, mindeddig megsegített minket az Úr!” Istennek ezt a segítségét 38 Costumed Dancers Performed at Church’s Fall Harvest Festival Over three hundred children and adults attended the annual Fall Harvest Festival at the First Hungarian Reformed Church in Walton Hills on October 9th. The overcast sky did nothing to dampen the spirits of the 38 costumed dancers, ranging in age from two-and-a-half to 30-something. The children spent many hours learning the folk dance that has been performed in our church for many, many years. The dancers were led by Miss Elaine Galgany who learned the steps from her mother. Elaine has been leading the performers for over twenty years now. Many church members worked tirelessly to provide homemade fánk as accompaniment to the traditional Hungarian meal of stuffed cabbage, kolbász and pork. First Hungarian Reformed Church Walton Hills, Ohio Six of the children who danced at the Harvest Festival at the First Hungarian Reformed Church in Walton Hills, Ohio szemléljük a mindennapi kenyér ajándékában, szeretteink életében, a külső rendben, békességben, a megújult erőben, a megőrzött vagy visszanyert egészségben, egy szóval: Urunk áldásaiban. Mert hiszen Tőle szállt alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Számadás napja ez a nap. Mérlegre tesszük életünket, s hiányosnak találjuk. Sok a mulasztásunk. Nem jól sáfárkodtunk az időnkkel, tehetségünkkel, földi és lelki javainkkal. Isten (Folytatás a 18. oldalon)
