Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11-12. szám
\ / AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_________________________ CALVIN SYNOD HERALD Alapítva 1900-ban / r „Es a világosság a sötétségben fénylik...”- János 1,5-a -Isten maga gondoskodott arról, hogy karácsonynak fényei legyenek. A legcsodálatosabb fény maga az Úr Jézus volt, de Ő, a magát megüresített állapotában nem ragyoghatott. Ő most, születése napján erőtlenül, hajléktalanul, kirekesztetten és mégis angyali seregtől csodáltán, dicsőítve, pásztoroktól és keleti bölcsektől hódolatot nyerve indul az életünk, a világ megváltásának útján. Mielőtt az Úr Jézus emberi formát vett volna föl, már öröktől fogva az Atya közösségében élt. Az angyali sereg látta és ismerte az O dicsőségét, melyet érettünk letett, s most karácsonykor a menny magasságában, de a földön is hallhatóan zengik a testté lett Ige csodáját, Isten dicsőségét és buzgó szerelmét, jóakaratát elveszett Adámja iránt. A karácsony fénye azonban nemcsak elbűvölő és félelmetes ragyogás, hanem a sötétség valóságát és nagyságát is feltáró és megmutató világosság. Ha az emberi világunk - s benne mi is - azt hittük volna, hogy a sötétség a természetes, a megszokott, az elfogadott, a megváltoztathatatlan állapot, akkor most az Úr Jézus születését körülvevő, s majd szavaiból, cselekedeteiből, egész lényéből kibontakozó és kisugárzó isteni világosága meggyőzött bennünket arról, hogy ez nem így van. A mi karácsonyi ünneplésünk még emberi fényei, melege, vagy akárcsak hangulata, a média visszafogottabb hangja, gyertyafényes megjelenése is annak vágyakozó sóhaját formálja szívünkben: „Miért nem lehet mindig ilyen a világ?” Már ezeknél a szórt, erőtlen visszfényeknél is megdöbbenünk és elborzadunk gyűlölködő, gyilkoló, önmagából kifordult világunk állapotán, a minden emberi értéket megtámadó, megkérdőjelező és gyalázatával is dicsekvő magatartásán, elviselhetetlen igazságtalanságain és hazugságain. Karácsony mennyei fényei, a testté lett Ige fénye pedig ennél is élesebben mutatja meg elesett állapotunknak nemcsak felszínét, de előidézőjét, gyökérzetét, Isten ellen harcoló, s az Evangéliumot visszautasító voltát, a bűn valóságát. Most már nem általában az emberi világról van szó, hanem (Folytatás a 14. oldalon) KARÁCSONY i. ZJrunútóCgazdagon megáídott karácsonyi ünnepedet és ßoicfog újesztendőt ßivänunßj Ady Endre Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.- Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nag)> Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma-II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. .De jó volna tiszta szívből Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Oh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...
